Lélekvándorlás
az indiai eredetű vallások központi tétele / From Wikipedia, the free encyclopedia
A lélekvándorlás, latin szóval a reinkarnáció (= újra megtestesülés) vagy görög szóval metempszükhószisz [1] (ókori görög: μετεμψύχωσις) filozófiai és vallási fogalom, amely fő tana, hogy folytonosság van az egymást követő életek között, egy élőlény a fizikai halála után új életet kezd más fizikai formában vagy más testben, azaz valamilyen módon újjászületik.[2]
A reinkarnáció az indiai eredetű vallások központi tétele, nevezetesen a dzsainizmus, a hinduizmus, a buddhizmus és a szikhizmus vallásoké.[3] A tan megtalálható volt az ókori görögöknél,[3] a manicheizmusban és a gnoszticizmusban,[3] valamint a modern, nyugati ezoterikában, a teozófiai és antropozófiai szellemi irányzatokban is megjelenik. Központi tétele a pogányságnak és az újpogányság legtöbb változatának is. Vannak viszont olyan hindu, buddhista vagy pogány csoportok, amelyek nem hisznek a reinkarnációban, de hisznek a túlvilágban.[4][5][6]
Bár a kereszténységen és az iszlámon belüli felekezetek és csoportok túlnyomó többsége nem hisz benne, e vallásokon belül is találunk olyanokat, akik elfogadták a reinkarnációt. Ezen csoportok közé tartoznak a katharok, az alaviták, a drúzok,[7] és a rózsakeresztesek fő áramlatú történelmi és kortárs követői.[8] Előfordul a modern judaizmus számos irányzatában is.[9]
Egyes keleti vallások szerint az újjászületések sorozata, az ún. szanszára mindaddig folytatódik, amíg az életek során az egyén meg nem szabadul minden karmájától, el nem éri a tökéletességet, a nirvána állapotát.