Névutó
Olyan szófaj, amely az elötte álló névszót határozóvá teszi / From Wikipedia, the free encyclopedia
A grammatikában használt névutó terminus olyan viszonyszót nevez meg, amely egyes nyelvekben az előtte álló névszót határozóvá teszi.[1] Egyéb nyelvekben található megfelelője az elöljárószó.[2]
Nyelvészek észrevették, hogy a névutót egy bizonyos mondattani típushoz tartozó nyelvek preferálják, mégpedig az SOV-típusú nyelvek,[3] melyekben az alany – tárgy – állítmány szórend dominál, az elöljárók használata pedig az SVO-nyelvekre jellemző.[4] Névutós nyelvek például a finnugor nyelvcsaládhoz tartozók, köztük a magyar, vagy a török nyelvek. Ellenben az indoeurópai nyelvek többsége az elöljárókat preferálja.