Collegium Hungaricum Bécs
bécsi magyar kulturális intézet From Wikipedia, the free encyclopedia
Remove ads
A Collegium Hungaricum Bécs (németül Collegium Hungaricum Wien) Magyarország kulturális intézete Ausztria fővárosában, Bécsben. Az 1924-es alapítása óta a magyar kultúra, oktatás és tudomány legjelentősebb közvetítője az országban. Az intézmény elsődleges feladata a magyar kulturális örökség, az innováció, valamint a művészeti és tudományos eredmények közvetítése és népszerűsítése az osztrák, nemzetközi és hazai közönség körében. Tevékenységei révén előmozdítja Magyarország és Ausztria közötti kulturális párbeszédet, támogatja a két ország közötti oktatási, tudományos és művészeti együttműködést, emellett közrejátszik a magyarországi és határon túli magyar közösségek kulturális értékeinek ápolásában, valamint ezen közösségek közötti kapcsolatok erősítésében.
.jpg)
A bécsi Collegium Hungaricum a világszerte 24 országban működő 26 magyar kulturális intézet (Liszt Intézetek és Collegium Hungaricumok) közül nyolc emeletes épületével és 9 munkatársával az egyik legnagyobb. Az épületben az irodákon és az ösztöndíjas apartmanokon kívül 188 nm-es kiállítótér, 13 000 kötetes könyvtár, szemináriumi terem és 110 férőhelyes színház-/moziterem is található. Az intézet negyedik emeletén működik a Bécsi Magyar Iskola Egyesület. Az intézetek szakmai felügyeletét a Kulturális és Innovációs Minisztérium látja el, míg az épületeket és a működést a Külgazdasági és Külügyminisztérium biztosítja.
Remove ads
Története
Alapítás
A bécsi Collegium Hungaricum alapítása előtt jött létre Bécsben a Magyar Történeti Intézet 1920-ban, Károlyi Árpád történész vezetésével, amit 1948-ban ugyan megszüntettek, de 2000-res újjáalakítása után ma a Collegium Hungaricum egyfajta "testvérszervezeteként" működik ugyanabban az épületben[1]. A Collegium Hungaricum 1924-ben nyitotta meg kapuit, négy évvel a diplomáciai kapcsolatok helyreállítását követően, Lábán Antal irodalomtörténész vezetésével. Az intézménynek otthont adó Trautson-palota korábban a magyar királyi testőrség székhelye volt; az épületet Johann Bernhard Fischer von Erlach tervezte barokk stílusban, és 1760-tól töltött be központi szerepet a testőrség életében. A palotában olyan jelentős magyar értelmiségiek is szolgáltak, mint Bessenyei György író vagy Kisfaludy Sándor költő, így az épület már jóval a Collegium megalapítása előtt is fontos magyar szellemi térként működött. A Collegium Hungaricum ettől kezdve a tudományos elitképzés egyik meghatározó helyszíneként működött, ahol számos ismert magyar tudós folytatta tanulmányait.
A két világháború között
Az 1920-as és 1930-as évek a Collegium Hungaricum első, klasszikus aranykora. A két világháború közötti időszakban, a Klebelsberg Kuno nevéhez köthető tudománypolitikai irányvonal eredményeként, a Collegium Hungaricum a fiatal magyar értelmiségiek és tudósjelöltek számára kínált ösztöndíjas lehetőséget.[2] Az intézmény vendégei között főként a már doktori címet birtokló fiatalok szerepeltek, akik közül 1924 és 1939 között mintegy 400 fő költözött Bécsbe, többnyire egy évre.[1] Emellett számos tapasztalt kutató, egyetemi és főiskolai oktató is rövidebb kutatási célból tartózkodott az intézményben, amely ekkorra már a tudományos mobilitás fontos központjává vált.[3]
Az időszak neves emberei, akik a Collegium Hungaricumban laktak
- Alföldi András, ókortörténész
- Balogh Jolán, művészettörténész
- Benda Kálmán, irodalmár
- Bibó István, politikai gondolkodó
- Deér József, irodalmár
- Domanovszky Sándor, irodalmár
- Fleischer Gyula, művészettörténész
- Genthon István, művészettörténész
- Hajnal István, irodalmár
- Jánossy Dénes, irodalmár
- Keresztury Dezső, irodalomtörténész
- Kosáry Domokos, irodalmár
- Mályusz Elemér, irodalmár
- Mollay Károly, helytörténész
- Zádor Anna, művészettörténész
A Collegium Hungaricum különleges lakója volt 1925-26-ban József Attila, aki a Bécsi Egyetemre iratkozott be, de nem ösztöndíjasként tartózkodott az intézetben, hanem Lábán Antal igazgatónak köszönhetően, aki egy időre szállást és étkezést biztosított a fiatal költőnek. Lábán kisebb munkákat, megbízatásokat is szerzett József Attilának, aki egy kézzel írott versgyűjteményt (füzetet) ajándékozott a Collegium Hungaricum igazgatójának.
1949–1963
A Magyar Kommunista Párt hatalomátvétele, a diktatúra 1949-re való kiépítése és a kelet-nyugati viszonyt meghatározó hidegháborús korszak kibontakozásának következtében, amely megnehezítette a magyar-osztrák kulturális kapcsolatok fenntartását, a töredékére csökkent a bécsi magyar kulturális intézmények tevékenysége, a Bécsi Magyar Történeti Intézetet 1948-ban pedig bezárták.[2] Az 1949-ben kinevezett új igazgató, a már akkor is híres színésznő, Péchy Blanka, elsősorban követségi kulturális attaséként működött. A Collegium Hungaricum palotájában az új szocialista Magyarország és a szovjet blokk vívmányait propagáló kiállításokra és rendezvényekre került sor. Az épületben 1956/57-ben ún. visszatelepítő iroda működött, vagyis itt jelentkezhettek azok, akik az 1956-os forradalom után elhagyták az országot, de végül mégis vissza kívántak térni Magyarországra. 1961-ben Bécs mindmáig kiemelkedő barokk műemlékét, a Testőrpalotát eladta a magyar állam az Osztrák Köztársaságnak, annak anyagi és eszmei értékeit, magyar múltját és kultúrtörténeti jelentőségét figyelmen kívül hagyva. Az így befolyt összegből finanszírozta az állam a jelenlegi, Hollandstraße 4. szám alatt álló épület megépítését.[4] A palota később az Osztrák Igazságügyi Minisztérium székhelye lett, és ma is az. Falán emléktábla emlékeztet a barokk épület magyar múltjára.[3]
1963-tól napjainkig
A Collegium Hungaricum 1963-ban költözött mai helyére, a Hollandstraße 4-be, amely a bécsi 2. kerületben, a Leopoldstadtban található. Feladatai, a Collegium Hungaricum Berlinhez hasonlóan, a korábbiakhoz képest lényegesen módosultak. Az intézet immár elsősorban nem tudományos műhelyként funkcionált, amit jól mutat, hogy a Bécsi Magyar Történeti Intézet egészen 2000-ig nem lett újjáalakítva. A Collegium Hungaricum ettől az időszaktól kezdve főleg kulturális intézetként működött. A Kádár-kori szocializmus időszakára kettősség volt jellemző: egyrészt az intézet is az állambiztonsági tevékenységek és megfigyelések helyévé és részévé vált, másrészt programjával igyekezett egy relatíve liberális és modern Magyarország-képet közvetíteni, Kádár külpolitikájának megfelelően. A 60-as, 70-es és 80-as években az akkori magyar kulturális élet legismertebb szereplői léptek fel a Hollandstraßén. Találkozhatott a bécsi közönség az Illés együttessel, a Benkó Dixieland Banddel és a Kaláka együttessel is.[3]
A 80-as években visszajáró vendége volt a Collegium Hungaricumnak Szabó Magda írónő, aki hosszú heteket töltött az intézetben. Számos alkalommal fel is lépett író-olvasó találkozók, felolvasóestek keretében, de emellett több regényét is bizonyítottan a házban írta, valamint nagyon szeretett operába és színházi előadásokra járni.
.jpg)
A rendszerváltás után a Collegium Hungaricum Bécs működése új irányt vett. Az intézmény korábbi államszocialista időszakból örökölt, a kommunista diktatúrát kiszolgáló politikai szerepvállalása megszűnt, a tudományos élet teljes függetlensége pedig visszaállt. Ezzel párhuzamosan megújult a Bécsben élő magyar közösségekkel való együttműködés is: a kapcsolatok friss alapokra kerültek és szorosabbá váltak. A kulturális és művészeti programok szerepe és száma jelentősen megnőtt, aminek eredményeként az intézet egyre hangsúlyosabb jelenlétet alakított ki az osztrák főváros kulturális életében. Ennek feltételeit a ház teljes körű felújítása és korszerűsítése teremtette meg: olyan nyitott terek és korszerű infrastruktúra jöttek létre, amelyek különféle művészeti események, kiállítások, előadások befogadására is alkalmassá tették az intézményt. A Collegium Hungaricum épületét 1998-1999-ben ifj. Rajk László, Balázs János és Borsos Irisz tervei alapján alaposan átépítették. A kívülről jellegzetes fémszerkezettel körülvett ház a magyar konstruktivista építészet jegyeit idézi, és a bécsiek számára a Duna-csatornát szegélyező épületek egyik különleges színfoltjává vált. A fizikai átalakulás egyben szimbolikus nyitást is jelentett: a Collegium kilépett zárt világából, és mind a magyar, mind az osztrák közönség felé újraértelmezte szerepét, a párbeszédre és közös kulturális élményekre építő nyitottság jegyében.[5]
A 2000-es évek elejére Collegium Hungaricum a rendszerváltást követő időszak sikereinek köszönhetően megerősödött kulturális és tudományos kapcsolatokkal illetve jó osztrák szakmai megítéléssel folytathatta munkáját. A digitális kommunikáció gyors fejlődése új kihívásokat, de egyben lehetőségeket is hozott: az intézet hangsúlyt fektetett az online jelenlétre, a vizualitásra, valamint a kortárs, digitális eszközökre építő művészeti formákra. A 2011-es magyar EU-elnökség új lehetőségeket nyitott a kulturális kezdeményezések előtt, különösen a Duna Régió Stratégiájában való részvétel révén, amelyhez a Collegium földrajzi és szellemi elhelyezkedése is kiváló alapot biztosított.[6] Ezzel egy időben felnőtt egy új generáció, amely már csak közvetetten ismeri a rendszerváltás történelmi jelentőségét, ami ösztönzést adott arra, hogy az intézet korszerű, fiatalokat megszólító formában dolgozza fel és mutassa be a közelmúlt közös osztrák–magyar emlékeit és történelmét.[5]
Az intézet kulturális és tudományos programjában a rendszerváltás óta leginkább az együttműködéseken és a mindkét fél számára érdekes és releváns témák kidolgozásán van a hangsúly. A Collegium Hungaricum és a Bécsi Magyar Történeti Intézet saját épületében és külső helyszíneken szervezett kulturális rendezvényeivel – kiállítások, filmvetítések, koncertek, színházi előadások, táncházak, gyermekprogramok – pedig a két nép közötti, hagyományosan jó kapcsolatok további elmélyítésére törekszik. Manapság az intézet együttműködik Bécs legnagyobb fesztiváljaival is, például a Buch Wien nemzetközi könyvvásárral vagy a Vienna Design Weekkel (Bécsi Dizájn Hét). Az intézet a magyar kulturális és tudományos élet népszerű és elismert személyiségeivel szervez programokat. Az utóbbi időkben vendége volt Szabó István Oscar-díjas filmrendező, Rubik Ernő világhírű feltaláló, Karikó Katalin Nobel-díjas tudós és Kádár L. Gellért színművész, az Ausztriában is sikerrel vetített Hunyadi tévésorozat főszereplője. Az osztrák kulturális és tudományos intézetekkel folytatott intenzív kooperációk mellett a bécsi Collegium Hungaricum tagja az európai kulturális képviseleteket tömörítő EUNIC klaszternek is. Az európai intézetekkel és követségekkel közösen szervezi az EUNICMusic és az EUNIC Literaturwoche (Irodalmi Hét) fesztiválokat.[7]
Remove ads
Az intézet centenáriuma
2024-ben a bécsi Collegium Hungaricum a berlini intézettel együttműködve ünnepelte a két CH centenáriumát, azaz alapításuk 100. évfordulóját. A bécsi jubileumi programok a személyes történetekre és az új kutatási eredményekre helyezték a hangsúlyt. A kutatások során számos, eddig ismeretlen fotó, televíziós filmanyag és írásos dokumentum került elő osztrák és magyar archívumokból, például Sőregi János korai ösztöndíjas (1924-26), későbbi debreceni múzeumigazgató többkötetes, kézzel írt és fényképekkel tarkított naplója bécsi éveiből. A programok 2025-ben a Klebelsberg Emlékév keretében is folytatódnak.[8]
Remove ads
Jegyzetek
Wikiwand - on
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Remove ads