Carla Romanelli

olasz színésznő From Wikipedia, the free encyclopedia

Carla Romanelli
Remove ads

Carla Romanelli (Arezzo, 1949. augusztus 23.–) olasz színésznő.

Gyors adatok
Remove ads

Életpályája

Carla Romanelli művészek és költők fémjelezte családban született,[2][3] 1949-ben, az olaszországi Arezzóban.

A parlamenti tolmácsképző iskolában idegen nyelveket tanult, és humán tudományokból szerzett oklevelet.[4]

Kezdeti évek a show-businessben

Első televíziós fellépésére a RAI promóciós műsorában, a Carosellóban került sor, 1968-ban, amikor Luciano Emmer rendezésében Hófehérkét alakította.[5]

Színházi pályája ugyanabban az évben Alessandro Fersen Ördöngösségek című darabjában indult.[forrás?]

Filmkarrierje – még színészi képesítés nélkül[* 1] – az 1960-as évek végén néhány olyan erotikus filmben játszott meztelen szereppel indult, mint a Leszbosz – a szerelem magasiskolája,[6][7] vagy a görög Szerelem határok nélkül erotikus vígjáték.[8]

Thumb
Férjével, John Crowtherrel

1970-ben Amerikában férjhez ment John Crowther író-filmrendezőhöz,[9] akinek a The Martlet's Tale című filmjében is szerepelt.[10][11] Apósa Bosley Crowther, a New York Times filmkritikusa,[12] akinek köszönhető, hogy az olasz neorealizmus meghódította az Egyesült Államokat.[nincs a forrásban]

Pályája zenitjén

Színjátszást 1970-től 1975-ig Fersen római színitanodájában[* 2] tanult.[13]

Az első igazi nagy szerepe a buja Pampinea a Tök pucér kanca szexkomédiában, ahol Don Backy, Renzo Montagnani, Pietro Torrisi és Barbara Bouchet mellett játszott.[14] Az A nevem Shangai Joe spagettiwesternben Chen Lee és Klaus Kinski partnereként először játszott felöltözve.[15] A Hermann Hesse-féle Prérifarkas című filmben Mariát alakította Max von Sydow, Dominique Sanda, Pierre Clémenti társaságában.[16]

Az első művészileg lényeges filmje Az érzéki ápolónő szexkomédia 1975-ben Ursula Andress és Duilio del Prete társaságában,[17] illetve volt egy kisebb szerepe Tony Curtisszel a Casanova & Co.-ban.[18]

1975-től 1978-ig a Los Angeles-i Actor’s Studióban színművészeti ismereteit tökéletesítette.[13]

Tevékenysége során folyamatosan váltogatta a színészetet az írásművészettel[forrás?], előadásokat, koncerteket és egyéb kulturális eseményeket hozott létre, a művészet és a tudomány sajátos szintézisét teremtve meg.[forrás?]

Magyar évek

Az 1970-es években sok időt töltött Magyarországon, előbb Ragályi Elemér operatőrrel került szerelmi kapcsolatba,[19] később közel két éven át Lukács Sándorral ápolt meghitt viszonyt, aki a hírekkel ellentétben soha nem vette el feleségül.[20][21]

Több magyar filmben is szerepet kapott:

Az 1970/1980-as évtizedek fordulóján

A magyarországi vendégszereplések után több színházi és filmszerepet játszott még el, Olaszországon kívül például az Amerikai Egyesült Államokban és Franciaországban, többek között Jean-Paul Belmondo oldalán.

A televízióban 1979-ben Mercédès szerepében debütált Jacques Weber négyrészes A Monte Cristo grófjában, 1980-ban a leginkább ismert Gina, Belmondo egyik szobalányaként Szabadlábon Velencében című vígjátékában. Az utolsó nagy filmje 1983-ban a The Lonley Lady volt Pia Zadora társaságában, amely tizenegy jelölést kapott az Arany Málna díjra, és „elnyerte” a minden idők az év legrosszabb filmje díjat.

1981-ben a bolzanói állandó színházban (Teatro Stabile di Bolzano) a Fersen rendezte Szégyentelen igazság című vígjáték női főszerepét alakította,[13] ahol Giusi Raspani Dandolo színművésznő ragyogó komikai stílusát tanulmányozta.[13]

2000 után

Georg Büchner Woyzeckjének olasz tévéváltozatában lépett fel, szerepelt színpadon Csehov Három nővérében és a bolzanói fesztiválon Müller Péter Szemenszedett igazság című darabjában. Elkezdett foglalkozni a művészet különféle egyéb vonatkozásaival; a nemzetközi kapcsolatokat intéző felelőse lett a FIA (a művészek nemzetközi uniója) olaszországi szervezetének. Kiállítások kurátoraként is közreműködött, s lassan a kultúra, művészet, tudomány támogatásának hostesse lett.

Producer volt a spoletói fesztiválon, ahol koncerteket, költői esteket szervezett. Kapcsolatba került az 1950-es években Amerikában alapított Aspen Intézettel, amely az emberiség jövőjével és a kultúrák közötti nyílt eszmecserével foglalkozik. Hamarosan bevonták az intézet sajtómunkájába, így olyan hírességekkel is találkozott, mint a fizikai Nobel-díjas Carlo Rubbia. Közben egyre több szervezettel került kapcsolatba, és hazájából már az ESOF 2004-es stockholmi rendezvényéhez is jelentős támogatókat nyert meg. 2006-ban Berlinben az ESOF (Európai Tudományos Nyílt Fórum) Olaszországból érkező finanszírozások felhajtójaként működött közre.

Remove ads

Díjai

  • Maja Internacional , 1967
  • A. De Curtis Díj, 1972
  • Cinema e società Díj, 1980
  • Arte e Sport Díj, 1993
  • Chimera d'Oro Díj, 1998
  • Protagonisti, 1998
  • AEREC Archiválva 2018. december 31-i dátummal a Wayback Machine-ben Donne di successo Díj, 2011

Szerepei

Mozi

  • Donne… botte e bersaglieri (1968)
  • Fenomenal e il tesoro di Tutankamen (1968)
  • Bocche cucite (1968) videó[22]
  • Leszbosz – a szerelem magasiskolája (1969)[6]
  • Szerelem határok nélkül (1970)[8]
  • The Martlet's Tale (1970)[10] Video[23]
  • Le inibizioni del dottor Gaudenzi, vedovo col complesso della buonanima (1971)
  • Tök pucér kanca (1972)[14]
  • Il figlioccio del padrino (1973)
  • Milano rovente (1973)
  • A nevem Shanghai Joe (1973)[15] Video[24]
  • A prérifarkas (1974)[16] Video[25]
  • Napraforgó (1974) Video[26]
  • Alfa holdbázis (1975)
  • Az érzéki ápolónő (1975)[17]
  • Herkulesfürdői emlék (1976)
  • Casanova & Co. (1977)[18]
  • Egy erkölcsös éjszaka (1977) Video[27]
  • Sono stato un agente C.I.A. (1978)
  • Monte Cristo grófja (1979) Video[28][halott link]
  • Szabadlábon Velencében (1980). Video[29]
  • The Lonely Lady (1983)
  • Rendőrgyilkos (1983)

Televízió

Színház

  • Le diavolerie, Alessandro Fersen (1968)
  • Albero mio fiorito, Dacia Maraini (1968)
  • Nonostante Gramsci, Adele Cambria (1969)
  • La conversazione continuamente interrotta, Ennio Flaiano (Festival dei Due Mondi, 1972)
  • Leláncolt Prométheusz, Aiszkhülosz (1973)
  • Rose caduche, Giovanni Verga (1979)
  • King Kong Cert (Festival dei Due Mondi, 1979)
  • Szemenszedett igazság, Müller Péter (1979) [35][36]
  • Három nővér, Anton Pavlovics Csehov (1980)
  • La capannina, Edmo Fenoglio, (1984)
  • Fiore di cactus, Barillet-Gredy (1993)
  • Festival lungo un giorno lungo un anno, Arturo Annechino (1990)
  • Bacco tabacco e Venere, Arturo Annechino, (1991)
  • Frankie & Johnny in the Clair de Lune, Terrence McNally (1992)
  • La Talanta, Pietro Aretino, (1992)
  • L'ultima maschera, John Crowther, (Festival dei Due Mondi, 1993)
  • Camere con crimini Bobrik-Clark, (Festival dei Due Mondi, 1995)
  • Az utolsó yenki, Arthur Miller, (1994)
  • Einstein, Willard Simms (1995)
  • Griffin and Sabine, Nick Bantock (1996)
  • Daliás idők, Toldi-trilógia (Recital), Arany János (költő) (Accademia d'Ungheria, Róma 2017) [37]

Színházi rendezései

  • Un pane di luce per il mondo (1999)
  • Around the World (2000)
  • A bolygók (szvit), Gustav Holst, (Festival dei Due Mondi, 2004)
  • Se tutte le donne del mondo (2005)
Remove ads

Megjegyzések

      1. [* 1]
        Színjátszást csak 1970-től tanult
      2. [* 2]
        A színitanoda neve olaszul: Studio Fersen di Arti Sceniche, amelyet a Sztanyiszlavszkij-módszert követő Alessandro Fersen 1957-ben alapított

        Jegyzetek

        Fordítás

        Források

        További információk

        Loading related searches...

        Wikiwand - on

        Seamless Wikipedia browsing. On steroids.

        Remove ads
        Remove ads