Asbóth Lajos

Nemescsói Asbóth Lajos (Keszthely, 1803.^[1] június 20. – Budapest, 1882. május 6.) honvéd ezredes, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, a bécsi titkosrendőrség besúgója. Apja Asbóth János mezőgazdász, a Georgikon igazgatója volt. Öccse, Asbóth Sándor az 1848–49-es szabadságharcban alezredes, az emigrációban amerikai tábornok, majd diplomata. Fia Asbóth János író.

Asbóth Lajos
Rákóczy-Parchetich Hugó, pasztell
Született	1803. június 20. Keszthely
Meghalt	1882. május 6. (78 évesen) Budapest
Állampolgársága	magyar
Nemzetisége	magyar
Rendfokozata	ezredes
Egysége	12. (tartalék) hadosztály II. hadtest
Csatái	tavaszi hadjárat Buda ostroma peredi csata
Kitüntetései	Magyar Katonai Érdemrend III. osztálya
Gyermekei	Asbóth János
Rokonai	Asbóth János (apja) Asbóth Sándor (testvére) Asbóth János (fia)
A Wikimédia Commons tartalmaz Asbóth Lajos témájú médiaállományokat.

Élete

Angol eredetű magyar családban született. Édesapja nemescsói Asbóth János (1768-1823) mezőgazdász, a keszthelyi Georgicon igazgatója, édesanyja Tátrai Anna (1780-1842) volt. Tanulmányait a soproni evangélikus líceum elvégzése után 14 éves korától a bécsi hadmérnöki akadémián végezte, majd 1820-ban, 17 évesen lépett a császári hadseregbe, s 22 éven át német és olasz lovasezredekben szolgált.^[2] 1844-ben^[3] századosként nyugalomba vonult és földbérlőként Lugoson gazdálkodott.

1848 júniusától Krassó vármegyében nemzetőr őrnaggyá és a bánsági bányavidéket védő mintegy 600 fős nemzetőr egység parancsnokává nevezték ki. A hadiipari szempontból is fontos bányavidék folyamatos támadásoknak volt kitéve és december második felében a túlerő ellenében a nemzetőrök kénytelenek voltak feladni.

1848. november 17-én Asbóth Lajos Ezeres falu lefegyverzésére kivezényelte Rózsa Sándor szabadcsapatát, akik kirabolták a falut és 36 lakosát megölték. Emiatt Vukovics Sebő nemsokára feloszlatta a szabadcsapatot.

1849. január 15-étől Debrecen katonai parancsnoka, majd január 26-ától alezredesként a szerveződő 12. (tartalék) hadosztály parancsnoka volt. Hadosztályával részt vett a tavaszi hadjáratban. Érdemeket szerzett a császári hadsereg megtévesztését célzó hadműveletekben, ezért április 18-án ezredessé léptették elő és megkapta a Magyar Katonai Érdemrend III. osztályát. Buda ostromában, mint a II. hadtest egy hadosztályának parancsnoka, majd – miután Aulich Lajos betegszabadságra ment – mint a II. hadtest parancsnoka vett részt.

Az 1849. júniusi Vág melletti hadműveletekben, majd a peredi csatában a II. hadtest kiválóan szerepelt, azonban Asbóth nem a parancsok szerint irányította hadtestét, ezért Görgei leváltotta a hadtest éléről. Július 19-étől a tartalék hadtest egy hadosztálya, majd a tervezett tartalék hadtest parancsnoka lett. A fegyverletétel után halálra ítélték, majd az ítéletet 18 évi várfogságra változtatták. 1856-ban kapott kegyelmet. | Provokátorként részt vett a szabadságharc utáni függetlenségi szervezkedésekben. Az emigráció jelentős szerepet szánt neki egy tervezett felkelés előkészítésében. 1861-ben néhány hónapra ismét letartóztatták. 1918-ban vált ismertté, hogy ekkor a bécsi titkosrendőrség besúgója lett. Ő adta fel az Almásy Pál és Nedeczky István vezette összeesküvés résztvevőit, az árulásért pénzt is kapott, 10 000 forintot.^[4]

1862-ben megírta emlékiratait, majd 1867-ben az amerikai polgárháború történetét. Hadtudományi műveket is írt, közülük legjelentősebb a „A hadvezér és a hadtudomány alapelvei az újabbkori hadjáratok történetével felvilágosítva” című (Pest, 1863). 1863-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választották. Vezérőrnagyként a Honvédegylet tagja volt. Kossuth Lajos egy 1867-ben írt levelében utólag ismerte el e rendfokozatot, tábornoki oklevelének kiadására a szabadságharc alatt nem került sor.

Művei

• Emlékiratai... (Pest, 1862)
• A hadvezér és a hadtudomány alapelvei az újabbkori hadjáratok történetével felvilágosítva (Pest, 1863)
• Görgei (Pest, 1867)
• Az Éjszakamerikai polgárháború története (Budapest, 1875)