Vladimir Bakarić
horvát kommunista politikus / From Wikipedia, the free encyclopedia
Vladimir Bakarić (Nagygorica, 1912. március 8. – Zágráb, 1983. január 16.) horvát kommunista politikus és nemzeti hős volt a szocialista Jugoszláviában. [6][7] A Nemzeti Felszabadító Mozgalom (NOP) vezérkarának politikai biztosa, majd 1944-től 1969-ig megszakítás nélkül a Horvát Kommunista Párt vezetője. 1945-től 1953-ig a Horvát Népköztársaság miniszterelnöke, 1953-tól 1963-ig a Horvát Szocialista Köztársaság parlamentjének elnöke, 1964-től 1974-ig a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság Szövetségi Tanácsának tagja, 1974-től haláláig a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság Elnökségének tagja.
Vladimir Bakarić | |
Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság Elnökégének horvát tagja | |
Hivatali idő 1974. május 15. – 1983. január 16. | |
Előd | Jakov Blažević, Đuro Kladarin, Milan Mišković |
Utód | Mika Špiljak |
Horvát Szocialista Köztársaság Parlamentjének 5. elnöke | |
Hivatali idő 1953. december – 1963. december | |
Előd | Zlatan Sremec |
Utód | Ivan Krajačić |
Horvát Népköztársaság Végrehajtó Bizottságának elnöke | |
Hivatali idő 1945. április 14. – 1953. december 18. | |
Előd | Pavle Gregorić |
Utód | Jakov Blažević |
Horvátországi Kommunisták Szövetségének titkára | |
Hivatali idő 1948. – 1969. május | |
Előd | Andrija Hebrang |
Utód | Savka Dabčević-Kučar |
Katonai pályafutása | |
Csatái | második világháború |
Született | 1912. március 8.[1][2][3][4][5] Nagygorica |
Elhunyt | 1983. január 16. (70 évesen)[1][2][3][4][5] Zágráb |
Sírhely | Mirogoj temető |
Párt | Jugoszláv Kommunisták Szövetsége |
Házastársa | Marija Šoljan-Bakarić |
Foglalkozás |
|
Iskolái | Zágrábi Egyetem |
Díjak |
|
A Wikimédia Commons tartalmaz Vladimir Bakarić témájú médiaállományokat. |
A második világháború előtt és alatt Horvátország egyik vezető kommunista politikusa volt, a második világháború végétől az 1980-as évek elejéig pedig Horvátország legbefolyásosabb kommunista vezetőjének tartották. Rossz egészségi állapota és a nyilvános szereplésektől való tartózkodás miatt ellenfeleitől a „Svileni” (Selymes) és „Mrtvac” (Halott) beceneveket kapta.[8] Főként ezen okokból viszonylag korán feladta a horvátországi végrehajtó hatalom vezetését, és többé-kevésbé a párt árnyékában meghúzódva ideológusként dolgozott. A Horvát Szocialista Köztársaság és a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság társadalmi szerkezetében valójában a kommunista párt döntött minden döntő fontosságú kérdésben, és a kommunista ideológia kérdései rendkívül fontosak voltak a közélet számára. A második világháború után Bakarić Edvard Kardelj mellett az ún. Julijska krajina Horvátországhoz és Szlovéniához való minden autonómia nélküli csatolásának szószólója, illetve Boris Kidrič és Kardelj mellett a jugoszláv párt reformista frakciójának, az úgynevezett liberálisoknak, az önkormányzó szocializmus harcosainak vezetője volt. Ahhoz a csoporthoz tartozott, amely 1964-ben elősegítette a gazdasági reformot, 1966-ban Aleksandar Ranković bukását, a horvát tavaszt és az 1974-es alkotmányt, amely alapján később valamennyi jugoszláv köztársaság kivívta függetlenségét.