Apáti Sándor

Apáti Abt Sándor (Torda, 1870. január 14. – Balassagyarmat, 1916. március 23.)^[4][5] szobrász, keramikus.

Apáti Sándor (Apáti Abt Sándor)
Született	Abt Sándor[1] 1870. január 14.[2] Torda[3][2]
Elhunyt	1916. március 23. (46 évesen)[2] Budapest[2]
Állampolgársága	magyar
Foglalkozása	szobrász keramikus
Iskolái	Magyar Királyi Mintarajztanoda és Rajztanárképezde (1890–1895, szobrászat)
A Wikimédia Commons tartalmaz Apáti Sándor témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

Életpályája

1885–1889 között a budapesti iparművészeti tanodában tanult. Az 1890-es évek elején a müncheni akadémiára iratkozott be; Eberle (1844–1903) tanítványa volt. 1893–1896 között Stróbl Alajos irányítása mellett dolgozott. 1898–1908 között a Zsolnay porcelángyár tervezője volt. Pécsről történő távozása után Budapesten az iparrajziskolában oktatott.

A modern magyar kerámia úttörője volt.

Családja

Bajor eredetű katolikus családból származott. Szülei: Abt Ernő (1832–1899) jogász, törvényszéki bíró^[6] és kövesdi Boér Vilma (?-1915) voltak. Testvérei: dr. apáti Abt Jenő (1865–1921) császári és királyi ezredorvos, Abt Ernő (1867–1896) királyi törvényszéki aljegyző^[7] és Osztián Gézáné apáti Abt Vilma (?-1935). Felesége: váradi Török Izóra, váradi Török Géza (1831–1900) földbirtokos, 48-as huszárkapitány és váradi Török Etelka leánya. Gyermekei: Apáti Abt Gábor (Pécs, 1896–?), Apáti Abt István (Pécs, 1899-?), Apáti Abt Izóra (Pécs, 1901-?) és Apáti Abt András (Pécs, 1904-?).

Köztéri művei

^[8]

A Néprajzi Múzeum attikájának allegorikus szobrai

Angyalos címer (Pécs, 1904)

• Miklós Gyula emlékműve (Kecskemét, 1895)^[9]
• A Néprajzi Múzeum attikájának allegorikus szobrai: Ipar (2.) (Budapest, 1896)^[10]
• A Néprajzi Múzeum attikájának allegorikus szobrai: Tengerészet (1.) (Budapest, 1896)^[10]
• Jánosi Engel Adolf mellszobra (Komló, 1903)
• Zsolnay Múzeum belső udvari díszek (Pécs, 1903)
• Angyalos címer (Pécs, 1904)
• Főposta puttókat ábrázoló fríz (Pécs, 1904)
• Távirda-szobor (Pécs, 1904)
• Telefon-szobor (Pécs, 1904)
• Zsolnay gyár parkjának dísztárgyai 7. (Pécs, 1907)
• Zsolnay Vilmos (Pécs, 1907)
• Francia-emlékmű (Pécs, 1908)
• Szabó József emlékszobra (Torda, 1910)^[11]
• Díszkút táncospárokkal (Kaposvár, 1913)^[12]
• Kálvária (Bükkösd, 1921)^[13]
• A dorozsmai kálvária (Szeged-Kiskundorozsma, 1932)^[14]
• A hajósi kálvária stációinak dombormű sorozata (Hajós, 1934)^[14]
• Keresztút (Gyöngyös, 1938)^[14]
• Kishajmási golgota stációképei (Kishajmás, 1980)^[14]