Bourvil

Bourvil (teljes nevén André Robert Raimbourg) (Prétot-Vicquemare, 1917. július 27. – Párizs 16. kerülete, 1970. szeptember 23.) francia színész, komikus és énekes.

Bourvil
1967-ben
Született	André Robert Raimbourg[1] 1917. július 27.[2][3][4][5][1] Prétot-Vicquemare[1]
Elhunyt	1970. szeptember 23. (53 évesen)[3][4][6][7][8] Párizs 16. kerülete[9]
Művészneve	Bourvil
Álneve	Bourvil
Állampolgársága	francia
Nemzetisége	francia
Házastársa	Jeanne Lefrique (1943-1970)
Gyermekei	két gyermek: Dominique Raimbourg Philippe Raimbourg
Foglalkozása	chansonnier énekes filmszínész színházi színész humorista forgatókönyvíró
Kitüntetései	Medal of the City of Paris (1953. november 6., Pierre Bourgeois) Volpi-kupa a legjobb színésznek (La Traversée de Paris, 17. Velencei Nemzetközi Filmfesztivál, 1956) Courteline Prize (Le Tracassin, 1961) Courteline Prize (Konyhai csetepaték, Fernandel, 1964) Művészetek és Irodalom Érdemrendjének lovagja (1968)
Halál oka	mielóma multiplex
Színészi pályafutása
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Aktív évek	1941 – 1970
Tevékenység	színész
IMDb PORT.hu
A Wikimédia Commons tartalmaz Bourvil témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

Fiatalkora

Bourvil Prétot-Vicquemare-ban született André Robert Raimbourg néven. Édesapját nem ismerhette meg, mert a férfi még fia születése előtt elesett az első világháborúban. A normandiai Bourville-ben nőtt fel, s e falu nevéből származtatható későbbi művészneve is. Már gyerekkorában sokat szerepelt: előbb trombitálni kezdett egy rezesbandában, majd egyre inkább az énekesi adottságai kerültek előtérbe. Katonai szolgálata alatt már énekes-komikusként szórakoztatta a közönséget.

Az áttörés

A második világháború és a náci megszállás alatt már a francia rádiók kedvelt műsorszáma Ignace című dala, s így országszerte egyre népszerűbb előadóművésszé vált. Ezután több zenés darabban játszott, de az igazi áttörést a filmszereplés hozta meg számára 1941-től. A háborút követő években még inkább színpadi színészként bontogatta szárnyait, majd az 1950-es évektől egyre több filmszerepet kapott.

A mozivásznon

Színészi játékában kitűnően ötvözte a csetlő-botló kisember és a furfangos parasztember figuráját. 1953-ban A három testőr moziváltozatában alakítja Planchet-t, D’Artagnan hűséges szolgálóját, majd a Nyomorultak fogadó-tulajdonosát, Thénardier-t. Első nagy sikerét Autant-Lara rendező Átkelés Párizson című filmjének feketepiaci kereskedőjeként aratta 1956-ban. Gyakran személyesített meg a vásári komédiák hagyományain alapuló, gyarlóságukban is humoros karaktereket, például Jean Marais oldalán A púpos és A kapitány című filmekben. Bár a tengerentúlon kevéssé volt ismert neve, 1961-ben A leghosszabb nap című háborús eposz, illetve az Azok a csodálatos férfiak kapcsán Bourvil Hollywoodban is észrevétette magát. Többször dolgozott együtt Louis de Funèsszel és Jean Gabinnel. Funès és Bourvil 1964-ben leforgatták Az ügyefogyott (Le Corniaud), majd 1966-ban az Egy kis kiruccanás (La Grande Vadrouille) című filmeket a híres Gérard Oury francia filmrendezővel. Az utóbbi alkotás világsiker lett és az évek folyamán nézettségi rekordokat döntögetett, csak a Titanic című film tudta felülmúlni több mint harminc évvel később. Ez a két film örök barátságot kovácsolt a színészlegendák között. Harmadik közös filmjük a Felszarvazták őfelségét (La Folie des Grandeurs) lett volna, ám ez Bourvil hirtelen halála miatt meghiúsult. A szerepet végül Yves Montand-ra bízták.

1970-ben Párizsban hunyt el Kahler-szindrómában.

Emlékezete

Mai napig élő népszerűségét mutatja, hogy az első tízben volt a „minden idők legnagyobb franciája” szavazáson 2005-ben.

Bourvil sirja a Montainville temetőben

Filmjei

• Miquette és a mama (1950)
• A faljáró (1951) – Léon Dutilleul
• A normann fogadó (1952)
• A három testőr (1953)
• Csalók és csalik / Poisson d’avril (1954)
• A Versailles-i kastély (1954) – idegenvezető
• Cadet-Rousselle kalandjai (1954)
• Huszárok (1955)
• Átkelés Párizson (1956)
• Nyomorultak (1958) – Thénardier
• La Jument verte (1959)
• A púpos, Le Bossu (1959)
• Újra egyedül (1960)
• A Kapitány (1960)
• A világ minden aranya (1961)
• A nagyváros örömei (1961)
• A leghosszabb nap (1962) – Lenaux polgármester
• Az igazságszolgáltatás nevében (1962)
• Konyhai csetepaték (1963)
• Az ügyefogyott (1965) – Antoine Maréchal
• Trois enfants dans le désordre (1966)
• Egy kis kiruccanás (1966) – Augustin Bouvet
• A nagymenő (1968)
• Csodálatos férfiak biciklin (1968)
• Pascal karácsonyfája (1969)
• A nagy zsákmány (1969)
• A vörös kör (1970) – Mattei rendőrfelügyelő
• Partraszállás (1970)