Gemzse

Gemzse község Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyében, a Vásárosnaményi járásban.

Gemzse
A harangtorony
Gemzse címere
Közigazgatás
Ország	Magyarország
Régió	Észak-Alföld
Vármegye	Szabolcs-Szatmár-Bereg
Járás	Vásárosnaményi
Jogállás	község
Polgármester	Varga Sándor (Fidesz–KDNP)[1]
Irányítószám	4567
Körzethívószám	45
Népesség
Teljes népesség	827 fő (2024. jan. 1.)[2]
Népsűrűség	68,82 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület	13,6 km²
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 48° 08′, k. h. 22° 12′48.133333333333, 22.2
Gemzse Pozíció Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegye térképén
Gemzse weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Gemzse témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

Fekvése

Az Északkelet-Nyírség középső részén található, Vásárosnaménytól 11 kilométerre nyugat-északnyugatra, Kisvárdától pedig 15 kilométerre délkeletre.

A közvetlen szomszédos települések: észak felől Lövőpetri, északkelet felől Gyüre, délkelet felől Ilk, dél felől Nyírmada, nyugat felől Gyulaháza, északnyugat felől pedig Szabolcsbáka.

Megközelítése

A Kisvárdát Vásárosnaménnyal összekötő 4108-as út mentén fekszik, ezen érhető el mindkét végponti város felől

Története

Bár neve személynévi eredetű, mégis későn, a 14. század második felében tűnt fel, az oklevelekben először 1347-ben: Konaki Péter fia István Gemzse felét, „melyben egy Szent Bertalan tiszteletére fából épült kápolna áll”, más birtokaival együtt eladta 2500 fr-ért Kállai László fiainak. A Kállayak még a század végén is birtokolták.

1426-ban a Losonczy, 1440-ben pedig a Rozsályi Kún és a Kusalyi Jakcs család is birtokosa volt.

A Károlyi család itteni birtoklását 1444-ben említik először az oklevelek. A birtoklás jogcímét Károlyi Bertalanné Kölcsei Miklósi Krisztina hozománya adta.

Úgy látszik, ekkor már egy korábban elpusztult falu – Csókatelek – is hozzá tartozott.

A 16. század elején Károlyi István itteni birtokát Perényi Gábornak, Károlyi Lanc László pedig Drágffy Jánosnak adta el, de 1530-ban János király a Ferdinándhoz pártolt Kenderessy László itteni birtokrészét Károlyi Lanc Zsigmondnak adományozta, így a család birtoklása nem szűnt meg.

A 16. század közepén kis népességű hely lehetett, mert 1556-ban 13 tizedfizető háztartása alapján 65-70 lakója volt.

Ibrányi Ferenc alispán itteni birtokrészét a vármegye segítségével szerezte, ezért a halála után Szabolcs vármegyére szállott birtokát a közgyűlés határozata szerint a vármegye nótáriusa kapta meg. Azonban özvegye, Lónyay Katalin még 1628-ban is rendelkezett egy telek felett.

A jogcím az volt, hogy Ibrányi Ferenc feleségének gemzsei jobbágyait nászajándékba kötötte le, és fiúörökös nélkül történt halála után leányai, Tatay Istvánné, Bornemissza Lászlóné Chernel Pálné és a Péchy családbeliek osztoztak ezen az örökségen.

A Károlyi család ez időben itteni részeit ősi örökségnek tartotta, és ezért csak a fiági leszármazottak osztoztak rajta. 1827-re a gróf Károlyi család megszerezte a falu felét. A jobbágyfelszabadítás idején 737 lakosa volt, és földesurai a Károlyi és a Petry család kivételével teljesen kicserélődtek.

Közélete

Polgármesterei

• 1990–1994: Szászi Pál (független)^[3]
• 1994–1998: Juhász András (független)^[4]
• 1998–2002: Miklovich Károly (független)^[5]
• 2002–2006: Miklovich Károly (független)^[6]
• 2006–2010: Miklovich Károly (független)^[7]
• 2010–2014: Varga Sándor (Fidesz–KDNP)^[8]
• 2014–2019: Varga Sándor (Fidesz–KDNP)^[9]
• 2019–2024: Varga Sándor (Fidesz–KDNP)^[10]
• 2024– : Varga Sándor (Fidesz–KDNP)^[1]

Népesség

A település népességének változása:

A népesség alakulása 2013 és 2024 között:

Lakosok száma	846	849	930	798	792	833	827
	2013	2014	2015	2021	2022	2023	2024

Adatok: Wikidata

2001-ben a település lakosságának 96%-a magyar, 4%-a cigány nemzetiségűnek vallotta magát.^[11]

A 2011-es népszámlálás során a lakosok 88,1%-a magyarnak, 19% cigánynak, 0,4% románnak, 0,2% ruszinnak mondta magát (11,5% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 8,5%, református 46,4%, görögkatolikus 2,5%, felekezeten kívüli 3,1% (30,5% nem válaszolt).^[12]

2022-ben a lakosság 91%-a vallotta magát magyarnak, 18,9% cigánynak, 0,4% ukránnak, 0,3% ruszinnak, 0,1% románnak, 1,4% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (8,5% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 9,2% volt római katolikus, 53,7% református, 2,9% görög katolikus, 8,5% egyéb keresztény, 0,1% ortodox, 9,6% felekezeten kívüli (15,2% nem válaszolt).^[13]

Nevezetességei

• A község ék alakú, hajdani piacterén, a ma Harangkertnek nevezett, 2013-ban az EU támogatásával felújított parkban áll a többször felújított, műemlék fa harangtorony, melyet a hajdani toronyépítő jándi paraszt ács Kakuk Imre épített 1789-ben tölgyfából. Jellegzetessége: A környék többi fa harangtornyától különbözik: nincs fenn kerengője. Négyszög alaprajzú, harangház-szoknya-törzs-sisak tagolású. Teljes szerkezeti magassága 16,5 méter. A tetősisakokat, sőt a törzset is fazsindely borítja. Sajátossága a földszinti mellvéd feletti kötések kapcsos zárójel formájú, „magyar bajusz” típusú élszedése. Harangját 1795-ben öntötték. 1954-ben műemléki felújítást kapott, 1986-ban új harangot helyeztek el benne. Utoljára 1991-ben renoválták és újrazsindelyezték.^[14]

• 2001. november elsején avatták fel az első és második világháború áldozatainak emléket állító, a szatmárcsekei csónak alakú fejfákat idéző emlékművet. Az emlékművet tölgyfából faragták, lábazata terméskő, ide került az áldozatok nevét tartalmazó márvány emléktábla. Az emlékmű szintén a Harangkertben kapott méltó helyet.

• 
  A csónakos fejfa formájú világháborús emlékmű
• 
  A harangtorony
• 
  A Harangkert
• 
  A harangkert légifelvételen