Nagyboldogasszony
Mária mennybevétele / From Wikipedia, the free encyclopedia
Nagyboldogasszony vagy Mária mennybevétele (latinul: Assumptio Beatae Mariae Virginis) a katolikus egyház legnagyobb Mária-ünnepe, amelyet augusztus 15-én tartanak; egyúttal Magyarország védőszentjének napja. 431-ben az epheszoszi zsinat elfogadta Alexandriai Szent Cirill érvelését, és kihirdették, hogy Szűz Máriát megilleti az Istenszülő cím. Mária mennybevételének dogmája szerint Jézus anyja a földi létből testben és lélekben egyenesen a mennyei boldogságba jutott.[3]
„ | Az égen nagy jel tűnt fel: egy asszony, kinek öltözete a Nap volt, lába alatt a Hold, fején pedig tizenkét csillagból álló korona. | ” |
– Jel 12,1 |
Nagyboldogasszony | |
Az esztergomi bazilikában látható Szűz Mária mennybevitele[2] című oltárkép a világ legnagyobb (13,5x6,6 m) egyetlen vászonra festett oltárképe (Tiziano: Assunta című művének utánérzete) Michelangelo Grigoletti, velencei művész munkája | |
Alternatív neve | Mária mennybevétele |
Vallás | |
Tartalma, jelentése | Szűz Mária testével-lelkével együtt való fölvétele a mennybe |
A Wikimédia Commons tartalmaz Nagyboldogasszony témájú médiaállományokat. |
A Nagyboldogasszony elnevezés magyar sajátosság: Szűz Mária Boldogasszony elnevezéséből ered, Horpácsi Illés nyelvész szerint „Nagyboldogasszony ünnepének titkában teljesedett ki az Istenanya nagysága: az ég és föld mennybe fölvett királynője lett.”[4]
Számos katolikus többségű országban munkaszüneti nap, 1891–1948 között Magyarországon is az volt.[5]