Dragon (űrhajó)
a SpaceX újrafelhasználható teherűrhajója From Wikipedia, the free encyclopedia
Remove ads
A Dragon részben újrafelhasználható amerikai űrhajó, melyet a Space Exploration Technologies (SpaceX) magáncég fejlesztett ki a COTS program keretében. Az első tesztrepülését 2010. december 8-án hajtotta végre. Az űrhajó teher- és személyszállító változatban készül, utóbbi hét személyt képes a Nemzetközi Űrállomásra szállítani. A teherszállító változat első kereskedelmi célú indítására 2012 májusában került sor, ennek során kapcsolódott a Nemzetközi Űrállomáshoz. A személyszállító változat első tesztrepülése 2019. március 2-án történt; a hétszemélyes utastérben élő űrhajósok helyett csak egy szenzorokkal felszerelt életnagyságú bábu utazott. Az első emberes kilövésre 2020. május 30-án került sor.
Önálló manőverezésre csak korlátozottan képes, ezért az űrállomáshoz annak Canadarm2 robotkarja csatlakoztatja, hasonlóan a japán H–II Transfer Vehicle teherűrhajóhoz. Hordozórakétája a szintén a SpaceX által fejlesztett Falcon 9. Az űrhajó visszatérése vízfelszínre történik, ejtőernyős fékezéssel, a teherszállító változat teljes rakománnyal képes a leszállásra.
Remove ads
Története
2008. december 23-án a NASA szerződést kötött a SpaceX és a Cygnus teherűrhajót gyártó Orbital Sciences Corporation cégekkel a Nemzetközi Űrállomás ellátására. A SpaceX a Dragonnal a 2009. január 1. és 2016. december 31. közti időszakban 12 repüléssel összesen 20 tonna ellátmányt tervez az űrállomásra juttatni, 1,6 milliárd dollárért.[1][2]
Változatok
Dragon CRS
A Nemzetközi Űrállomás kiszolgálására épített teherszállító változat. Utoljára a CRS–20 küldetés során repült 2020. március 9-én.
DragonLab
A DragonLab egy tervezett szabadon repülő újrafelhasználható típus. A küldetés közben a fedélzetén lenne lehetőség kísérletek elvégzésére a mikrogravitációs térben. Raktere nyomás alatti és nem nyomás alatti részekből állna.[3]
Tulajdonságai
- 6000 kg maximálisan szállítható teher
- 3000 kg maximális visszatérő teher
- 10 m³-es nyomás alatti rekesz
- 14 m³-es nyomás nélküli rekesz
- A küldetés időtartama 1 hét és 2 év közötti tetszőleges időintervallum lenne
- A rakomány berakodásának időpontja:
- rendes esetben az indítás előtt legalább 14 nappal
- késői rakodás esetén a start előtt legalább 9 órával
Dragon 2
.jpg)
A Falcon 9–Dragon rendszert eleve úgy tervezték, hogy később, továbbfejlesztése után képes legyen űrhajósok szállítására is. Az Augustine-jelentés 2009. végi nyilvánosságra hozatala után világossá vált, hogy a tervezett Orion űrhajó fejlesztési ütemterve nem tartható, emellett a Constellation-tervben a Nemzetközi Űrállomás fenntartására sem maradna pénz, teljes elkészülte után szinte azonnal lehetetlenné válna a használata a Space Shuttle-repülések leállítása miatt.
Az áthidaló megoldást egy olcsó, magánfejlesztésű újrafelhasználható személyszállító űrhajó jelentheti, emiatt Barack Obama gazdaságélénkítő csomagjának ráeső egymilliárd dollárjából a NASA 50 millió dollárt különített el egy nem általa fejlesztett személyszállító űrhajó koncepciójának kidolgozására. A CCDev program egyik indulója a SpaceX Dragon űrhajóján alapuló, hét- vagy nyolcfős személyszállító űrhajó.[4]
Red Dragon
Típus tervezet (2011-2017),[5] melyben egy automatizált Dragon 2 teherszállító űrhajó repült volna a Marsra. A program alacsony költségvetéssel juttatott volna kísérleti eszközöket a felszínre, vagy ellátmányt a jövőbeli emberes küldetések számára. A változatot 2017-ben Elon Musk elvetette, mivel az áttervezett Dragon 2 nem alkalmas a marsi leszállásra, de magát a programot nem.[6]
Remove ads
Repülések
Remove ads
Képgaléria
Dragon a Nemzetközi Űrállomáshoz csatlakoztatva
Gyártás alatt lévő Dragon
Elon Musk a Dragon hőpajzsával
Dragon személyszállító verziójának tesztelése
.jpg)
Jegyzetek
Források
Kapcsolódó szócikkek
További információk
Wikiwand - on
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Remove ads