Banán
a banánfélék (Musaceae) családjába tartozó növényfaj és annak gyümölcse From Wikipedia, the free encyclopedia
Remove ads
A banán a trópusokon elterjedt és termesztett egyszikű, lágy szárú, bár gyakran fatermetű növények nemzetsége a banánfélék (Musaceae) róluk elnevezett családjában. A világ legmagasabb egyszikű, lágy szárú növénye.
Remove ads
Etimológia
Világszerte használt neve nyugat-afrikai, feltehetőleg volof eredetű
Megjelenése, felépítése
A fatermetű növény 3-10 méter magas törzse valójában áltörzs, ami a felállva egymásra boruló, egymást spirálisan követő levelek kemény hüvelyeiből alakul ki. A szabadban levéllemezei többnyire tagoltak, mivel erősebb szél hatására a levélerek között a levél felhasadozik. Gyökérzete a föld alatti gyöktörzsből (rizóma) ágazik szét.
A 2 m hosszt is elérő, lecsüngő, összetett fürtvirágzata hosszú virágtengelyen, a csőszerű áltörzsön áttörve nő ki annak közepéből. A gazdagon elágazó, egylaki virágzatban fölül nőnek a porzós, alul a termős virágok — a virágzat alsó 1-12, spirálisan elhelyezkedő ágán többnyire 14-18, párosával növő virággal.[1] Minden részvirágzatot egy-egy lila murvalevél ölel körül.
Termése bogyótermés (tulajdonképpen áltermés). A többnyire 10–15 cm hosszú, hajlott, sokszögletű, tompa végű, zöldessárga gyümölcsök közös száron helyezkednek el. A vadbanánok gyümölcsében nagy, kemény magok találhatók, a termesztett triploid változatok magtalanok.
Remove ads
Életmódja, termőhelye
A banán trópusi növény; kevéssé fagyálló.
9-10 hónapos korában virágzik, méghozzá fokozatosan, alulról fölfelé. Termése kb. 3 hónap alatt érik be; ezután az áltörzs elpusztul, és a rizómából új növény sarjad. A vadon élő fajokat kis madarak porozzák be.[2]
A termesztett, magtalan fajokat vegetatívan, sarjaztatva szaporítják. Ezek a termesztett banánfajok egy-egy közös ős klónjai, amelyek betegségekkel szembeni ellenálló képessége elmarad a vad ősökétől.
Termelése
2023-ban a banánt 121 országban termesztették 5,9 millió hektár földterületen, és az éves termésmennyisége meghaladta a 139,2 millió tonnát. 2013 és 2023 között a banán földterülete 5,4 millió hektárról 5,9 millió hektárra (9,3%) nőtt, míg a termésmennyisége 111,7 millió tonnáról 139,2 millió tonnára (24,6%) nőtt.[3]
A világ legnagyobb banán termelői közé tartozik India (26,2%), Kína (8,6%), Indonézia (6,7%), Nigéria (5,2%) és Ecuador (5,1%). Ezek az országok a 2023-as termelésük alapján az első öt helyen álltak. 2023-ban India, Kína, Indonézia, Nigéria és Ecuador az éves termés több mint felét (51,8%) adták a világ banán termelésének.
Legnagyobb exportáló országok Ecuador (28,6%), Costa Rica (11,1%) és Guatemala (9,9%), míg a legnagyobb importországok az Egyesült Államok (18,9%), Kína (7,7%) és Japán (6%).
Magyarország nem termeszt banánt, így az ország behozatalra szorul. Magyarország főleg Németországból (31,6%), Belgiumból (20,2%) és Szlovákiából (13,3%) importál banánt. A behozott banán egy részét tovább értékesíti az ország, főleg Csehország (34,8%), Románia (33,6%) és Horvátország (12,7%) felé.[4]
Remove ads
Fontosabb fajok és felhasználásuk
A banánt Carl von Linné svéd természettudós eredetileg két csoportba sorolta: főzőbanán és desszertbanán.
A nemzetségükbe több mint hetven faj és hibrid tartozik.
Étkezési banán
A legfontosabb gyümölcstermő faj az étkezési banán (Musa x paradisiaca). Termésének főleg keményítőtartalma jelentős. Évi 50–70 kg gyümölcsöt érlel.
- Jellegzetes zamatú húsát frissen fogyasztják vagy szárítva (lisztként, illetve pehelyként) forgalmazzák.
- A zölden szedett, éretlen gyümölcsöt az értékesítés helyén utóérlelik.
- A zöld banán 90-95% relatív páratartalmú térben 14-15 °C-on 10-20 napig tárolható. Éretten 13-16 °C-on tanácsos tartani, mert 13 °C alatt szürkül. Így 5-10 napig tartható el.
A kevéssé édes, de nagy keményítőtartalmú változatokat a krumplihoz hasonlóan sütve, illetve főzve, köretnek eszik. Egyes fajtáival állatokat takarmányoznak. Az Ugandában és Tanzániában termő fajokból sört főznek.[5]
Ennek legédesebb (legtöbb cukrot tartalmazó) fajtáját régebben Musa sapientum néven megkülönböztették az alapfajtól; ez a név mára már nem használatos.
Európában a Cavendish a leggyakrabban értékesített banánfajta.
Táplálkozási jellemzői
Mivel a gyümölcs (valójában lágy szárú növény) könnyen emészthető, ezért kisbabáknak is adható, a gyomorból 110 perc alatt kiürül. Ajánlható gyomorfekélyben szenvedőknek. Több táplálkozási szakértő gyógyhatásúnak tartja; ennek okaként főleg az A-, U- és E-vitamint, a vasat, rezet, jódot, mangánt és foszfort említik. Különösen sok benne a B6-vitamin.[5] Jelentős szénhidrát-tartalma miatt fogyókúrázóknak nem ajánlott. Savtartalma a legtöbb gyümölcsénél jóval kisebb, emiatt már csecsemők is ehetik (Terebess). Sportolók számára kiváló szénhidrátforrásként szolgál, főleg edzések előtt kellő idővel fogyasztva.[6]
A magyar táplálkozási tanácsadókban és honlapokon kalcium-tartalmára gyakran 110 mg/100 g-ot adnak meg — ez sokkal több a külföldi adatbázisokban szereplő értéknél. Bíró György megerősítette, hogy az adat tévesen szerepelt a Bíró-Lindner Tápanyagtáblázat című könyvben.[forrás?] Ezért a tej kalcium-tartalmának pótlására vagy a csontritkulás kezelésére a banán nem ajánlható; az ilyen közlések tévesek.
Remove ads
Származása, elterjedése
A vadbanán a mai termesztett banánfajok őse, őshazája Délkelet-Ázsia. Az Indonéziától Vietnámig húzódó monszunerdőkben ma is él két vad faja, a törpe banán (Musa acuminata) és a Musa balbisiana — ezek a ma ismert, gyakran hibrid változatok ősei.
Valószínűsítik, hogy először Új-Guineában kezdték termeszteni. Az Új-Guinea és Délkelet-Ázsia közti szigetvilágban fokozatosan, szigetről szigetre terjedt. A görögök i. e. 333-ban már ismerték. Plinius elbeszélése szerint Nagy Sándor katonái is megkóstolták indiai hadjáratukon. Észak-Egyiptomba és a Közel-Keletre arab kereskedők telepítették be a 7. században.
A portugálok a 15. század elején(?) banánsarjakat telepítettek Nyugat-Afrikából a Kanári-szigetekre. Egy spanyol dominikánus szerzetes, Thomas de Berlengas, Panama későbbi püspöke vitte magával a banánt 1516-ban Santo Domingóba; innen terjedt el az amerikai kontinensen mint az Amerikába hurcolt rabszolgák egyik fő tápláléka.
A 21. század elején a legtöbb banán Indiában és Kínában termett, ezek az országok azonban csak belföldi fogyasztásra termesztenek.
A századfordulón a legnagyobb exportőrök az úgynevezett banánköztársaságok: Guatemala, Honduras, Ecuador, Costa Rica, Panama voltak. A 21. század elején a legnagyobb exportőr Ecuador. (Ezért a banánt sokan helytelenül amerikai növénynek tartják.)
A 21. században Magyarország déli határvidékén (főleg a Dráva mentén) egyre több helyen a kertekben is ültetik, de termése gyakorlatilag csak az melegházakban érik be.
A Cavendish banán
A Cavendish banán a világ legelterjedtebb banánfajtája, a boltokban kapható banánok túlnyomó többsége ebből a fajtából származik. Nevét Devonshire 6. hercegéről kapta, aki a XIX. században egzotikus növényeket neveltetett üvegházában, köztük ezt a banánfajtát is. Az ő kertészetében vált ismertté Európában, innen terjedt el világszerte. A Cavendish banán az 1950-es években leváltotta az addig domináns Gros Michel fajtát, amelyet a Panama-betegség nevű gombás fertőzés kipusztított. A Cavendish viszont most (2025) ugyanilyen sorsra juthat, mert az új Panama-betegség (TR4) rá is veszélyes. Mivel a fajtát vegetatív úton szaporítják, gyakorlatilag minden példány genetikailag azonos, nincs természetes védekezőképessége. Ez a fajta az ipari mezőgazdaság egyik legsebezhetőbb növénye, miközben milliárdok napi étrendjének része.
Szobabanán
A törpe banán szobanövényként tartott változatát egyes szerzők Musa cavendishii néven külön fajként ismertetik; más szerzők szerint ez a megkülönböztetés botanikailag nem indokolt.[7] 0,5–2 m magasra nő. Nagy, puha levelei világoszöldek. A hosszú, csüngő virágkocsányon fejlődő virágok kis banánokká érnek. Gyümölcse nem ehető, de mutatós kinézete miatt eléggé felkapott szobanövény.[8]
Óriás banán
A Musa ingens 15 m magasra is megnő
Manilakender
A Musa textilist rostjaiért, ipari növényként termesztik, és főleg zsákszövetet készítenek belőle.[2]
Remove ads
A banán mint energiaforrás
 |
Ez a szócikk vagy szakasz nem megfelelő, vagy rosszul értelmezett forrásokat tartalmazhat, amelyek nem támasztják alá a szöveget. Segíts a cikk fejlesztésében a források ellenőrzésével. További részleteket a cikk vitalapján találhatsz. Ha nincs indoklás a vitalapon, vagy az már nem érvényes, távolítsd el ezt a sablont! |
A banántermelő országokban rendkívül sok gondot okoz a banánhéj hasznosítása. Ruandában például két millió tonna gyümölcs terem évente és ennek csak kis része hasznosítható ehető gyümölcs formájában. A többi, levél, szár, héj, mind hulladék és megsemmisítése óriási probléma. A nottinghami kutatók megtalálták a banánhéj hasznosításának egyik legegyszerűbb módját. Mike Clifford, az egyetem műszaki karának professzora szerint a banánbrikett lehet a jövő energiaforrása a fában szegény országok számára. A növényi hulladék fűtőanyaggá történő alakítása a fenntartható fejlődés egyik alappillére.
Fűtőanyaggá alakítása
A rothadt gyümölcsöket és a banánhéjat pasztává keverik. Ehhez a keverékhez Angliában fűrészport, míg Afrikában szárított banántörzsmorzsalékot kevernek. Az anyagot briketté préselik és negyven Celsius fokon szárítják — kemencében vagy egyszerűen a napra kitéve.[9]
Remove ads
Galéria
Banánültetvény
(Saint Lucia)
Műanyagzacskóval védik a termést
Banán a termésével
Szállítása Afrikában
.. és Közép-Amerikában
Belizei asszonyok banánt szortíroznak
Jegyzetek
Fordítás
Források
További információk
Wikiwand - on
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Remove ads