2015-ös MotoGP-világbajnokság
67. gyorsasági motorverseny szezon From Wikipedia, the free encyclopedia
Remove ads
A 2015-ös MotoGP világbajnokság volt a sorozat hatvanhetedik idénye. A szezon március 29-én kezdődött Katarban és november 8-án Valenciában ért véget. A versenynaptár tizennyolc versenyt tartalmazott. A királykategória címvédője Marc Márquez, a Repsol Honda versenyzője volt, a világbajnoki címet azonban végül Jorge Lorenzo szerezte meg csapattársa, Valentino Rossi előtt. A Moto2-ben sem történt címvédés, az előző évi győztes, Esteve Rabat ezúttal a második helyen végzett Johann Zarco mögött. A Moto3-ban Danny Kent lett a világbajnok.
| 2015-ös FIM MotoGP világbajnokság | |
| Előző: 2014 | |
| Következő: 2016 | |
Gyutai Adrián révén 2011 óta első alkalommal állt rajthoz magyar pilóta valamely kategóriában.[1]
Remove ads
Összefoglaló
A 2015-ös évnek Marc Márquez vághatott neki címvédőnek, és nem is kezdte rosszul a szezont, ugyanis a második versenyen győzni is tudott, később azonban fokozatosan szakadt le a két Yamahástól, Valentino Rossitól és Jorge Lorenzótól. A tizedik világbajnoki címére hajtó veterán olasz Rossi a szezon legelején az összetett élére állt, és egészen az utolsó futamig nem is adta ki a kezéből a vezetést. A szezon elején Rossi győzni tudott Katarban és Argentínában is,[2][3] míg Lorenzo ezután négy egymást követő futamot nyert meg. Hollandiában ismét Rossi nyert, ekkorra nyilvánvalóvá vált, hogy a két csapattárs lesz a világbajnoki cím legfőbb várományosa.[4] A Honda-felségterületnek számító Sachsenringen és Indianapolisban egyaránt Márquez végzett az élen, míg Brnóban ismét Lorenzo állhatott fel a dobogó legfelső fokára, ekkor pontegyenlőség alakult ki közte és Rossi között.[5] Silverstone-ban ismét Rossi végzett előrébb, San Marinó-ban pedig a változó időjárási körülmények között Lorenzo kiesett, így Rossi ötödik helye miatt tetemes lett a spanyol hátránya a pontversenyben.[6][7] Az utolsó öt versenyből Rossi csak egyszer végzett Lorenzo előtt, így a spanyol folyamatosan dolgozta le hátrányát az összetettben. A brnói 23 pontos hátrány a szezonzáróra hétre olvadt, és mivel Valenciában is Lorenzo győzött, ő szerezte meg a világbajnoki címet, a kategóriában harmadszor, pályafutása során pedig, az összes kategóriát figyelembe véve ötödször.[5][8][9]
Az évad során több kisebb, illetve egy nagyobb ellentét bontakozott ki a legfőbb világbajnoki esélyesek között. Argentínában Márquez egy előzési kísérleténél összeütközött Rossival, és bár ő esett el, míg Rossi nyeregben maradt, a kilencszeres világbajnok „mindent vagy semmit” jelzővel illette Márquez vezetési stílusát.[10] Misanóban Rossi egy büntetőpontot kapott (ennek a szezon végén lett jelentősége, ugyanis háromtól súlyos büntetés jár) Lorenzo feltartásáért az időmérőn.[11] Az igazi feszültség Márquez, Lorenzo és Rossi között Ausztráliában kezdődött, amikor Rossi azzal vádolta meg Márquezt, hogy ha már neki nincs esélye a végső győzelemre, honfitársát, Lorenzót segíti az elsőség megszerzésében azzal, hogy őt feltartja, Lorenzót pedig hagyja elmenni, hogy utána neki már ne legyen esélye őt utolérni.[12] Az ellentét csúcspontja a maláj verseny volt, ahol Márquez indulhatott a pole-pozícióból. Márquez tempója nem sokkal később látszólag visszaesett, és Lorenzo rendkívül könnyen meg tudta előzni őt. Rossi is megpróbálta ezt, azonban vele már nem volt ilyen előzékeny, és leállt vele harcolni. Ezt elégelte meg Rossi, és egy visszafordító kanyarban leszorította Márquezt az ideális ívről, majd mikor Márquez bedöntötte a motorját, rádőlt Rossiéra, emiatt pedig elesett, míg Rossi tovább tudott menni.
Az esetet követően annak a lehetősége is felmerült, hogy Rossi részéről szándékos rúgás történt, ám végül csak a leszorítás miatt kapott három büntetőpontot, így pedig már négy volt neki, emiatt a szezonzáró valenciai versenyen a rajtrács végéről volt kénytelen indulni.[13] Rossi hiába fellebbezett a Nemzetközi Sportdöntőbíróságnál is, a szervezet elutasította kérelmét, így érvényben maradt a büntetése.[14][15] A versenyen hiába zárkózott fel az addig világbajnoki éllovas Rossi a negyedik helyre, mivel Lorenzo végig az élen motorozott, honfitársa, Márquez pedig egyszer sem próbálta megelőzni, végül Jorge Lorenzo szerezte meg a világbajnoki címet. A dobogóra Lorenzo és Márquez mellé még Dani Pedrosa állhatott fel.
A Moto2-ben Esteve Rabat nyert 2014-ben, és az egyik legfőbb esélyesnek számított ebben a szezonban is. Az idény végül a francia Johann Zarco dominanciájáról szólt, aki mindössze négyszer nem állhatott dobogóra (egyszer hatodik, kétszer hetedik, egyszer pedig nyolcadik lett), és nyolc futamgyőzelmének köszönhetően óriási fölénnyel szerezte meg a világbajnoki címet, és ezzel a szezonnal a világbajnokság történetének legsikeresebb francia pilótája lett.[16][17] Zarco 352 szerzett pontja hat ponttal volt több, mint Rabat előző évi rekordja.[18] A szezon legjobb újonca Zarco mögött Álex Rins lett, aki bár több, mint száz ponttal maradt el riválisa mögött, első évében jó teljesítményt nyújtott, és két versenyt is meg tudott nyerni (Indianapolis, Ausztrália).[19][20] Rabat hiába nyert három versenyt az év során, többször kiesett, valamint sérülés miatt három versenyt ki is kellett hagynia, így csak harmadik lett az év végén.[21][22]
A motorgyártók között a Kalex-vázas gépek domináltak, az egyetlen kivétel a Speed Up-motoros Sam Lowes győzelme volt Austinban.[23] Az eddig említett versenyzőkön kívül csak Thomas Lüthi (Le Mans[24]), Jonas Folger (Katar, Jerez[25][26]) és Xavier Siméon tudott versenyt nyerni, utóbbi a Sachsenringen pályafutása első sikerét aratta.[27]
A Moto3-ban a szezon első felét Danny Kent uralta, az első kilenc futamból ötöt is megnyert, és az év felénél hatvanhat pontos előnye volt. A második kilenc futamon Kent csak egyszer állhatott dobogóra (győzelem hazai pályán), és Enea Bastianini, valamint Miguel Oliveira fokozatosan csökkenteni kezdték hátrányukat vele szemben. Bastianini és Oliveira is első győzelmeiket aratták pályafutásuk során,[28][29] és hiába volt Kentnek Oliveirához képest például száztíz pontos előnye hat versennyel a világbajnokság vége előtt, a végső győzelem kérdése egészen az utolsó futamig nyitott maradt, köszönhetően Oliveira négy győzelmének és további dobogós helyezéseinek, Kent legfőbb kihívójává vált, és igaz, nem nagy, de volt még esélye megszerezni a világbajnoki címet a szezonzárón.[28][30] Kent végül egy közepes utolsó futammal kilencedikként zárt Valenciában, ez pedig elég volt arra, hogy hat pontot megtartson előnyéből a szintén hat győzelemmel záró Oliveira előtt.[31][32] Oliveira amellett, hogy pályafutása első győzelmeit aratta, Portugália számára is az első futamgyőztes versenyző lett a világbajnokság több, több, mint hatvan szezonja alatt.[33] Kent győzelme Barry Sheene 1977-es elsősége óta az első brit győzelem volt bármelyik kategóriában.[34][35] A legjobb gyártó 2001 óta először a Honda lett, amely minden egyes versenyen képviseltette magát a dobogón legalább egy motorral.[36]
Remove ads
Versenyek
Az előzetes versenynaptárt 2014. szeptember végén adták ki, az akkori verzióban a Brit Nagydíj helyszíneként még a Donington Park szerepelt. Ám végül a jogtulajdonosok fizetési kötelezettségeinek elmaradása okán a pálya 2015 februárjában visszalépett a verseny megrendezésétől. Néhány nappal később jelentették be, hogy a mezőny az előző évekkel egyetemben marad Silverstone-ban. A versenynaptár 18 versenyből áll.
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
Remove ads
Versenyzők és csapatok
MotoGP
Egy előzetes nevezési lista 2014. október 21-én került nyilvánosságra, melyet 2015 februárjában frissítettek, illetve véglegesítettek.[55][56]
Moto2
Moto3
Remove ads
A világbajnokság végeredménye
A pontozás a következőképpen alakult mindhárom géposztályban:
MotoGP
Moto2
Moto3
Remove ads
Konstruktőri világbajnokság
MotoGP
Moto2
Moto3
Remove ads
Jegyzetek
Források
Wikiwand - on
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Remove ads