Dalnoky Viktor

Dalnoky Viktor, született Dalnoki Győző Emil, névváltozat: Dálnoki (Nagyvárad, 1866. június 20. – Budapest, 1955. február 13.)^[2] operaénekes (bariton) és -rendező, fogorvos. Dalnoki Béni tenorista és Conti Fáni alténekesnő fia.

Dalnoky Viktor
Született	1866. június 20. Nagyvárad
Elhunyt	1955. február 13. (88 évesen)[1] Budapest VIII. kerülete
Állampolgársága	magyar
Szülei	Dalnokiné Konti Fáni Dalnoki Béni
Foglalkozása	énekes rendező
Kitüntetései	Signum Laudis
Zenei pályafutása
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Műfajok	opera, operett, pantomim
Hangszer	énekhang
Hang	bariton
A Wikimédia Commons tartalmaz Dalnoky Viktor témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

Élete

Színházi családból származván és az orvosi pálya iránt is vonzódva, nem tudott a kettő között dönteni, egész életében mindkettőt párhuzamosan művelte.

Budapesten, Bécsben és Berlinben végezte az orvosegyetemet. Az osztrák fővárosban volt kezdő fogdoktor, kezelte a császári család tagjait is, s mellette képezte hangját.

Színpadi pályája 1900-ban Pozsonyban indult, a következő évben Budapestre jött, és a Népszínház, majd a Magyar Színház művésze volt, főként operettekben szerepelt. 1901. május 5-én Budapesten, a Ferencvárosban feleségül vette a bécsi születésű Lorzia Auguszta Eleonóra Borbálát.^[3]

Egykori lakhelye, a Gomperz-palota

1902-ben néhány hónapra a bécsi Udvari Opera tagja lett. 1903 elején szerződtette a Magyar Királyi Operaház, melynek szülei megnyitása óta tagjai voltak. Édesanyja 1908-ban egy olyan Nürnbergi mesterdalnokok-előadás közben halt meg, amiben Dalnoky Viktor Sixtus Beckmessert alakította. Az első világháborút – számos kitüntetést szerezve – ezredorvosként küzdötte végig. A Tanácsköztársaság utáni operaházi konszolidáció idején, 1919. szeptember 16-án nevezték ki rendezőnek, egy évadra. 1928-ban nyugdíjazta énekesként a dalszínház, ekkor a Városi Színház főrendezője lett egészen 1930-ig. (1922 és '24 között már rendszeresen vendégszerepelt itt.)

1930. február 28-án újraházasodott: Budapesten, a Terézvárosban feleségül vette a nála 28 évvel fiatalabb Nemes Rozáliát.^[4]

Közvetlenül az Operaház mellett, a Gomperz-palotában (VI. kerület, Andrássy út 20.) lakott.

Személyiségéhez a buffó szerepek álltak a legközelebb. Vidám történeteivel gyakori szereplője volt a színházi és bulvárlapoknak. 1955-ben halt meg. Özvegye, Nemes Róza 15 évvel élte túl, 1970. november 16-án hunyt el.^[5]

Szerepei

• Delibes: Lakmé — Frederic
• Erkel Ferenc: Bánk bán — Biberach
• Kodály: Háry János — Napóleon
• Frédéric Le Rey(wd): A Vesta-szüzek — Scopas
• André Messager(wd): Fortunio — Landry
• Mozart: Szöktetés a szerájból — Szelim pasa
• Mozart: Don Juan — Masetto
• Mozart: Figaro házassága — Antonio
• Mozart: A varázsfuvola — Papageno
• Poldini Ede: Farsangi lakodalom — Domokos
• Puccini: Manon Lescaut — Géronte de Ravoir
• Puccini: Bohémélet — Schaunard
• Puccini: Pillangókisasszony — Sharpless
• Puccini: Tosca — A sekrestyés
• Siklós Albert: A tükör — Pierrot [pantomim]
• Johann Strauss d. S.: A cigánybáró — Zsupán Károly; Gábor diák
• Johann Strauss d. S.: A denevér — Dr. Frank
• Richard Strauss: A rózsalovag — Faninal
• Stravinsky: Petruska — Varázsló
• Thomas: Mignon — Laertes
• Wagner: A nürnbergi mesterdalnokok — Sixtus Beckmesser

Rendezései

Ábrányi Emil: A vak katona (1923) Adolphe Adam: A nürnbergi baba (1924) Daniel-François-Esprit Auber: Fra Diavolo (1922) Ludwig van Beethoven: Fidelio (1929) Berény Henrik: Hasis (1923) Georges Bizet: Carmen (1922) Pjotr Iljics Csajkovszkij: Jolantha (1929) Gaetano Donizetti: Lammermoori Lucia (1928) Erkel Ferenc: Bánk bán (1923) Goldmark Károly: Sába királynője (1923) Engelbert Humperdinck: Jancsi és Juliska (1923) Ruggero Leoncavallo: Zazà (1923) Pietro Mascagni: Parasztbecsület (1923) Victor Massé(wd): Jeanette menyegzője (1923) Jules Massenet: Manon (1924) Jules Massenet: Don Quijote (1929) Giacomo Meyerbeer: A hugenották (1929)

Wolfgang Amadeus Mozart: Don Juan (1930) Wolfgang Amadeus Mozart: Figaro házassága (1929) Nádor Mihály: Donna Anna (1920) Giacomo Puccini: Tosca (1924, 1944) Giacomo Puccini: Bohémélet (1944) Giacomo Puccini: Pillangókisasszony (1938) Gioachino Rossini: A sevillai borbély (1919, 1937) Sági Cservinka Henrik: Liliomhullás (1929) Siklós Albert: A tükör (1923) Bedřich Smetana: Az eladott menyasszony (1924) Franz von Suppé: A szép Galathea (1923) Ambroise Thomas: Mignon (1929) Giuseppe Verdi: Ernani (1928) Giuseppe Verdi: Luisa Miller (1929) Giuseppe Verdi: Álarcosbál (1937) Richard Wagner: A bolygó hollandi (1919) Carl Maria von Weber: A bűvös vadász (1919, 1922)

Írásai

• Szép emlékek nagyon szép időkből (Magyar Fogorvosok Lapja, 1932)