Európai Űrügynökség

Az Európai Űrügynökség (angolul: European Space Agency, röviden ESA; franciául: Agence spatiale européenne, röviden ASE)^[6] egy kormányközi szervezet, mely a világűr felderítésével és felhasználásával foglalkozik. Központja Párizsban van. Körülbelül 2200 alkalmazottja van,^[2] költségvetése 2003-ban 2,7 milliárd, 2010-ben 3,7 milliárd, 2015-ben pedig 4,4 milliárd euró volt. Utóbbinak mintegy 20%-a az Európai Unió hozzájárulása a közös programok finanszírozásához.

Európai Űrügynökség
Az ESA fő irányítóterme
ESA tagországok   Együttműködő (ECS) államok   Együttműködési megállapodást aláíró, de még nem ECS országok   közreműködők
Alapítva	1975. május 30.[1]
Típus	nemzetközi szervezet[2]
Tevékenység	űrkutatás
Székhely	Párizs
Irányítószám	75738
Nyelvek	angol, francia, német[3]
Főigazgató	Josef Aschbacher[4]
Költségvetés	5,72 milliárd euró (2019)[5]
Dolgozók száma	2200 (2019)[2]
é. sz. 48° 50′ 54″, k. h. 2° 18′ 15″48.848333333333, 2.3041666666667
Az Európai Űrügynökség weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Európai Űrügynökség témájú médiaállományokat.

Az ESA rakétáit (Ariane, Vega) a Francia Guyana-i Kourou melletti Guyana Űrközpontból indítják, amelyet azért választottak, mert közel található az Egyenlítőhöz. Ez azért fontos, mert a Föld forgása következtében az Egyenlítőn a legnagyobb a kerületi sebesség, tehát ha megfelelő (keleti) irányba indítjuk a rakétát, akkor kevesebb üzemanyag szükséges a felbocsátáshoz.

A ESA 1985-ben hirdette meg első kutatási programját, a Horizon 2000-et, melynek keretében több űrszondát és csillagászati műholdat is indítottak. A következő a 2002-ben meghirdetett Aurora-program, melynek célja már az, hogy a 2030-as évek elejére európai űrhajósok szálljanak le a Marsra.

Magyarország már 1991 óta tart fent kapcsolatot az ESA-val, majd 2003-ban együttműködési megállapodást is aláírtak a felek. Végül 2015. február 24-én Magyarország az ESA teljes jogú tagjává vált.

Tagállamok

Az Európai Űrügynökség tagállamai

  ESA tagországok

  Együttműködő (ECS) államok

  Együttműködési megállapodást aláíró, de még nem ECS országok

  közreműködők

Az ESA 10 eredeti tagállama: Belgium, Dánia, Franciaország, Hollandia, Nagy-Britannia, Németország, Olaszország, Spanyolország, Svájc, Svédország + 1 tagállam: Írország (Írország 1975-ben, később csatlakozott)

1979. január 1. óta Kanada az ESA együttműködő állama. Részt vesz a döntéshozásban és a programokban. Kanadai vállalatok pályázhatnak és nyerhetnek el szerződéseket az ESA-tól.

Ausztria és Norvégia 1986-ban csatlakozott az ESA-hoz, Finnország 1995-ben, Portugália 2000-ben, Luxemburg és Görögország 2004-ben írta alá a belépési szerződést, 2005 decemberében lettek az ESA teljes jogú tagjai.^[7] Őket Csehország követte, a belépési szerződés 2008. július 8-ai aláírása után november 12-én lett az ESA 18. tagja.^[8][9] Románia 2011. január 20-án írta alá a csatlakozási szerződést.^[10]
Észtország 2015-ben csatlakozott az ESA-hoz. Évekig tartó egyeztetések után a 2015. február 24-én Budapesten, a Művészetek Palotájában aláírt csatlakozási szerződéssel Magyarország is az ESA teljes jogú tagjává vált.^[11][12][13] 2016 júniusában Szlovénia,^[14] 2020 júniusában Lettország,^[15] 2021 áprilisában Litvánia^[16] és 2022 júniusában Szlovákia^[17] is együttműködő állam lett, mindegyik hosszú távú célja a teljes jogú tagság elérése.

Tagállam	Csatlakozás dátuma	Nemzeti program	Büdzsé hozzájárulás (millió euró)	Büdzsé hozzájárulás (%)
Franciaország	1980. október 30.[1]	Centre National d'Études Spatiales (CNES)	1178,2	24,5
Németország	1977. július 26.[1]	Deutsche Zentrum für Luft- und Raumfahrt e. V. DLR	1017,5	21,1
Olaszország	1978. február 8.[1]	Agenzia Spaziale Italiana ASI	680,2	14,1
Egyesült Királyság	1978. március 28.[1]	UK Space Agency UKSA	437,9	9,1
Spanyolország	1979. február 7.[1]	Instituto Nacional de Técnica Aeroespacial INTA	220,7	4,6
Belgium	1978. október 3.[1]	Belgian Federal Science Policy Office BELSPO	238,7	5
Hollandia	1979. február 6.[1]	Netherlands Institute for Space Research SRON	99,6	2,1
Svájc	1976. november 19.[1]	Swiss Space Office SSO	174,7	3,6
Svédország	1976. április 6.[1]	Swedish National Space Board SNSB	75	1,6
Dánia	1977. szeptember 15.[1]	Danish National Space Center DNSC	33,8	0,7
Írország	1980. december 10.[1]	Space Ireland SI	22,9	0,5
Norvégia	1986. december 30.[1]	Norwegian Space Centre NSC	71,8	1,5
Ausztria	1986. december 30.	Agentur für Luft- und Raumfahrt ALR	49,8	1
Finnország	1995. január 1.	National Technology Agency TEKES	28,7	0,6
Portugália	2000. november 14.	Foundation for Science and Technology TCT SO	25,2	0,5
Görögország	2005. március 9.	Institute for Space Applications and Remote Sensing ISARS	20	0,4
Luxemburg	2005. június 30.	Luxinnovation	47,5	1
Csehország	2008. július 8.	Czech Space Office CSO	45,4	0,9
Románia	2011. január 20.	Romanian Space Agency ROSA	39,4	0,8
Lengyelország	2012. november 19.	Space Research Centre CBK-PAN	44,8	0,8
Észtország	2015. február 4.	Enterprise Estonia EAS	2	0,1
Magyarország	2015. február 24.	Magyar Űrkutatási Iroda MŰI	21,2	0,4
Nem teljeskörű tagok
Kanada	1979. január 1.[18]	Canadian Space Agency	16,9	0,4
Szlovénia	2016. július 5.	Ministry of Economic Development and Technology	2,7	0,1
Lettország	2020. június 30.	Latvian Space Office	1,1	0
Litvánia	2021. április 28.	Lithuanian Space Office	3	0,1
Szlovákia	2022. június 14.	Slovak Space Office	0	0

Magyarország 2003-tól a csatlakozási szerződés aláírásáig az ESA ún. európai együttműködő állama volt, így a PECS (Plan for European Cooperating State) programon keresztül vett részt az ESA programjaiban. A PECS célja, hogy felkészítse az államokat az ESA-hoz való csatlakozásra. A PECS országai szinte minden programban részt vehetnek. A csaknem teljes egészében visszapályázható éves hozzájárulás sokkal kisebb, mint a tagállamok esetében. Románia 2006-ban, Lengyelország 2007-ben, Észtország 2009-ben, Szlovénia 2010-ben, Lettország 2015-ben csatlakozott a PECS-hez. Csehország 2004-től 2008-as ESA csatlakozásáig vett részt a PECS programban.

Az ESA nem kapcsolódik az Európai Unióhoz, attól független nemzetközi szervezet, nem minden ESA tagállam része az EU-nak (Svájc, Norvégia). Mindamellett az Európai Űrpolitika alakításában az EU és az ESA 29 tagállama közösen vesz részt. Az Európai Unió tagállamai közül csak Horvátország nem tagja sem az Európai Űrügynökségnek, sem az azzal együttműködő államoknak.

Tagállam	Együttműködés kezdete	Nemzeti program
Törökország	2004. június 15.
Ukrajna	2008. január 25.	State Space Agency of Ukraine SSAU
Ciprus	2009. augusztus 27.
Izrael	2011. január 30.[19]	Israel Space Agency ISA
Málta	2012. február 20.[20]	MCfST.[21]
Bulgária	2015. április 8.

Központok

Az ESA központja Párizsban

ESTEC

Az Európai Űrkutatási és Technológiai Központ (European Space Research and Technology Centre, ESTEC) az ESA fő technológiai fejlesztési és tesztelő központja. Székhelye a hollandiai Noordwijk. A központban 2500 mérnök, technikus és kutató dolgozik űreszközök fejlesztésén.

ESRIN

Az Európai Űrkutató Intézet (European Space Research Institute, ESRIN) információs központ, székhelye Frascati (Olaszország).

ESOC

Az Európai Repülésirányító Központ (European Space Operations Centre, ESOC) irányítóközpont, székhelye Darmstadt (Németország). Innen irányítják az európai űreszközök nagy részét.

EAC

Az Európai Űrhajós Központ (European Astronauts Centre, EAC) az ESA űrhajós kiképzőközpontja, székhelye Köln (Németország).

ESAC

Európai Űrcsillagászati Központ (European Space Astronomy Centre, ESAC). Székhelye Madrid (Spanyolország) mellett található.

CSG

A Guyana Űrközpont (Centre Spatial Guyanais, CSG) Európa űrrepülőtere, az ESA és a Centre National d'Études Spatiales (CNES) francia űrügynökség által közösen üzemeltetett létesítmény a francia guyanai Kourou közelében, innen indítják a világűrbe Európa hordozórakétáit.

Hordozórakéták

Az ESA flottája háromféle rakétából áll:

• Ariane–5 – nagy terhek indítására (6 tonna GTO pályára) 1997 óta
• Szojuz – orosz közepes hordozórakéta (3 tonna GTO pályára), Oroszország és az ESA együttműködési megállapodása alapján 2007-től folyik a kourou-i űrközpontban a Szojuzok indítóállásának kiépítése, az első startra várhatóan 2011-ben kerülhet sor
• Vega – kis hordozórakéta (1,5 tonna 700 km-es pályára), első próbaindítása 2012. február 13-án történt, rendszeres használatba pedig 2015 decemberében lépett.^[22]

A korábbi Ariane–1, –2, –3, –4 rakétákat kivonták a forgalomból.

Egy európai-orosz együttműködés eredményeként az ESA az orosz Szojuz hordozórakétákat is használni fogja.^[23] A Szojuzok egy részét az oroszok az ESA-nak építik meg. Ezeket Francia Guyanába szállítják hajóval és itt összerakják. Európa jelentős mennyiségű pénzt és időt takaríthatott meg, mert nem kellett közepes hordozórakéta kifejlesztésére költenie. A Szojuz Kourouból mintegy 30%-kal több terhet szállíthat magával, mint Bajkonurból, mert közelebb van az Egyenlítőhöz.

Fontosabb programok

(zárójelben az indítás éve)

Befejezett programok

• Helios-program (1973–1985): napkutató szondák.
• International Ultraviolet Explorer (1978–1996) ultraibolya csillagászati műhold.
• Infrared Astronomical Satellite (1983): infravörös csillagászati műhold.
• Spacelab (1983–2000): a Space Shuttle űrrepülőgépek rakterében indítható laboratórium.
• Giotto (1985–1992): üstököskutató űrszonda. Elsőként készített fényképeket a Halley-üstökös magjáról.
• Hipparcos (1989–1993): asztrometriai műhold.
• Huygens (1997–2005): 2005-ben szállt le a Szaturnusz legnagyobb holdjára, a Titánra és kémiai méréseket végzett. (együttműködés a NASA-val)
• SMART–1 (2003–2006): az első európai holdszonda. Ionmeghajtást tesztelt.
• Ulysses (1990–2009): napkutató szonda. A Föld keringési síkjából kilépve vizsgálta a Nap pólusait, egészen 2009 júniusáig.^[24]
• Rosetta (2004-2016): üstökös-kutató szonda, amely 2014-ben megérkezett a Csurjumov–Geraszimenko-üstököshöz és november 12-én a felszínre küldte a Philae leszállóegységet. 2016 Szeptember 30.-án magyar idő szerint 12:39-kor a Rosetta is leszállt "becsapódott" az üstökös felszínébe, ezzel a program hivatalosan is véget ért.

Aktív programok

• Hubble űrtávcső (1990): a NASA vezetésével működtetett közös program
• Solar and Heliospheric Observatory (1995): napkutató szonda. Megfigyeléseket végez a Nap belsejével és légkörével kapcsolatban, és vizsgálja a rendszeres napkitöréseket.
• Nemzetközi Űrállomás (1998): Az emberiség eddig legnagyobb vállalkozása az űr meghódítására, közös vállalkozásban a NASA az RSA az ESA és JAXA csapattal.
• XMM-Newton (1999): röntgencsillagászati űrtávcső.
• Cluster-program (2000): geofizikai program négy hasonló felépítésű műholddal.
• Artemis (2001): kísérleti távközlési műhold.
• Envisat (2002): távérzékelő műhold.
• INTErnational Gamma-Ray Astrophysics Laboratory (INTEGRAL) (2002): Röntgent és Gamma sugarakat kutató műhold.
• Mars Express (2003): az első európai marskutató szonda.
• Double Star (2003): Kínával közösen indított műholdak. A napszél és a Föld mágneses terének kölcsönhatását vizsgálják.
• EGNOS (2004): Európa első vállalkozása a műholdas navigáció terén. Kiegészíti az amerikai (GPS) és az orosz (GLONASS) katonai műholdas rendszereket.
• Venus Express (2005): az első európai űrszonda a Vénuszhoz.
• COROT (2006): exobolygók után kutató csillagászati műhold.
• Columbus (2007): a Nemzetközi Űrállomás európai kutatómodulja.
• Herschel űrtávcső (2009): infravörös csillagászati műhold.
• Planck (2009): mikrohullámú csillagászati műhold. Fő kutatási feladata kozmikus mikrohullámú háttérsugárzás pontos mérése.
• Galileo: globális navigációs rendszer.
• James Webb Space Telescope (2014–15, indítás dátuma: 2021): a Hubble Space Telescope-ot felváltó új generációs űrtávcső, közös ESA, NASA, CSA projekt.

Előkészítés alatti vagy tervezett programok

• ExoMars (2016): az első európai marsautó.
• BepiColombo (2013): az első európai űrszonda a Merkúrhoz.
• Solar Orbiter (2015): napkutató szonda.
• Europa Jupiter System Mission (legkorábban 2020): A Jupiter rendszert kutató szondák a NASA-val közös projektben.
• International X-ray Observatory (legkorábban 2021): új generációs Röntgen-űrtávcső, melyet az ESA a NASA és JAXA űrhivatalok közösen kiviteleznének.
• PLATO (tervezett felbocsátás: 2027): exobolygókereső távcsőrendszer
• ARIEL (tervezett felbocsátás: 2029): exobolygók légkörét vizsgáló infravörös spektrográffal felszerelt űrtávcső