2014-es MotoGP-világbajnokság
66. gyorsasági motorverseny szezon From Wikipedia, the free encyclopedia
Remove ads
A 2014-es MotoGP világbajnokság volt a sorozat hatvanhatodik idénye. A szezon március 23-án kezdődött és november 9-én ért véget. A versenynaptár eredetileg tizenkilenc versenyt tartalmazott volna, ám a brazil nagydíj szervezői nem tudták határidőig versenyre alkalmassá tenni pályát így nem sokkal a szezonnyitó előtt törölték a futamot, az előtte levő aragóniai nagydíj időpontját pedig egy héttel eltolták. A királykategória címvédője Marc Márquez, a Repsol Honda versenyzője volt.
2014-es FIM MotoGP világbajnokság | |
Előző: 2013 | |
Következő: 2015 |
A szezon világbajnokai kategóriánként a következő versenyzők voltak:
- Moto3 - Álex Márquez
- Moto2 - Esteve Rabat
- MotoGP - Marc Márquez
Remove ads
A szezon összefoglalója
MotoGP
A királykategóriája címvédője, azaz a 2013-as világbajnok Marc Márquez volt. A Moto2 és a Moto3 akkori bajnoka, Pol Espargaró és Maverick Viñales egy kategóriával feljebb folytatták pályafutásukat, így ők nem tudták megvédeni címüket. Márquez ezzel szemben óriási erődemonstrációt tartott, ugyanis kezdésként megnyerte a szezon első tíz versenyét.[1] Az évet rekordnak számító tizenhárom győzelemmel fejezte be, ennek köszönhetően pedig hatvanhét ponttal előzte meg a másodikként záró Valentino Rossit.[2] Márquez tízfutamos győzelmi szériáját egyébként Dani Pedrosa szakította meg Csehországban. Valentino Rossi 2006-os teljesítményét ismételte meg második helyével, akkor az amerikai Nicky Hayden mögött zárt ebben a pozícióban. Két futamot, a San Marinó-it és az ausztrált tudta megnyerni. Rossi a két győzelemnek és a számos dobogónak köszönhetően megelőzte csapattársát, Jorge Lorenzót, aki a korábbi évekhez képest hihetetlenül gyengén indította 2014-et, ezután pedig csak a felzárkózásra futotta erejéből, a vb-cím ezúttal szóba sem jöhetett. Lorenzo végül harminckét ponttal Rossi mögött fejezte be a 2014-es szezont, és olasz csapattársához hasonlóan két futamgyőzelmet szerzett, Aragóniában és Japánban.[3] Márquezen, Rossin és Lorenzón kívül csak a már említett Pedrosa tudott nyerni Brnóban.
Nagy sikereket értek el az Espargaró testvérek is. A Moto2-ből felkerült Pol a legjobb helyen, hatodikként végzett, a többi újoncot, Scott Reddinget, Broc Parkes-t és Mike di Megliót jócskán megelőzve. Négy kiesésétől eltekintve minden egyes célba érkezése alkalmával a legjobb tíz között zárt, így szerezte meg a hatodik pozíciót.[4] Közvetlenül mögötte végzett testvére, Aleix, aki a legjobb open-kategóriájú motorral induló versenyzőnek mondhatta magát a szezonzáró valenciai futam után.[5] Aleix Espargaró a holland TT-n szerzett egy pole-pozíciót, Aragóniában pedig felállhatott a dobogó második fokára.
A BMW M-díjat, amelyet a legjobb időmérős teljesítménnyel lehetett kiérdemelni, Márquez nyerte, aki tizenhárom alkalommal indulhatott az első rajtkockából.[6]
2014-től a korábban CRT elnevezésű, vagyis valamivel gyengébb teljesítményű motorokat open-, vagyis nyílt kategóriára keresztelték át. A gyengébb teljesítményt nyújtó motorok és csapataik ennek kompenzálásaként különböző előnyöket élvezhettek a gyári csapatokkal szemben, ez a következő táblázatban látható:
A Ducati gyári csapata és a Pramac Racing eredetileg az open kategóriában indultak volna, azonban a szabályok némi átalakulása után végül gyári csapatként neveztek a szezonra.[7][8]
Moto2
Esteve Rabat a mindenkori középső géposztályban rekordnak számító 346 ponttal szerezte meg a világbajnoki címet.[9] Csapattársa, Mika Kallio ötvenhét pontos hátrányban végzett mögötte a második helyen. Rabat nevéhez fűződik a legtöbb (11) pole-pozíció is, valamint beállította Marc Márquez 2012-es rekordját a legtöbb dobogós helyezést illetően.[10]
A harmadik helyezett az egyben a legjobb újonc címét is elnyerő Maverick Viñales lett, azonban Kallio csak annak köszönhette második helyét, hogy a szezonzárón vele egyetemben Viñales is feladni kényszerült a futamot.[11] Az újonc spanyol egyébként négy győzelmet is magáénak tudhatott. Mögötte a szezonzárót megnyerő Thomas Lüthi végzett. Az első négyesen kívül Dominique Aegerternek és a veterán Anthony Westnek sikerült még futamot nyernie.[12] West az esős holland TT-n tudott diadalmaskodni, ezzel tizenegy év után végzett ismét az első helyen. Előző győzelmét ugyanitt Assenben, a 2003-as versenyen aratta, vagyis két győzelme között tizenegy év telt el.
Moto3
A Moto3-as világbajnokság egészen az évad utolsó futamáig nyitott volt, ugyanis az első két helyezett Álex Márquez és Jack Miller végig kiélezett küzdelmet vívott egymással. Hiába nyerte meg Miller a valenciai futamot, Márquez is felállhatott a dobogóra, így az ausztrál csak kilenc pontot tudott faragni tizenegy pontos hátrányából. Azzal, hogy a királykategóriában Marc, a Moto3-ban pedig Álex Márquez szerezte meg a világbajnoki címet, a világbajnokság történetében először fordult elő, hogy egy testvérpár szerezze meg két géposztály összetett elsőségét.
A harmadik pozíció szintén ezen a futamon dőlt el Álex Rins javára, Rins végül tizenöt ponttal előzte meg a kategóriaveterán Efrén Vázquezt. Vázquez pályafutása első győzelmeit aratta ebben az évben.[13] Az ötödik helyen az olasz Romano Fenati végzett, aki hiába tudott négy futamot is megnyerni, rendkívül hektikus eredményeket produkált, így nagy hátrányt szedett össze még Vázquezékhez képest is. A hatodik helyezett francia Alexis Masbou Vázquezhez hasonlóan első győzelmét szerezte 2014-ben.[14] Az év újonca, többek között három dobogós helyezésének köszönhetően az olasz Enea Bastianini lett.[15]
Remove ads
Versenyek
Az előzetes, 19 futamot tartalmazó versenynaptárat 2013. október 2-án tették közzé.[16] December 13-án,[17] majd 2014. február 24-én frissítették, aminek eredményeképp 18 futamos lett a versenynaptár.[18]
Remove ads
A világbajnokság végeredménye
A pontozás a következőképpen alakult:
MotoGP
Moto2
Moto3
Remove ads
Konstruktőri világbajnokság
MotoGP
Moto2
Moto3
Remove ads
Versenyzők és csapatok
MotoGP
Moto2
Moto3
Remove ads
Jegyzetek
Források
Wikiwand - on
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Remove ads