Segédige
From Wikipedia, the free encyclopedia
A grammatikában a segédige olyan ige, melynek eredetileg tartalmas lexikai jelentése van, de egyes helyzetekben viszonyszóvá válik, elveszítve lexikai jelentését, és egy másik, lexikai jelentésű, azaz fogalomjelölő ige olyan grammatikai kategóriáit fejezi ki, mint igenem, igemód, igeidő, szám és személy.[1]
Egyes nyelvészek szerint a fenti meghatározás csak a morfológiainak nevezhető segédigére vonatkozik, és a segédigék közé sorolják az ún. modális igéket is, melyek eredeti vagy a helyzet által adott lexikai jelentésük révén olyan fogalmakat fejeznek ki, mint szükségesség, lehetőség, valószínűség, akarat, óhaj stb.[2]
Ugyancsak segédigéknek tekintik egyes nyelvészek az aspektuális igéket, azokat, melyek eredeti vagy a helyzet adta lexikai jelentésük révén igeszemléletet és/vagy igejelleget fejeznek ki.[3]
A segédigék közé sorolják egyes nyelvészek a kopulákat is, azokat, amelyek más szóval együtt névszói állítmányt alkotnak.[4]
Egyes szerzők, például francia grammatikákban, két morfológiai segédigén kívül (avoir ’birtokolni’ és être ’lenni’) az összes többit fél-segédigéknek nevezik, melyek között morfológiaiak is vannak.[5] Más grammatikákban csak a modalitást és az igeszemléletet/igejelleget kifejező, tehát lexikai jelentéssel is bíró igéket nevezik fél-segédigéknek.[6]