Barlanglakás-kiállítás

A Barlanglakás-kiállítás Budafokon (Budapest XXII. kerületében), a Veréb utcában található.

Barlanglakás-kiállítás
A kiállítás bejárata
Elhelyezkedés	Budapest XXII. kerülete Magyarország
Elhelyezkedése
Barlanglakás-kiállítás Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 25′ 10″, k. h. 19° 01′ 51″47.4193965, 19.0307833

A Dunától induló domboldalakon, régebben Promontornak nevezett vidéken több évszázadon keresztül földbe vájt emberi lakóhelyek is voltak. 1966-ban az utolsó lakó elköltözése után a barlangokat betömték.

Történetük

Bővebben: Barlanglakás

A barlanglakásoknak sajátos története van. Két nagyobb korszakra osztható fel:

• A kezdetektől az 1880-as évek végéig
• A 20. század elejétől a felszámolásig

Az első korszak

Barlanglakás-kiállítás

Pontos kezdetét nem ismerjük. E korai korszak jellemzője, hogy a hegyoldalban lévő nagy barlangokban „házakat” építettek. Ezeknek csak az oldalfalait húzták fel. Itt tetőre nem volt szükség. A barlangok két oldalához támasztott házak a középső tereket szabadon hagyták, így ezek utcasorokat alkottak.

József nádor emlékirataiból ismerjük, hogy ottjártakor 40 darab házat talált ott. Fél évszázaddal később már 120 darabot számláltak. 1838-ban Carl Vasquez rajzon is megörökített egy ilyen lakott barlangot. 1860-ban a Gellért-hegy oldalában is találtak egy ilyen házat. (Egy kötélverő családja lakott benne.) Budafokon az ilyen lakások a hegyomlások miatt fokozatosan megszűntek. Ezzel az első periódus lezárult.

Egy 1867-es, Promontorról szóló beszámoló szerint: "A termés 2/3-da vörös, 1/3-da fehér bor, melynek jóságát kedvező pinczéi a hegyoldalban nemcsak megőrzik, hanem növelik is. E pinczék némelyike mind a borházak, mind a szőlőbeli lakok kényelmét tartalmazzák, ellátva színekkel (félszerekkel) és istállókkal is. A falu alsó részén egy egész sziklautcza látható, pinczékből és barlang-lakokból. A szorgalmas lakosság tevékenyen úzi a kőfejtést is, mely a fővárosi építésekhez sok homokkövet szolgáltat."^[1] A mellékelt illusztráción pedig láthatóak is a "Promontori barlanglakások" (Lüders rajza).^[2]

A második korszak

A 19. század második felében a kapitalista fejlődés felgyorsulása során, addig ismeretlen méretekben épült, gyarapodott a város. Új városrészek születtek. A fővárosi építkezések során a budafoki hegyoldal kőanyagát is bányászni kezdték. Az 1870-es évektől egyre gyakrabban tudósítanak az egykori dokumentumok (újságok), a négyzetesen kivájt gödrökről, melyben ajtók és ablakok kaptak helyet. Először saját használatra, a későbbiekben eladásra is készültek.

#	Évszám	A barlanglakások becsült száma	Tényleges darabszámuk
1.	1790	40	*
2.	1830	120	800
3.	1870	260	1560
3.	1910	329	2698
4.	1930	500	*
5.	1947	412	1381

^* nincs adat

Ekkortájt jelent meg a Veréb utcában a bemutatott barlanglakás, illetve barlanggóc. Az utóbbi elnevezést akkor használták, ha egy-egy telken egy udvarból több lakás is létesült. A kapitalizálódás következtében a gyorsan fejlődő fővárosban a lakott barlangok száma gyorsan szaporodott. A 20. század fordulóján a környék szomorú nevezetességeihez tartozott és külföldön is nyilvántartották. A főváros természeti szépségei, pompás épületei árnyékában nemcsak Budafokon, de a város több pontján (például a Mária Valéria-telepen) sok-sok ezren barlanglakásokban, nyomornegyedekben éltek.

Fővárosi nyomornegyedek a 20. században a főváros területén több helyen léteztek.

• kőbányai barlanglakások
• Mária Valéria-telep
• ferencvárosi kiserdő
• Váci úti nyomorlakások

Budafokon a Veréb utcában lévő kiállítás az utókor számára tanulságul és tanúbizonyságként megőrizte meg özv. Tóth Győzőné lakását. A kiállítást a Budapesti Történeti Múzeum rendezte és irányította annak rekonstrukciós munkáit.