Exploration Flight Test 1
az amerikai Orion űrhajó első, személyzet nélküli tesztrepülése From Wikipedia, the free encyclopedia
Remove ads
Az Exploration Flight Test 1, rövidítve EFT–1 az Orion űrhajó első, személyzet nélküli tesztrepülése volt 2014 decemberében. Az űrhajót 2014. december 5-én, helyi idő szerint 7:05-kor (12:05 UTC) indították az amerikai légierő Cape Canaveral bázisának SLC–37B jelű indítóállásából egy Delta IV Heavy hordozórakétával. A négy és fél órás űrutazás alatt az űrhajó két keringést hajtott végre a Föld körül, majd San Diegótól mintegy 1000 km-re a Csendes-óceán felszínére ereszkedett, ahonnan a USS Anchorage dokkhajó vette a fedélzetére.
Remove ads
Az űrhajó
A tesztrepüléshez használt űrhajót a Lockheed Martin gyártotta. A személyzeti kabin fő elemeit 2014. június 22-én hegesztették össze a NASA New Orleans-i Michoud Összeszerelő Üzemében (MAF, Michoud Assembly Facility), majd átszállították a Kennedy Űrközpontba, ahol elvégezték a végszerelést és a rendszerek tesztjeit. Az űrhajót 2014. november 11-én helyezték a hordozórakétára.
Az űrrepülés
Az Orion űrrepülése az űrhajó rendszereinek (avionika, hővédő pajzs, ejtőernyők), valamint a visszatérési manőver tesztelésére szolgál. A tesztrepüléssel szerzett tapasztalatok alapján kerül sor 2018 novemberéig a Space Launch System hordozórakétával történő, személyzet nélküli indítására.
Az űrhajó a négy és fél órás repülés során két keringést végez a Föld körül. Először alacsony Föld körüli pályára áll, majd a hordozórakéta hozzá kapcsolódó második fokozatának segítségével elliptikus pályára áll, ahol a pályamagasság a perigeumban eléri az 5800 km-t. Ennek a célja, hogy ebből a magasságból visszatérve nagy, 32 ezer km/h-s sebességgel lépjen be a sűrű légkörbe, imitálva ezzel egy Holdutazásból való visszatérésnél jelentkező belépési sebességet, illetve a légkörben jelentkező hőterhelést. Ennél a sebességnél a kabin körüli hőmérséklet eléri a 2200 °C-t.[1] A második keringés alatt az űrhajó áthalad a Van Allen-övön, ennek során tesztelik az űrhajó rendszereinek a nagy energiájú részecskesugárzással szembeni védettségét.
Az űrrepülés során a visszatérési manőver megkezdéséig a hordozórakéta második fokozata az űrhajóhoz csatlakoztatva marad. A nem üzemképes szervizmodullal repülő űrhajón nem lesznek napelemek, így az energiaellátást a hordozórakéta második fokozatának akkumulátorai biztosítják a tesztrepülés alatt.
A légkörbe belépő személyzeti kabin mozgását az Amerikai Haditengerészet NP–3D Orion felderítő repülőgépei a fedélzetükre telepített infravörös kamerákkal fogják követni. A tervek szerint az űrhajó ejtőernyős ereszkedéséről és az óceánba csapódásáról a NASA-nak a visszatérés körzetében cirkáló Ikhana pilóta nélküli repülőgépei élő videóközvetítést biztosítanak.[2]
Az indítást 2014. december 4-én 12:05-re (UTC) tervezték. Az erős szél, majd az első fokozat üzemanyagszelepeivel adódott műszaki problémák miatt az indítás csúszott, majd az indítási ablak bezárulásával a következő napra, december 5-én 12:05-re (UTC) halasztották.
A repülés tervezett menete


Remove ads
Kapcsolódó szócikkek
Jegyzetek
Források
Külső hivatkozások
Wikiwand - on
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Remove ads