Gergely János (immunológus)

Gergely János (Karcag, 1925. december 13. – Budapest, 2008. február 4.) magyar orvos, immunológus, egyetemi tanár. Az orvostudományok kandidátusa (1957), az orvostudományok doktora (1968). A Magyar Tudományos Akadémia tagja (levelező: 1982. máj. 7.; rendes: 1990. máj. 21.).

Ez a szócikk az immunológusról szól. Hasonló címmel lásd még: Gergely János (egyértelműsítő lap).

Gergely János
Született	1925. december 13. 1925[1] Karcag
Elhunyt	2008. február 4. (82 évesen)[2] Budapest[3]
Állampolgársága	magyar
Foglalkozása	orvos immunológus
Tisztsége	egyetemi tanár (1973–1995)
Iskolái	Eötvös Loránd Tudományegyetem ( – 1950. október 6., orvostudomány)
Kitüntetései	Akadémiai Díj (1975) Széchenyi-díj (1992)
Sablon Wikidata Segítség

Életpályája

Grosz József önálló kereskedő és Frank Vilma (1894–1962) fiaként született karcagi zsidó családban.^[4] 1943-ban érettségizett a karcagi Református Nagykun Gimnáziumban.^[5] A német megszállás idején Budapesten tartózkodott, ahonnan később Kenderesre került, és a Horthy-birtokon dolgozott mint summás. Szülei túlélték a holokausztot, azonban családja nagy részét elvesztette. A Debreceni Tudományegyetemen kezdett tanulni; 1950-ben az Eötvös Loránd Tudományegyetem Orvostudományi Karán általános orvosi oklevelet szerzett. 1951–1953 között az Egészségügyi Tudományos Tanács előadója és titkárságvezető főelőadója volt. 1953–1957 között a BOTE III. sz. Belgyógyászati Klinika tudományos munkatársa, 1958–1963 között tudományos főmunkatársa volt. 1953–1956 között az MTA–TMB-n Gömöri Pál aspiránsaként dolgozott. 1962-től a Medicina Kiadó irodalmi vezetőjeként is tevékenykedett. 1963–1973 között az Országos Vértranszfúziós Szolgálat Központi Kutatólaboratóriuma és az Országos Hematológiai és Vértranszfúziós Intézet Immunkémiai Osztályának tudományos osztályvezetője volt. 1965–1966 között a Birminghami Egyetem Kísérleti Kórélettani Osztálya és a Lausanne-i Egyetem Biokémiai Intézete vendégkutatója volt. 1971–1978 között a Magyar Immunológiai Társaság főtitkára, 1978–1986 között elnöke volt. 1973–1995 között az ELTE Természettudományi Kar (ELTE TTK) Immunológiai Tanszék egyetemi tanára, 1973–1993 között a tanszék vezetője, 1996–1998 között kutatóprofesszora, 1999-től emeritus professzora volt. 1978–1980 között az Európai Immunológiai Társaságok Szövetségének alelnöke, 1980–1983 között elnöke volt. 1982-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1990-ben rendes tagja lett. 1990–1996 között a Magyar Tudományos Akadémia Biológiai Tudományok Osztályának elnöke volt. 1994–1995 között a Magyar–Amerikai Oktatási Csereprogram Bizottság elnöke volt. 1996-tól a Magyar Tudományos Akadémia Vezetői Kollégiumának tagja volt. 1998–2007 között a Magyar Tudományos Akadémia Bolyai Kutatói Ösztöndíj Kuratóriumának elnöke, valamint a Széchenyi Professzori Ösztöndíj Kuratóriumának tagja volt. 1999-től a Magyar Tudományos Akadémia elnökségi tagja, valamint a Magyar Köztársaság Kormánya Tudományos és Technológia-politikai Kollégium Tudományos Tanácsadó Testületének tagja volt.

Munkássága

Immunológiával, elsősorban a magasabb rendű szervezetek humorális védekezésében központi szerepet betöltő ellenanyag-molekulák vizsgálatával foglalkozott. Nevéhez köthető az ELTE TTK-n az Immunológiai Tanszék létrehozása, s így az immunológia tantárgy egyetemi oktatásának bevezetése. Elsősorban az ő szervezőkészségének és nemzetközi elismertségének köszönhető, hogy Magyarország rendezhette meg az Európai Immunológiai Kongresszust 1978-ban és az Immunológiai Világkongresszust 1992-ben.^[6]

Művei

• Adatok a nephrosis syndroma pathomechanizmusához (Kandidátusi értekezés; Budapest, 1956)
• Cholesterin-atherosclerosis gátlása béta- lipoproteinnel történő immunizálás útján (Orvosi Hetilap, 1959. 31.)
• Különböző érterületek összehasonlító vizsgálata immunelektroforézissel (Orvosi Hetilap, 1961. 6.)
• Az érfal mucoid anyagainak szerepe az atherosclerosis pathogenesisében (Orvosi Hetilap, 1961. 25.)
• Vizsgálatok béta-lipoproteid antigénnel (Orvosi Hetilap, 1961. 31.)
• Az érelmeszesedésről (Budapest, 1962; 2. kiadás: 1966)
• Mucopolysaccharidák hatása az érfal saját lipolytikus aktivitására (Orvosi Hetilap, 1962. 17.)
• Aminosavak, peptidek, fehérjék. Laboratóriumi kézikönyv (Dévényi Tiborral; Budapest, 1963; németül: 1968; angolul: 1974)
• Az intimális mucopolysaccharidák béta-lipoproteid kötő komponense (Orvosi Hetilap, 1963. 30.)
• IgG myeloma-fehérjék papainszenzitivitása (Medgyesi Györggyel; Orvosi Hetilap, 1967. 35.)
• A humán IgG papain sensitiv és papain insensitiv populatio (Doktori értekezés; Budapest, 1967)
• Az immunglobulinok szerkezete és klinikai jelentősége (Az orvostudomány aktuális problémái. 2. Budapest, 1968)
• Immunohomeostasis (Orvosi Hetilap, 1973. 13.)
• Immunkémiai módszerek alkalmazásának jelentősége az IgD myloma felismerésében (Orvosi Hetilap, 1974. 23.)
• Az immunválasz filogenezise és ontogenezise (A biológia aktuális problémái, 1974)
• Az ellenanyagok szerkezete (Az orvostudomány aktuális problémái. 21. Budapest, 1975)
• Homoreaktáns faktorok előfordulása és az IgG szintézisére gyakorolt befolyásának vizsgálata (Medgyesi Györggyel, Puskás Évával; Orvosi Hetilap, 1975. 22.)
• Ellenanyag-specificitás – immunológiai specificitás (Orvosi Hetilap, 1978. 28.)
• Immunbiológia (Egyetemi tankönyv; Budapest, 1979)
• Az önállósodott immunbiológia. Eredmények és perspektívák (Magyar Tudomány, 1981)
• Új lehetőségek az immunfolyamatok felismerési rendszereinek kutatásában. Akadémiai székfoglaló. (Elhangzott: 1982. dec. 7.)
• Immunológiai változások öregkorban (Az öregedés. Biológiai elváltozások, megbetegedések és szociális problémák öregkorban. Szerkesztette: Beregi Edit. Budapest, 1984)
• Az immunglobulinszintézis genetikai szabályozása. – Sejtkölcsönhatások genetikai szabályozása (Az immungenetika alapjai. Szerkesztette: Petrányi Győző; Budapest, 1986)
• IgG eredetű szintetikus peptidek immunfolyamatokat befolyásoló hatása (Orvosi Hetilap, 1988. 17.)
• A humorális immunválasz regulációja: önszabályozó mechanizmusok. Akadémiai székfoglaló. (Elhangzott: 1990. okt. 2.)
• Egy immunológus századvégi töprengései (Magyar Tudomány, 2000)^[7]
• Emlősök, rovarok és növények immunvédekezésének közös eredete és hasonlósága (Magyar Tudomány, 2004)
• Egy fehérjéket címkéző molekula és egy magyar származású Nobel-díjas története (Természet Világa, 2005)
• Közeledünk az immunológiai tolerancia mechanizmusának megértése felé (Orvosi Hetilap, 2007)

Díjai, elismerései

• Akadémiai Díj (1975)
• Kesztyűs Loránd-emlékérem (1981)
• Széchenyi-díj (1992)
• ELTE Aranyéren (1993, 1996)
• Pázmány Péter Felsőoktatási Díj (2001)
• Szilárd Leó professzori ösztöndíj (2001)
• Bugát Pál-emlékérem (2002)
• Karcag díszpolgára (2004)^[8]
• az ELTE TTK díszdoktora (2005)
• Semmelweis Ignác-emlékérem (2005)
• a Pro Renovanda Cultura Hungariae Alapítvány Fődíja (2006)
• A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (2006)
• a Debreceni Egyetem díszdoktora (2007)

Emlékezete

• szobra az ELTE TTK 1/C Épületében, a Biológiai Szakgyűjtemény előtt látható (Szabó Gábor szobrászművész alkotása; 2010)
• Karcagon emléktáblát avattak (portré-dombormű, 2010)