FVV CSM–4
villamostípus From Wikipedia, the free encyclopedia
Remove ads
Az FVV CSM–4 (becenevén: „Bengáli”) magyar gyártmányú, kétirányú, tízajtós csuklós villamostípus. A CSM–2 házi csuklós kétirányú, kétoldali ajtós utódjaként gyártották. (Budapesten a hurokvágányok kis száma miatt nehézkesen lehetett a CSM–2 villamosokat használni), kezdetben nyolcajtós kivitelben, a befüggesztett középrészen ajtó nélkül (CSM–3), a sorozatpéldányok viszont már hosszabb, ajtót is tartalmazó középrésszel kerültek forgalomba, ez lett a CSM–4. 1963-tól egészen 2014-ig dolgoztak, eleinte Budapesten, majd Miskolcon, Szegeden és Debrecenben – itt vonták ki őket a forgalomból utoljára.
Remove ads
Remove ads
Műszaki részletek
A jármű, csakúgy, mint elődje, a CSM–2, két középbejáratú ikerkocsi alváza alapján épült, így merev vázas konstrukció volt, ami roppant előnytelen. Akárcsak a CSM–2, ez is három részből áll, a középső rész befüggesztett, forgóváz hiányában a külső felépítmény tartja. Szintén 2+2 tengelyes, ebből a középső kettő hajtott, így csak szerény gyorsulásra képes. Motorja 80 lóerős. Amiben különbözik elődjétől, az a kétirányú kivitel, valamint a két oldalon beépített 5-5 ajtó. Az új járművek ráadásul hosszabbak is lettek az egyirányú változatnál, erre a járműrészenként megjelenő több ajtó miatt volt szükség.
Remove ads
Típustörténet
A CSM–4 prototípusát CSM–3-ként 1963-ban gyártották az FVV CSM–2 továbbfejlesztett utódjaként. Mint az összes Bengálinak, ennek is csak ideiglenes szerepet szántak, amikor nagy szükség volt a csuklós villamosokra. A villamosok kezdetben Budapesten, a kelenföldi Füzesi Árpád Főműhelyben készültek, ám mindössze 1965-ig. Ezután fokozatosan Debrecenbe helyeztek át, ahol 1978-ig gyártották őket.
A fővárosban egyre kisebb volt az igény ezekre a nagy befogadóképességű, ugyanakkor lomha, nehézkesen kezelhető és elavult konstrukciójú villamosokra, ezért hasonlóan a CSM–2-esekhez, a CSM–4-esektől is korábban szabadultak meg: az 1980-as évek elején pár példányt eladtak vidékre, a többit szétvágták.
A hatajtós kivitel: CSM–4A
Debrecenben a helyi 6-os vonal számára a főműhely egyedi járműveket tervezett: a járművek a CSM–4 típuson alapultak, ám az oldalankénti öt ajtó helyett csak hárommal rendelkeztek. Összesen négy jármű készült el: 1969-ben kettő (481, 482), 1970-ben egy (483), 1972-ben pedig még egy (484). Érdekesség, hogy eleinte a középső részen a normál szélességű ajtó helyett a CSM-2 hátsó ajtajával megegyező szélességű ajtót terveztek a villamosra, ezt viszont a közlekedési hatóság nem engedélyezte. Ma már csak a 484-es van meg.
Az egyoldali ajtós kivitel
A CSM–4-nek létezett egy oldali ajtós változata is, aminek létrehozásakor a tervezők a vidéki városoknak egy gazdaságosabban használható villamostípust kívántak létrehozni. Ekkor több városban volt egyvágányú mellékvonal, főleg ide szánták ezeket a járműveket. Az volt az elképzelés, hogy a peronokat mindig a vágány ugyanazon oldalára építik, így a jármű akármelyik irányba is haladnak elég, ha az egyik oldalon van ajtaja. (Viszont a kétirányú üzemmódhoz mind a két végükön volt vezetőállás.)
A CSM–4-en alapuló (egyes források szerint VCS-nek jelölt) új típus gyártásában már a DKV főműhelye is szerepet kapott, és a típus gyártásának idején került át a gyártás teljesen Debrecenbe. Sajnos a VCS-k nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket, Debrecen, Szeged és Miskolc inkább a CSM–4 járműveket rendelték tovább. Érdekes módon azonban későbbi két oldali ajtós kivitellé alakítások egyik városban sem történtek meg.
Remove ads
Előfordulás
Budapest
.jpg)
Itt 1963-ban került utcára a 3722-es (később 1200-as) számú prototípus (mely később Szegedre került 820-as pályaszámmal). A járművek 1983-ig közlekedtek, 1200–1236 pályaszámokon. A villamosokat Baross és Szépilona kocsiszínek kapták. Rövid ideig jártak a 64-es vonalon a Bosnyák tér és a Füredi utca között. Jellemzően a 60-as (Csörsz utca–Keleti pu.) és a 68-as (Móricz Zs. körtér–Mogyoródi út) vonalakon közlekedtek, de megfordultak a 12-es és a 14-es villamos vonalán is. Később a szépilonai példányokat is átirányították a Baross kocsiszínbe, ekkortól a 28-as vonalon közlekedtek selejtezésükig. Debrecenből 2011-ben visszakerült a 492-es pályaszámú[1] villamos Budapestre nosztalgiavillamosnak, ahol felújításon, illetve átfestésen esett át, és visszakapta eredeti, 1233-as pályaszámát is.
Miskolc
1970-ben jelent meg az első kétirányú tízajtós CSM–4. Pályaszámuk a 140–174 tartományba esett. A villamosok ekkor az összes vonalon megfordultak. Az első nagy selejtezési hullám akkor kezdődött, amikor az 1-es vonalra megérkeztek a Tatra villamosok. Főleg az egyirányú kocsikat bontották, a CSM–4 típusú, kétirányú járművek pedig átkerültek a 2-es vonalra. Itt 2004-ig közlekedtek, amíg meg nem érkeztek az egyébként náluk idősebb SGP E1 villamosok Bécsből. Ma már csak egy, a 151-es maradt meg, ezt különleges alkalmakkor lehet látni. Rajta kívül a 147-es is megvan Szentendrén kiállítva.
Debrecen
Az első példány 1969-ben került a debreceni sínekre 481-es pályaszámmal. Összesen 12 db kétirányú, kétoldali ajtós villamos állt forgalomba Debrecenben: 4 db 6 ajtós (481–484) és 8 db 10 ajtós (485–492). Később Budapestről további 3 villamost vásároltak (490–492) tíz ajtós kivitelben. A 480-as pályaszámtartományba eső kocsik debreceni, a 490-esbe esők pedig budapesti gyártmányúak.
A 485 és a 487 pályaszámú kocsikat 2001-ben leállították, a 481-est és 482-est pedig elbontották szintén ebben az évben. 2010 januárjában pedig szétvágták a 485-ös és 487-es számú villamosokat is.
A villamosok 2014. április 30-án szolgáltak utoljára menetrend szerinti járaton, a legutolsó 18 órakor indult. Az ekkori tervek szerint 2 villamost tartottak volna meg, egy 6 és egy 10 ajtósat, mindkét esetben debreceni gyártmányt. A hat ajtós verzióból ekkorra már csak a 484-es volt választható, mivel a 483-ast már értékesítették. Tíz ajtósból bővebb volt a választék, a 486 és a 489 jöhetett szóba. Végül egyik sem lett nosztalgia, mivel a legjobb állapotú villamost, a 491-eset jelölték ki nosztalgiának, ami egyébként budapesti gyártmány. Hogy kevésbé legyen feltűnő, hogy nem debreceni villamos maradt meg, a 491-es és a 489-es villamosok pályaszámot cseréltek. A 484-es villamos jelenleg üzemképtelen és várja sorsa jobbra fordulását.
Szeged
1973-tól 2011-ig közlekedtek Szegeden a tízajtós villamosok 801–821 közti pályaszámokon. Jelenleg már csak a 808, 809, 813, 818, 820 és 821 számú kocsik vannak meg.[4] Ebből is a 808 oktatási célokat szolgált, majd Cegléd mellé került,[5] míg a 820-as (a sorozat prototípusa) és a 809-es egy budapesti villamosbarát társaság, a Magyar Villamosvasút-történeti Egyesület (MaViTE) tulajdonába került: a 820-as kocsit 2008-ban szállították Budapestre, azóta helyreállítására vár, a 809-es 2013-ban került a fővárosba.[4][6][7][8] A 802 számú kocsi 2010 őszén szerepet kapott Angelina Jolie Budapesten forgatott filmjében (piros-fehérre fényezték), majd a forgatást követően elbontották. 2011. január 19-én, a 3-as vonal Kálvária sugárúti szakaszának felújítása után Szegeden ideiglenesen kivonták a forgalomból a típust. 2011. június 16-tól a 3–4-es vonalak közös Anna-kút–Tarján végállomás közötti szakaszának felújítása idején az érintett vonalak átmeneti végállomása a Dugonics téri megálló lett, mivel itt az egy vezetőállással rendelkező Tatra villamosok nem tudtak megfordulni, mintegy két hónapra visszatértek a Bengálik az utasforgalomba. 2011. augusztus 19-én volt az utolsó munkanapjuk, 20-án egy villamost ünnepélyes keretek között elbúcsúztattak a Glattfelder téri megállóban a felújított vonalszakasz átadásakor.
Remove ads
Jegyzetek
További információk
Wikiwand - on
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Remove ads