Angyal Bandi

Angyal Bandi (Borsod vármegye, 1760 (?) – 1806. november ?), eredeti nevén Szentmártonyi Ónody András, a legrégebbről ismert betyár.

Angyal Bandi
Angyal Bandit, a nemesi származású „selyembetyárt” ábrázoló, 1805-ből való metszet
Született	1760 Borsod-Abaúj-Zemplén megye
Elhunyt	1806. november (45-46 évesen) Magyarország
Halál oka	furunkulus
Sablon Wikidata Segítség

Élete

Felvidéki nemesi családból származott. Apja Ónody András, anyja Olchváry Krisztina. Családja Borsod vármegye egyik legkiterjedtebb birtokával rendelkezett.

Gondos nevelésben részesült. Gyermekkorát Sajószentpéteren (ma: Borsod-Abaúj-Zemplén vármegye) töltötte, majd Restén és Nyíriben (Abaúj m.) a család birtokain lakott. Legkedvesebb tartózkodási helye a dusnokpusztai major. Kétszer nősült. Első felesége Nyíriből való, az elszegényedett nemesi Angyal család leszármazottja. Valószínűleg ragadványnévként innen kapta az Angyal nevet.

Első törvénysértéseit az 1780-as években követte el. A Hortobágyon gyakran megfordult gyanús alakok: kupecek, orgazdák között. Hajdúböszörményben hat hétig tartották fogva, mire igazolta, hogy a város méneséből saját lovait szakította ki. Első ízben 1787-ben fogja el a vármegye, négy ló ellopásáért. Mire egy év múlva kihirdetik az ítéletet, elég sok bűncselekményért kell felelnie. Tizenkét ízben elkövetett tolvajlással vádolják, de csak hármat találtak ebből bizonyítottnak. Leghírhedtebb rémtette a karcagi, mezőtúri vásárok szétverése. Mindemellett súlyos büntetést róttak ki rá: nyolc év fegyházat, közmunkával súlyosbítva. Kegyelmi kérvényére az udvari kancellária a büntetést két évre mérsékelte, majd édesanyja kérelmére további hét hónapot engedtek el neki. Ebben nagy része volt nemesi származásának, ami később is hasznára volt. A család kiterjedt rokoni kapcsolatai révén időnként sikerült eltussolni a rémtetteit. Azokból pedig volt bőven. Továbbra is tartotta a kapcsolatot korábbi bűntársaival, orgazdaságba, lopásba keveredett.

Börtönbe kerülésekor írta meg a maga mentségére „Apológiáját”, bűneinek, rémtetteinek magyarázkodását. Íráskészsége a korabeli átlagnál magasabb iskolázottságra vall.

Több vármegyében, Borsodban, Abaújban, Gömörben és a Hajdú kerületben követte el bűncselekményeit.

1799-ben a Borsod vármegyei ítélőszék újra elítélte két évre. Ónody ismét fellebbezett, de a Kancellária négy évre súlyosbította a verdiktet. Mivel Ónody nem vonult be önszántából a szegedi börtönbe, országos körözést adtak ki ellene. Ekkor már Angyal Bandinak nevezte magát. A néphagyomány és a szegedi vármegye elfogatóparancsa szerint igen jóképű, jó kiállású ember volt, hivalkodóan cifra pásztorgúnyában járt, torzonborz bajuszát pödörve viselte. Az elfogatóparancs említi, hogy négy nyelven beszélt: magyarul, deákul, németül és tótul. Angyal Bandi haláláról sokféle mendemonda terjedt el. Az egyik szerint börtönben halt meg, 1804-ben, a másik szerint felakasztották, illetve kisfia halála után felhagyott a betyárkodással és békés öregségben hunyt el. Az igazság az, hogy az 1805-ben kiadott körözés ellenére Angyal Bandi nem került börtönbe, 1806-ban kelevényben (karbunkulus) meghalt. Az alakját övező legenda még életében kialakult, később több szabadlegény vette fel nevét, a lovas betyár mintájává vált.

Emlékezete

Zúg az erdő, zúg a mező,

Vajon ki zúgatja? Talán bizony Angyal Bandi

Sej-haj, a lovát itatja…

– Népdal, népköltés

Alakja, viselt dolgai, kalandjai megjelennek a népdalokban, balladákban. Nemesi származása miatt az úri betyár alakja nagyon foglalkoztatta a közvéleményt. Még népszínmű is készült róla Balog István tollából, Angyal Bandi címmel. Pásztorok körében elterjedt mondák szerint birtokán föld alatti istállóban vagy kazalnak álcázott rejtekhelyen tartotta lopott állatait, amelyeket egy-két éven át nevelt, és csak akkor adta el, ha biztos volt, hogy eredeti gazdája már nem ismeri föl. A hazai korabeli ponyvákban jelent meg róla Az Alföldre meendő Angyal Bandi nótája című balladás hangvételű dal a gönci törvényszékről való szökéséről.^[1]

Angyal Bandi ihlette Jókai Mór 1857-ben elkészült, A népdalok hőse című elbeszélését.

Emlékét még egy vasútvonal is hordozza. A 20. század elején Bács-Bodrog vármegyében Cservenka és Szabadka között megnyílt vonalat a népnyelv angyalbandinak nevezte, sőt még egy Angyalbandi nevű vasúti megállóhely is létesült.