Do 17

A Dornier Do 17 a német Luftwaffe könnyűbombázója volt a második világháborúban, a gépet Dornier Flugzeugwerke gyártotta. A gépet gyorsbombázónak, úgynevezett Schnellbombernek tervezték, hogy képes legyen elmenekülni az ellenség vadászgépei elől. A háború első három évében használta a Luftwaffe, az azt követő években folyamatosan kivonták a frontszolgálat alól és a szövetséges országok hadseregeibe került. Kis számban gyártottak egy továbbfejlesztetett változatot is, ez volt a Do 215. A Do 17 legsikeresebb változata a Dornier Do 217-es volt.

Dornier Do 17
Dornier Do 17Z
Funkció	könnyűbombázó
Gyártó	Dornier Flugzeugwerke
Gyártási darabszám	1994
Személyzet	4 fő (pilóta, bomba kezelő, 2 lövész)
Első felszállás	1932. november 23.
Szolgálatba állítás	1937
Méretek
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Hossz	15,8 m
Fesztáv	18 m
Magasság	4,55 m
Szárnyfelület	55 m²
Tömegadatok
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Szerkezeti tömeg	5209 kg
Max. felszállótömeg	8850 kg
Hajtómű
Hajtómű	2x BMW Bramo 323
Teljesítmény	750 kW
Repülési jellemzők
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Max. sebesség	427 km/h
Hatósugár	1160 km
Legnagyobb repülési magasság	8200 m
Fegyverzet
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Beépített fegyverzet	6 db 7,92 mm-es MG 15 géppuska
Bombák	1000 kg-os bombateher
A Wikimédia Commons tartalmaz Do 17 témájú médiaállományokat.

Változatok

• Do 17E és F
  • A gyártás két változattal kezdődött, a Do 17E-1 bombázó két Daimler-Benz DB 600 motorral, míg a Do 17F-1 felderítő változat a prototípusokhoz hasonlóan BMW VI motorokkal készült. A Do 17E-1-es 500 kg bombaterhet szállíthatott.
• Do 17K
  • Az 1937-es zürichi repülőversenyen szerepelt Do 17 MV fellépése után, Jugoszlávia megvásárolt licenc alapján gyártotta a Drzavna Fabrika Aviona repülőgép gyárban. A meghajtásáról két Gnome-Rhône 14N csillagmotor gondoskodott, a gépet egy Hispano 20 mm-es gépágyúval és három 7,92 mm-es Browning géppuskával szerelték fel.
• Do 17L és M
  • Do 17 L-0 és Do 17 M-0 prototípusokat az erősebb DB 600A motorral szerelték fel, MG 15 géppuskával a gép orrában. A nehezen elérhető DB 600A motor helyett a Bramo 323A-1 Fafnir motorokkal szerelték fel a sorozatban gyártott példányokat. A Do 17 M-1 változatból csak keveset gyártottak.
• Do 17P
  • A sokat fogyasztó Bramo helyett, ami a hatósugarat csökkentette, a BMW 132N csillagmotort építették be. Fegyverzet: négy MG 15.
• Do 17S és U
  • Amikor az egymotoros vadászgépek képessé váltak a Do 17 bombázó elfogására, a gépet teljesen új kialakítású törzsgondolával látták el, mely nagyobb teret és jobb kilátást biztosított a legénység számára. A háton lévő géppuskát áthelyezték a fülke végébe, a hasoldali géppuskát pedig a törzsgondola hasoldali végébe. Elkészült egy Do 17 S-0 felderítő változat, de a gyártását nem kezdték meg. Tizenöt Do 17 U-1 Pathfinder változatot építettek, felépítése megegyezett az S típussal, de egy emberrel bővítették a személyzet létszámát a rádió kezelésére.
• Do 17Z
• Do 17 Z-7/Z-10 Kauz I/II
• Do 215
  • A Do 215-öt a Do 17Z export változatának tervezték, bombázóként, felderítőként és éjszakai vadászként alkalmazták.

Alkalmazók

 Bulgária

• Bolgár Légierő - 11 darab exjugoszláv gép, 1945-ig szolgálatban maradtak,

Független Horvát Állam

• A Független Horvát Állam légiereje

 Finnország

• Finn Légierő - 15 darab gép 1942-től,

 Németország

• Luftwaffe (Wehrmacht)

 Románia

• Román Királyi Légierő - 12 darab gép 1942-től,

 Magyarország

• Magyar Királyi Honvéd Légierő - egy exjugoszláv gép,

Spanyol Állam

• Spanyol Nemzeti Légierő - a Kondor Légió Do-17E, F és G típusú gépei, 13 gép a Spanyol Polgárháború alatt szolgálatban maradt,

 Törökország

• Török Légierő - 2 darab gép 1942-től,

 Jugoszláv Királyság

• Jugoszláv Királyi Légierő

 Egyesült Királyság

• Brit Királyi Légierő - 2 jugoszláv gyártmányú Do-17K,^[1] később a RAF szolgálatában álltak,