Óriás szitakötő

Az óriás szitakötő (Anax imperator) a rovarok (Insecta) osztályának szitakötők (Odonata) rendjébe, ezen belül az egyenlőtlen szárnyú szitakötők (Anisoptera) alrendjébe és a karcsú acsafélék (Aeshnidae) családjába tartozó faj. Egyéb nevei: királyszitakötő vagy zöld óriásacsa.

Óriás szitakötő
Pihenő hím
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia) Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda) Osztály: Rovarok (Insecta) Alosztály: Szárnyas rovarok (Pterygota) Alosztályág: Ősszárnyúak (Palaeoptera) Rend: Szitakötők (Odonata) Alrend: Egyenlőtlen szárnyú szitakötők (Anisoptera) Család: Karcsú acsafélék (Aeshnidae) Alcsalád: Aeshninae Nemzetség: Anactini Nem: Anax Faj: A. imperator
Tudományos név
Anax imperator Leach, 1815
Szinonimák
Aeschna formosa Vander Linden, 1823 Aeschna azurea Charpentier, 1825 Aeschna dorsalis Burmeister, 1839 Anax mauricianus Rambur, 1842 Aeschna lunata Kolenati, 1856
Hivatkozások
Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Óriás szitakötő témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Óriás szitakötő témájú médiaállományokat és Óriás szitakötő témájú kategóriát.

2018-ban Magyarországon az „Év rovara”.^[1]

Előfordulása, élőhelye

Tavirózsa levelén ülő óriás szitakötő

Az óriás szitakötő széles körben elterjedt Európában, északon Dél-Angliáig, Dél-Skandináviáig és Lengyelországig. A Közép-Keleten Turkesztánig és Északnyugat-Indiában is megtalálható, Afrikában a Szaharától délre egészen a Jóreménység-fokáig élő alfaja az A. i. mauricianus. A növényzettel benőtt tócsákat, tavakat kedveli, a folyóvizeket kerüli. Különösen érzékeny a vízszennyeződésekre: fennmaradásának feltétele, hogy a tavak és pocsolyák ne szennyeződjenek. Újabban a természetes tavakhoz hasonlító kerti tavaknál is fellelhető. A síkságot kedveli, a hegyekben csak néhány száz méterig található – 1000 méter magasan már kivételesen ritka.

Kárpát-medencei előfordulása

Közép-Európában ez a legfeltűnőbb szitakötőfaj. Magyarországon közönséges.

Megjelenése

A felnőtt szitakötő hossza 60–80 milliméter. Szárnyfesztávolsága 100–120 milliméter. A hím potroha égszínkék, hosszanti fekete csíkkal; a feje zöld. A nőstény potroha zöldeskék, széles barna rajzolattal. Szárnyaik tónusa enyhén barnás vagy sárgás. A lárva hossza 50 milliméter. Meghosszabbodott, fogóként szolgáló szájszervét (fogóálarc) előretolja, hogy zsákmányt fogjon.

Életmódja

Az óriás szitakötő magányos lény. A hímek territoriálisak, és sokszor halálig verekednek egy területért. Reggel előbb fel kell melegednie ahhoz, hogy tudjon repülni. Kitűnően repül, lakóhelyétől nagyobb távolságokra is elkalandozik olyannyira, hogy sokszor a városokban is feltűnik. A felnőtt állatok repülő rovarokkal táplálkoznak, a lárvák gerinctelenekkel és ebihalakkal. Az egy-két évig tartó lárvaállapot után (egyes lárvák egyszer, mások kétszer telelnek át) a felnőtt szitakötő mintegy 4 hetet él. Repülési ideje júniustól augusztus végéig tart.

Szaporodása

Párosodáskor a hím potrohvégével feje hátsó részénél ragadja meg a nőstényt. Ekkor a nőstény potrohát a hím párzószervéhez hajlítja. Előfordul, hogy a párzás alatt „tandemként” repülnek. A hím potrohvégéből a mellkas mögötti párzószervbe juttatja spermáját. A nőstény innen veszi fel az ondót. A krémszínű petéket a nőstény növények száraiba rakja, ahol azok 3–4 hét múlva kelnek ki.