Norbulingka
From Wikipedia, the free encyclopedia
A Norbulingka (tibeti: ནོར་བུ་གླིང་ཀ་; Wylie: Nor-bu-gling-ka; kínai: 罗布林卡; magyarul: „kincses kert”) a dalai lámák hagyományos nyári palotája és az azt körülvevő park volt az 1780-as évektől 1959-ig, amikor a 14. dalai láma, Tendzin Gyaco Indiába menekült a megszálló kínai csapatok elől. A komplexum építése 1755-ben kezdődött Tibet fővárosában, Lhászában.[1] A Potala palota történelmi együttesének részeként a Norbulingka is UNESCO világörökségi helyszínnek számít 2001 óta.[2] A palota építtetője a 7. dalai láma volt, amely az elkészülte után hivatali és vallási központként is szolgált egyaránt. Az épület a tibeti palotaépítészet egyik különleges képviselője.
Norbulingka | |
Világörökség | |
Norbulingka palota | |
Adatok | |
Ország | Kína |
Világörökség-azonosító | 707-003 |
Típus | Kulturális helyszín |
Felvétel éve | 2001 |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 29° 39′ 14″, k. h. 91° 05′ 30″29.653889, 91.091667 | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Norbulingka témájú médiaállományokat. |
A Norbulingka palota Lhásza nyugati részén fekszik, a Potala palotától nem messze délnyugatra. A Norbulingka 36 hektáros területe Tibet legnagyobb ember alkotta kertjének számít.[3][4]
A Norbulingka park Tibet a hasonló etnikai csoporthoz tartozó parkjai közül a legkorábbi. Ahogy Tibetben a nyári és az őszi hónapokban minden park megtelik élettel, a Norbulingkában is táncos mulatságokat, énekelőadásokat és zenei fesztiválokat tartanak.[5][6] A parkban tartják az évente megrendezésre kerülő sotön fesztivált – vagy „joghurt fesztivált” – is.
A Norbulingka palotát leggyakrabban a 13. és a 14. dalai lámával szokás azonosítani, akik a jelenleg is látható szerkezetek megépíttetéséhez leginkább hozzájárultak. Tibet 1950-es megszállásakor számos épület rongálódott meg, amelyeket 2003-tól kezdve újjáépített a kínai kormány. Az épület restaurációk mellett megújultak a tavak és a virágoskert is.[7]