Ellis-sziget
amerikai sziget, New York előtt From Wikipedia, the free encyclopedia
Remove ads
Az Ellis-sziget (angolul Ellis Island) kis sziget az USA-ban, a New York-i kikötő bejáratánál, a Hudson folyó torkolatában, a Felső New York-i öbölben.[1]
Írott történelme 1630-ig nyúlik vissza.[2][3] 1892–1954 között ez a sziget volt a legforgalmasabb bevándorlást ellenőrző állami állomás.[4]
A szigetet feltöltéssel bővítették 1892–1934 között. Előtte ezen a kis szigeten a Gibson erőd működött, majd később ez lőszerraktár lett. 1965-től a sziget a Szabadság-szobor Nemzeti Műemlék része, és 1990 óta itt van Bevándorlási Múzeum. 1998-tól a sziget nagyobb része New Jersey-hez tartozik. A sziget déli részén található a bevándorlók kórháza, mely zárva van a nyilvánosság előtt és része az emlékműkomplexumnak.
A sziget 2017 óta a világörökség javaslati listáján szerepel.[5]
Remove ads
Geográfia, elérhetőség
A sziget területe 11 ha. Eredetileg 1,3 ha volt, de folyamatosan feltöltötték az évek során.
A sziget tulajdonosa 1808-tól az Amerikai Egyesült Államok szövetségi kormánya, a működtetést a Nemzeti Park Szolgálat (National Park Service) végzi.
A nagyközönség komphajóval érheti el, mely vagy Jersey City-ből vagy Manhattan déli csücskéből (Battery Park) indul. Van egy híd összeköttetés is, de ezt nem használhatják a látogatók.
2001. szeptember 11. óta a szigetet fegyveres őrök felügyelik.
Remove ads
Bevándorlókat ellenőrző állomás
Mielőtt Ellis Island megnyílt, közel 8 millió bevándorló érkezett New York-ba. Ezt a tömeget Manhattan alsó végén, egy egykori erődben – a Castle Clintonban – kialakított állomáson ellenőrizték.[6] A szövetségi kormány 1890-ben átvette az irányítást és létrehozta az első szövetségi ellenőrző állomást a szigeten. Az első ellis island-i, emigránsokat ellenőrző állomás 1892. január 1-jén nyílt meg.[7] Az első állomás fából épült, ami 1897-ben teljesen leégett. Azután éghetetlen anyagból újjáépítették. A sziget területe nem volt elégséges az emigránsok ellenőrzésére, ezért feltöltötték, megnagyobbították a szigetet. 1892-ben, egy ünnepség keretében nyitották meg az új állomást. Az első évben közel 450 000 emigráns haladt át az ellenőrző állomáson.
Megnyitása óta, több mint 12 000 000 emigráns haladt át az ellenőrző állomáson 1954-ig, amikor végleg bezárták.[8][9] Az ellis island-i bevándorlási rekord éve 1907 volt, amikor 1 004 756 emigráns érkezett.[10]
Az 1924-es Emigránstörvény után az emigrációt a külföldi követségeken intézték, az állomáson csak a gyanús emigránsokat ellenőrizték és a háborús menekülteket.
Az USA lakosságának egyharmada vezetheti vissza őseit az Ellis-szigeti bevándorló állomásig.
Az állomásra érkező bevándorlók átlagosan 2-5 órát töltöttek a szigeten, ezalatt 29 kérdésre kellett válaszolniuk. A bevándorlóknak rendelkezniük kellett kezdőtőkével (18-25 dollár). Akinek egészségügyi problémája volt, azt vagy hazaküldték, vagy a szigeten lévő kórházban ápolták. A bevándorolni szándékozók 2%-át utasították el.[11] Az első világháború alatt német szabotázsakció során felrobbant a kikötő egy része.
Remove ads
Fogva tartás, deportálás
1924 után Ellis Island elsődlegesen büntetőintézménnyé vált.[10][12]
A második világháború alatt és után, közel 7000 német, olasz és japán nemzetiségű embert tartottak fogva, a kémkedést, és szabotázst megelőzendő.[10] Később amerikai katonákat is kezeltek itt, akik betegen tértek haza. Az 1950-es biztonsági törvény megtiltotta fasiszta vagy kommunista szervezetek tagjainak a beengedését az USA-ba.[10]
A fogvatartottak csúcsszáma 1500 volt, de az 1952-es törvény után már csak 30-an „élvezték” az Ellis Island-i kényszertartózkodást. Az utolsó fogvatartott egy iszlám radikális mozgalom tagja volt 1953-ban.[13]
Nevezetes emigránsok
Az első emigráns, aki áthaladt Ellis-szigeten, Annie Moore volt, egy 15 éves lány, aki Írországból érkezett 1892-ben a Nevada nevű hajóval. Két bátyjával érkezett a szüleihez, és egy arany tízdollárost kapott a bevándorlási illetékesektől, ennyi pénz addig még soha nem volt a kezében. Az utolsó személy, aki emigránsként áthaladt, egy norvég bevándorló volt, Arne Peterssen 1954-ben.
Bevándorlási múzeum
Az állomás fő épülete, mely 1990 óta a Bevándorlási Múzeum, 1900-ban nyílt meg. Az épület két tervezője, Edward Lippincott Tilton és William Alciphron Boring, aranyérmet kaptak az 1900-as párizsi világkiállításon.[14]
Miután 1966-ban az Ellis-sziget a nemzeti parki rangot elnyerte, az eredeti épületek restaurációja is elkezdődhetett.
150 millió dollár költséggel restaurálták az épületek egy részét, a fő épület 1990. szeptember 10-én készült el.
A restauráció folyamatban van, mert még néhány épület a déli részen nincs kész.[15] 2008-ban a múzeum könyvtárát Bob Hope Emlékkönyvtárnak nevezték el, az egykori állomáson áthaladt, később híressé vált személyiségről. Évente, egy ünnepség keretén belül, Ellis Island Tisztelet-Díj-at adományoznak az egykori bevándorlóknak.[16]
Az Ellis-sziget számos játék- és dokumentumfilmben szerepelt.
Remove ads
Irodalom
- Baur, J: Ellis Island, Inc.: The Making of an American Site of Memory', in: Grabbe, H. J./Schindler, S. (ed.), The Merits of Memory. Concepts, Contexts, Debates. 2008.
- Bolino, A: The Ellis Island Source Book. 1985.
- Cannato, Vincent J: American passage : the history of Ellis Island. (hely nélkül): New York : Harper. 2009. ISBN 9780060742737
- Yew, Elizabeth, M.D: "MEDICAL INSPECTION OF IMMIGRANTS AT ELLIS ISLAND, 1891-1924", Bulletin of the New York Academy of Medicine, Vol. 56, No. 5, June 1980. (hely nélkül): New York Academy of Medicine. 1980.
Lásd még: New York szigetei (kategórialap)Remove ads
Jegyzetek
Kapcsolódó szócikkek
További információk
Wikiwand - on
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Remove ads