A Négyszögletű Kerek Erdő

A Négyszögletű Kerek Erdő Lázár Ervin Kossuth-díjas magyar író 1985-ben megjelent gyermekregénye. Az illusztrációkat Réber László készítette. A kötet 1986-ban elnyerte az Év Könyve jutalmat. Az írót a Pécel északi határában elterülő Csunya-erdő ihlette.^[3]

A Négyszögletű Kerek Erdő
Szerző	Lázár Ervin
Eredeti cím	A Négyszögletű Kerek Erdő
Ország	Magyarország
Nyelv	magyar
Téma	„csak szeretet”[1]
Műfaj	meseregény
Kiadás
Magyar kiadó	Móra Ferenc Könyvkiadó, Osiris Kiadó
Magyar kiadás dátuma	1985, 1994, 1995 (+2., jav. kiad.), 1996, 1997, 1998, 2006,[2] 2011.
Illusztrátor	Réber László
Média típusa	könyv
Oldalak száma	166
ISBN	963 379 256 8 (1997)
Külső hivatkozások
A könyv a MEK-ben
Sablon Wikidata Segítség

A Négyszögletű Kerek Erdő olyan önálló mesék füzére, melyet a szereplők személye tesz egységessé; a könyvnek nincs összefüggő története, bár néhány ponton találkozunk korábbi kalandokra történő utalásokkal, mégis a történetek önállóan is egy-egy kerek egész mesét adnak.

A meséről

A Négyszögletű Kerek Erdőben játszódó kalandok kulcsfigurája Dömdödöm. Feltűnnek mellette olyan szereplők is, akiket korábbi történetekből bukkannak fel (például Bruckner Szigfrid A kisfiú meg az oroszlánok egyik főszereplője), így a mesegyűjtemény „darabkái” mesefüzérré olvadtak össze.
Az 1979-ben megjelent Bikfi-bukfenc-bukferenc, majd a nem sokkal később önálló történetként hosszabb terjedelmű Gyere haza, Mikkamakka! anyaga állt össze egységes - az előző mesék morális világát összegző, betetőző - meseregénnyé A Négyszögletű Kerek Erdő címmel. A magánnyal szemben álló közösségi lét fontossága, a szeretetmitológia, a mesélő attitűd^{[* 1]} formai sajátosságai, a játék, mint lélekmentő tevékenység mind-mind olyan elemek, amik összekötik a történeteket.
A történet hőseit Mikkamakka vezeti a hétköznapi világból a mesei erdőbe. Az erdőlakók (Bruckner Szigfrid, Ló Szerafin, Aromo, Vacskamati, Nagy Zoárd, Szörnyeteg Lajos és persze Dömdödöm) mindannyian különös, különc egyéniségek, akik arra kényszerülnek, hogy a hétköznapi világban el nem ismert értékeiket az Erdő zárt világában éljék meg. A külvilág kizárásával létrejövő közösség tagjai először önmagukkal, majd egymással kerülnek konfliktusba. Az egyes epizódok pergő párbeszédeiből megismerhetjük az erdőlakók csökönyös természetét, kalandjaik azonban a kisszerű vitákon túlmutatva a másik elfogadásának tanulásáról szólnak, arról, milyen nehéz feladniuk úgy önmagukat, hogy valami értékesebb részévé válhassanak, ennek az elfogadásnak lesz az alapja a szeretet. Mikkamakka kulcsfontosságú szereplője a történetnek, a gyermekként civakodó, egymást nehezen megértő szereplők indulatait bölcs nyugalommal csendesíti, ráadásul a külső veszedelmet az ő megérkezésével tudják legyőzni, és ő az, aki mindig pontosan érti, mit mond Dömdödöm.^[1]

Szereplői

• Mikkamakka (a neve eredetileg Miskamacska volt, de mivel az író lánya nem bírta kimondani, ezért lett Mikkamakka)
• Vacskamati
• Szörnyeteg Lajos (a legjobb szívű behemót)
• Ló Szerafin (a kék paripa, lócsoda)
• Aromo (a fékezhetetlen agyvelejű nyúl)
• Dömdödöm (aki mindenre csak azt mondja: dömdödöm)
• Bruckner Szigfrid (a kiérdemesült cirkuszi oroszlán)
• Nagy Zoárd (a lépkedő fenyőfa)
• Maminti (a kicsi zöld tündér)
• Balambér
• Vadkan Valdemár
• Szirénfalvi Szürkevarjú Szeréna
• Gepárd Géza
• Medve Medárd
• Egér Elek
• Kisfejű Nagyfejű Zordonbordon

Megjegyzések

1. Attitűd: Az attitűdök alakítják annak módját, ahogyan az egyén értelmezi és reagál környezetére. Befolyásolják a környezetünkből történő információ felvételt, céljaink értelmezését.