Napóleoni háborúk
1799-től 1815-ig zajló európai háborúk sorozata / From Wikipedia, the free encyclopedia
A napóleoni háborúk Európa jelentős részére, illetve Észak-Afrika, Ázsia és az Atlanti-óceán bizonyos területeire kiterjedő, globális konfliktusok sorozata volt 1799 és 1815 között; a korszak „világháborújának” is nevezik. A harcokból a nagyhatalmak közül csak az Amerikai Egyesült Államok maradt ki, jóllehet az angolok lekötöttségét kihasználva területeket szerzett az Egyesült Királyságtól. A háború nevét I. Napóleonról, a franciák császáráról kapta.
Napóleon sorra verte le az ellene alakuló európai katonai koalíciók hadseregeit (1799, 1802, 1805, 1807, 1809). Elfoglalta Rómát (1809), Bécset (1805, 1809), Berlint (1806), Madridot (1808), Lisszabont (1807) és Moszkvát (1812). Egyedül a tengeren nem sikerült győzelmet aratnia (a francia flotta két alkalommal szenvedett vereséget az angoltól: 1799, 1805), emiatt az Egyesült Királyság elfoglalásának terve nem valósulhatott meg.
Napóleon számára a vereséget utolsó nagy hadjárata és annak következményei okozták: rá nem valló meggondolatlansággal megtámadta az Orosz Birodalmat. Az 1812-es oroszországi hadjáratban első ízben ugyan győzelmet aratott a cári seregek fölött és elfoglalta Moszkvát, azonban nem számolt az oroszok kitartásával és az ebből következő elhúzódó háborúval, aminek köszönhetően országuk zord időjárásával is szembe kellett néznie, így hadjárata katasztrofálisan végződött: közel 800 ezer fős hadserege szinte teljesen megsemmisült. A szövetségesek a császárt óriási oroszországi veresége után a lipcsei „népek csatájában” (1813) legyőzték és Elba szigetére száműzték (1814). Napóleon azonban a Földközi-tengeren cirkáló brit hadihajók ellenére megszökött, és száz napra visszatért (1815), de a szövetségesek a waterlooi csatában végérvényesen vereséget mértek rá (1815. június 18.), ezzel a közel két évtizedes háborúsorozat befejeződött. A győztes hatalmak Napóleont Szent Ilona szigetére száműzték, ahonnan már nem tért vissza: ott hunyt el 1821-ben.