Dino Zoff
olasz labdarúgó, edző From Wikipedia, the free encyclopedia
Remove ads
Dino Zoff (Mariano del Friuli, 1942. február 28. –) válogatott olasz labdarúgókapus, aki az 1982-es labdarúgó-világbajnokságon Spanyolországban 40 esztendősen lett világbajnok és ezzel a legidősebb játékos, aki világbajnoki címet tudott nyerni. Az IFFHS szavazásán elnyerte a 20. század harmadik legjobb kapusa címet Lev Jasin (1. helyezett) és Gordon Banks (2. helyezett) mögött. [1]
Ő tartja a góltalansági rekordot nemzetközi versenyeken, vagyis a legtovább az ő kapuja volt bevehetetlen, összesen 1142 percen keresztül 1972 és 1974 között. 112 válogatottságával Gianluigi Buffon, Paolo Maldini, Andrea Pirlo, Daniele De Rossi és Fabio Cannavaro mögött hatodik helyen áll az örökranglistán a válogatottban lejátszott meccsek száma alapján. 2004-ben Pelé a FIFA 100-ba nevezte őt, mely a valaha élt legjobb labdarúgók nevét tartalmazza.
Remove ads
Sikerei, díjai
Játékosként
- Juventus
- Olasz bajnok (6): 1972–73, 1974–75, 1976–77, 1977–78, 1980–81, 1981–82
- Olasz kupa (2): 1978–79, 1982–83
- UEFA-kupa (1): 1976–77
- BEK-döntős (2): 1972–73, 1982–83
- Interkontinentális kupa döntős (1): 1973
- Olaszország
- Világbajnok (1): 1982
- Európa-bajnok (1): 1968
Edzőként
- Juventus
- Olasz kupa (1): 1989–90
- UEFA-kupa (1): 1989–90
- Olaszország
- Egyéni
- Aranylabda második hely: 1973[2]
- A világbajnokság legjobb kapusa: 1982[3]
- FIFA Érdemrend: 1984[4]
- World Soccer Magazine 100 legnagyszerűbb játékos a 20. században: 1999
- FIFA 100: 2004[5]
- Golden Foot-díj: 2004[6]
Remove ads
Játékos statisztikái
A válogatottban
Remove ads
Edzői statisztika
Jegyzetek
Források
Wikiwand - on
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Remove ads