A platform
Galder Gaztelu-Urrutia 2019-es filmje From Wikipedia, the free encyclopedia
Remove ads
A platform (eredeti cím: El hoyo) 2019-ben bemutatott spanyol disztópikus filmthriller, amelyet Galder Gaztelu-Urrutia rendezett.[2] A főbb szerepekben Iván Massagué, Antonia San Juan, Zorion Eguileor, Emilio Buale és Alexandra Masangkay látható.[3]
Spanyolországban 2019. november 8-án a mozikban, Magyarországon 2024. október 4-én a Netflixen mutattak be.[4]
Remove ads
Cselekmény
Egy Goreng nevű férfi egy 48-as számú cellában ébred. Cellatársa, Trimagasi elmagyarázza neki, hogy egy torony-szerű fogva tartó létesítményben vannak. Naponta egyszer érkezik az étel egy „platformon”, amely a 0. szintről ereszkedik lefelé, és minden szinten két percre megáll. A rabok csak addig ehetnek, amíg a platform ott van, és halálos hőmérsékletnek vannak kitéve, ha bármilyen ételt megtartanak maguknak. A rabokat minden hónapban véletlenszerűen új szintre osztják be. Trimagasi elárulja, hogy amikor a 132. szintre került, ő és cellatársa kannibalizmushoz folyamodtak. Egy napon egy Miharu nevű nő ereszkedik lefelé a platformon, akiről Trimagasi elmondja, hogy rendszeresen alászáll, hogy a gyermekét keresse. Goreng bevallja, hogy önként vállalta a hat hónapot a létesítményben egy diploma megszerzéséért cserébe, míg Trimagasi elmondja, hogy ő egyéves büntetését tölti gondatlanságból elkövetett emberölés miatt.
A következő hónapban a 171. szintre kerülnek. Trimagasi megkötözi Gorengot, és elmagyarázza, hogy úgy tervezi, Goreng húsából fog táplálkozni. Amikor elkezdi felvágni Goreng lábát, Miharu megérkezik, rátámad Trimagasira, és kiszabadítja Gorengot, aki végül megöli Trimagasit. Miharu bátorítására Goreng elfogyasztja Trimagasi húsát, és ezt követően Trimagasi hallucinációi kezdik kísérteni.
A következő hónapban Goreng a 33-as szinten ébred egy Imoguiri nevű nő és kutyája, Ramesses II társaságában. Imoguiri volt az a közigazgatási tisztviselő, aki interjút készített Gorenggel, mielőtt a mélyedékbe küldte volna, miután saját magát is bevonta a rendszerbe, miután végstádiumú rákot diagnosztizáltak nála. Imoguiri minden másnap eszik, a napokon, amikor nem eszik, Ramesses II kap enni, és sikertelenül próbálja meggyőzni az alatta lévő párokat, hogy osszák be az ételüket. Egy napon Miharu sérülten érkezik. Goreng és Imoguiri gondoskodnak róla, amíg fel nem épül. Aznap este Goreng szétválaszt egy vitát Miharu és Imoguiri között, hogy aztán felfedezze, Miharu megölte Ramesses II-t. Miután Miharu távozik, Goreng megemlíti gyermekét Imoguirinak, aki szerint nincs gyermek a mélyedékben, Miharu egyedül érkezett. Másnap reggel Goreng arra ébred, hogy áthelyezték őket a 202-es szintre, és Imoguiri felakasztotta magát. Goreng elfogyasztja húsát, miközben régi cellatársainak hallucinációi kísértik.
A következő hónapban Goreng a 6-os szintre kerül. Új cellatársa, Baharat, egy vallásos férfi, aki hónapok óta próbál menekülni a mélyedékből. Miután megbecsülik, hogy 250 szint van, Goreng meggyőzi Baharatot, hogy együtt menjenek a platformon lefelé és osszák be az ételt. Megtiltják az első ötven szinten tartózkodóknak, hogy bármit is kapjanak, azzal érvelve, hogy ők naponta ehetnek, és visszaverik azokat, akik ellenszegülnek. A rab Sr. Brambang azt tanácsolja nekik, hogy a civilizált megoldás hatékonyabb a erőszaknál, és meggyőzi őket, hogy egy szimbolikus üzenetet küldjenek a közigazgatásnak, egyetlen panna cottát érintetlenül hagyva. Ahogy tovább ereszkednek, kiosztanak adagokat a raboknak, és megtámadják azokat, akik nem akarnak együttműködni. Találkoznak Miharuval, akit éppen megtámadnak, és megpróbálják megmenteni, de őt megölik, és mindketten súlyosan megsérülnek. Goreng és Baharat tovább ereszkednek, végül a 333-as szinten állnak meg, ahol Goreng észrevesz egy gyermeket, akiről kikövetkezteti, hogy Miharu lánya. Leszállnak a platformról, hagyva, hogy az tovább haladjon lefelé, és vonakodva megetetik a kislányt a panna cottával. Aznap este Baharat felrázza Gorengt, és azt mondja neki: „A lány az üzenet.” Goreng felébred, kiderül, hogy ez az élmény csak egy álom volt, és megtalálja, hogy a valódi Baharat elvérzett. Goreng és a lány felülnek a platformra, hogy az egészen az alsó szintig jusson. Goreng ismét hallucinálja Trimagasit, aki arra buzdítja, hogy szálljon le a platformról. Goreng ragaszkodik hozzá, hogy vissza kell mennie a platformon a tetejére, mert ő az „üzenet hordozója”, de Trimagasi így válaszol: „Az üzenetnek nincs szüksége hordozóra.” Goreng leszáll a platformról nézi ahogy a gyermek feljut.
Remove ads
Szereplők
Magyar változat
- Magyar szöveg: Jeszenszky Márton
- Hangmérnök: Farkas László
- Vágó: Simkóné Varga Erzsébet
- Gyártásvezető: Cabello-Colini Borbála
- Szinkronrendező: Nikas Dániel
- Produkciós vezető: Várkonyi Krisztina
A szinkront a Mafilm Audio Kft. készítette el.
Remove ads
A film készítése
A filmet a Basque Films, a Mr. Miyagi Films és a Plataforma la película AIE készítette az RTVE és az ETB részvételével, valamint az ICAA, a baszk kormányzat és az ICO támogatásával.[6] A forgatás hat hétig tartott.[7]
Galder Gaztelu-Urrutia szerint a film fő üzenete az, hogy „az emberiségnek a vagyoni javak igazságos elosztása felé kell mozdulnia”, miközben azt is feltárja, milyen fontos az egyéni kezdeményezés a politikai változások előmozdításában.[8] A forgatókönyvet David Desola és Pedro Rivero színházi darabja alapján adaptálták, amelyhez több akció- és fizikai elemet adtak hozzá, hogy jobban illeszkedjen a filmformátumhoz. A nem megvalósított színdarab forgatókönyvvé alakításához „hosszadalmas” átírásra volt szükség. A rendező szerint ez egy „kínzó próbálkozás” volt, mivel az írók védték művészi víziójukat, és nem akarták, hogy bizonyos változtatásokat végrehajtsanak.[9]
A betonból készült börtöncellákat a bilbaoi kikötőben található Vöröskereszt-létesítményben építették a forgatáshoz. A rendező olyan cellákat kért, amelyek „gazdaságosnak, masszívnak [és] bevehetetlennek” tűnnek, hangsúlyozva ezzel az építészeti és mérnöki arányok érzését.[8] Csak két szintnyi betoncellát építettek; a cellák fölött és alatt húzódó számos szint látványát (amelyek mindegyike központi nyílásából látszik) utólagos vizuális effektekkel adták hozzá. A rendező szerint a cellatorony „a Vertikális Önszabályozó Központ dehumanizált hidegségét” szimbolizálja.[9]
A rendező szerint a filmben látható fényűző „étel egy másik karakterként jelenik meg a történetben, amely esztétikailag antagonisztikus a börtön építészetével szemben”. A gourmet ételek pompás bemutatása „Versailles-nak méltó étkészleteken” történt, hogy ábrázolják a „túlzott, majdnem erotikus, fényűző vágyat”, amely végül „meggyalázódik”, amikor a majdnem üres ételszállító platform eléri az alsó szintek éhező rabjait.[9]
A rendező elismeri, hogy a film nézése nehéz lehet, de elmondása szerint ez a megközelítés célja, hogy vitát és beszélgetést generáljon a nézők között a politikai üzenetekről. Amikor a film brutális erőszakáról és kannibalizmusról kérdezték, a rendező kifejtette, hogy a börtön „a társadalmunk tükre, [így] nem rejthette el az erőszakot. Meg kellett mutatnia, hogyan tépjük szét egymást”.[9]
A film két színészt szokásos szerepüktől eltérő szerepre válogatott: Iván Massagué-t és Antonia San Juant, akik mindketten komikus szerepeikről ismertek. A párost azért választották, hogy a film súlyos témáját „humorral, iróniával és szürrealizmussal” könnyítsék. A filmet kronológiai sorrendben forgatták, mivel a főszereplő Ivánnak a hathetes forgatás alatt 12 kg-ot (26 fontot) kellett leadnia, hogy ka raktere fizikai leépülését hitelesen ábrázolja.[8]
Remove ads
Jegyzetek
További információk
Wikiwand - on
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Remove ads