Dunai gőte

A dunai gőte (Triturus dobrogicus) a kétéltűek (Amphibia) osztályának farkos kétéltűek (Caudata) rendjébe, ezen belül a szalamandrafélék (Salamandridae) családjába tartozó faj. Korábban a közönséges tarajosgőte (Triturus cristatus) alfajaként tartották számon.^[1][2][3][4]

Dunai gőte
Rajz az állatról
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Magyarországon védett Természetvédelmi érték: 50 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia) Törzs: Gerinchúrosok (Chordata) Altörzs: Gerincesek (Vertebrata) Osztály: Kétéltűek (Amphibia) Rend: Farkos kétéltűek (Caudata) Alrend: Salamandroidea Család: Szalamandrafélék (Salamandridae) Alcsalád: Bordásgőte-formák (Pleurodelinae) Nem: Tarajosgőték (Triturus) Rafinesque, 1815 Faj: T. dobrogicus
Tudományos név
Triturus dobrogicus (Kiritzescu, 1903)
Szinonimák
Szinonimák Triton cristatus var. dobrogicus Kiritzescu, 1903 Molge macrosoma Boulenger, 1908 Triton cristatus danubialis Wolterstorff, 1923 Triton cristatus cristatus forma dobrogica — Wolterstorff, 1923 Triton cristatus danubialis forma werneri Wolterstorff, 1923 Triturus cristatus danubialis — Mertens, 1923 Triton (Neotriton) cristatus danubialis — Bolkay, 1928 Triturus cristatus dobrogicus — Mertens & Müller, 1928 Molge cristata danubialis forma smederevana Karaman, 1948 Triturus cristatus danubialis var. intermedia Fuhn, 1953 Triturus cristatus dobrogicus — Mertens & Wermuth, 1960 Triturus dobrogicus — Bucci-Innocenti, Ragghianti & Mancino, 1983 Triturus (Triturus) dobrogicus — MacGregor, Sessions & Arntzen, 1990 Triturus dobrogicus dobrogicus — Litvinchuk & Borkin, 2000 Triturus dobrogicus macrosomus — Litvinchuk & Borkin, 2000 Triturus dobrogicus macrosoma — Frost, 2004
Elterjedés
Elterjedési területe
Hivatkozások
Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Dunai gőte témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Dunai gőte témájú médiaállományokat és Dunai gőte témájú kategóriát.

A kétéltűek közül az egyik legnagyobb természeti értékű faj.^[5]

Előfordulása

Ausztria, Bosznia-Hercegovina, Bulgária, Horvátország, Csehország, Magyarország, Moldova, Montenegró, Románia, Szerbia, Szlovákia és Ukrajna területén honos. Síkvidéki nedves bokrosok, erdőszélek és ligetek lakója. A Duna és Tisza folyók mentén, az Alföld több helyén, a Dunántúli-középhegységben, a Soproni-hegységben és Dél-Dunántúlon, ártereken fordul elő többnyire holtágakban és kubikgödrökben. Akár lakott területeken is megjelenhet.^[5][6]

Megjelenése

Mérete 13–16 centiméter közötti. Megjelenésében karcsúbb testű, mint a tarajos gőte és a hímek taraja és háta is világosabb színű. Testéhez képest feje kicsinek és lábai rövidnek tűnnek. Hátszíne zöldes-barnás árnyalat között váltakozik. Az arcon, a testen, a has és az oldalak határán fehér pettyezést visel. Jellegzetes taraja a fejének közepétől egészen a farkáig ér és szakadozottsága a háta közepén átvált sima élre.^[6] A nőstények robusztusak, sötétebbek, mint a hímek. Más gőtéinkhez hasonlóan, a dunai gőte nőstényei sem viselnek tarajt.

Életmódja

Életmódjának aktív szakasza márciustól novemberig tart. Tavasszal a telelőhelyét elhagyja és a szaporodási helyére vonul. A párzás április, május hónapokban történik és elhúzódhat júniusig.^[6] Tápláléka férgekből, csigákból és ízeltlábúakból, valamint azok lárváiból áll. A kifejlett állatok elhagyják a vizet és telelni októberben vonulnak.

Szaporodása

Nászidőszakban a farka közepén fehéres kékes árnyalat figyelhető meg.^[6] A nőstény 200-400 petét rak. A lárvák két és fél hét után kelnek ki, 3 hónap múlva alakulnak kifejlett állattá és elhagyják a vizet.