Súnjata
buddhista fogalom / From Wikipedia, the free encyclopedia
A súnjata, (szanszkrit: शून्यता; páli: suññatā; magyar fordítása üresség[1]) egy buddhista koncepció, amely – az elméleti szövegkörnyezettől függően – többféle jelentéssel bír. A théravada buddhizmusban a súnjata gyakran utal a tapasztalás öt halmazának nem-én (páli: anatta, szanszkrit: anātman) természetére és a hat érző birodalomra. A súnjata kifejezés szintén jelölhet egy meditatív állapotot vagy élményt.
A 14. Dalai Láma elmondása szerint (gelug iskola):
„Az üresség elmélete szerint nem elfogadható az a hit, amely szerint az objektív valóság a független létezés feltételezésére alapozna. Minden dolog és történés – akár ‘anyagi’, mentális vagy akár elvont koncepció, mint az idő – mentes az objektív, minden mástól független létezéstől […] a dolgok és a történések olyan értelemben 'üresek', hogy sohasem tartalmazhatnak semmilyen megváltoztathatatlan elemet, belső lényegi valóságot avagy abszolút ‘létezést’, amely megengedhetné magának a függetlenséget.[2]” | |