Giorgio Perlasca

Giorgio Perlasca (Como, 1910. január 31. – Padova, 1992. augusztus 15.) olasz kereskedő, aki spanyol konzulnak kiadva magát zsidók ezreinek életét mentette meg a második világháború során 1944-ben Magyarországon.

Giorgio Perlasca
Giorgio Perlasca mellszobra Budapesten, a Bródy Sándor utcában
Született	1910. január 31.[1][2][3] Como
Elhunyt	1992. augusztus 15. (82 évesen)[1][2][3] Padova
Állampolgársága	olasz (1946. június 18. – 1992. augusztus 15.) olasz (1910. január 31. – 1946. június 18.)
Foglalkozása	köztisztviselő filantróp közgazdász
Tisztsége	spanyol nagykövet Magyarországon (1944–)
Kitüntetései	Lista Katolikus Izabella-rend nagykeresztje Raoul Wallenberg-díj az Olasz Köztársaság Érdemrendje Award for Civil Valor Medal for civil merit Minnesmedalj för den militära operationen i Östafrika Magyar Érdemrend Katolikus Izabella-rend Világ Igaza díj (1988. június 9., Olaszország)[3]
Halál oka	szívinfarktus
IMDb
A Wikimédia Commons tartalmaz Giorgio Perlasca témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

Giorgio Perlasca emléktáblája
Budapest, XIII. kerület,
Szent István park 35.

Életútja

1910-ben született Comóban, Olaszországban. A Padova megyei Maserà di Padova nőtt fel, az 1920-as években az olasz fasizmus támogatója volt, harcolt az abesszíniai háborúban. Franco oldalán önkéntesként részt vett a spanyol polgárháborúban, ezért olyan dokumentummal jutalmazták, amely a világ bármely országában a spanyol nagykövetségek falain belül védelmet biztosított számára. Később hazája nácikkal való szövetsége és az antiszemita rendeletek, törvények miatt kiábrándult a fasizmusból.

Tevékenysége a háború idején

1941-től egy olasz cég, a SAIB (Élőállat Export-Import Vállalat, Róma) megbízottjaként az olasz hadsereg számára élelmet – főként húst – vásárolt a Balkánon. 1942 októberétől Magyarországon dolgozott. Többek közt megfordult Sopronban, Rimaszombatban, Pécsett, Újvidéken, Marosvásárhelyen, Kaposvárott és Budapesten is. 1943. szeptember 8-ától 1944. március 19-ig Budapesten a Kék Duna panzióban lakott, irodája a Astoria Szálló hatodik emeletén volt. Perlasca nem ismerte el az újonnan, Hitler támogatásával alapult Salói Köztársaságot, így Magyarország német megszállása után bujkált, majd internálták.^[4] Először a Kékesen, majd a csákánydoroszlói Batthyány-kastélyban tartották fogva, ahonnan régi barátja, a spanyol diplomata, Ángel Sanz Briz segítségével október 13-án Budapestre került. Ő adott neki spanyol állampolgárságot igazoló útlevelet, és felkérte háromszáz spanyol védleveles magyar zsidó ügyeinek intézésére. Megszervezte a védett házakat, vigyázott az ott élőkre.

November végén Sanz Briz kényszerűségből elhagyta az országot. Ekkor Perlasca beköltözött a követség épületébe, és mivel a magyar alkalmazottak látásból ismerték, elhitték, hogy ő lett a spanyol érdekek képviselője. Magát diplomatának kiadva menleveleket állított ki, élelmet, gyógyszert szerzett a védett házakban élőknek; pályaudvarokról, nyilas házakból, rendőrségi cellákból szabadított ki embereket. Az utolsó napig, Pest felszabadításáig dolgozott, 5200 magyar zsidó életét mentette meg. Munkáját nagyban segítette a követség korábbi jogtanácsosa Farkas Zoltán.^[5]

A háború utáni évek

A háború után hazament Olaszországba, s egyszerű kereskedőként élte tovább életét. Az 1940-es évek végén egyszer megpróbált visszatérni Budapestre, de megtagadták tőle a beutazási engedélyt. Tetteiről még a közvetlen családjának sem beszélt.^[6] 1987-ben néhány általa megmentett, majd Izraelbe költözött magyar zsidónak sikerült a nyomára jutnia az otthonában.

Egészen 1988-ig váratott magára tetteinek elismerése, ekkor a padovai zsinagógában a Világ Igaza kitüntetést vehette át Izrael Államtól.^[7] 1989-ben megkapta a Magyar Népköztársaság Csillagrendjét, 1990-ben átvehette a Raoul Wallenberg-kitüntetést. Spanyolország 1991-ben a Katolikus Izabella Érdemrendet adományozta neki, Olaszország a Grande Ufficiale della Repubblica kitüntetéssel jutalmazta.

1992. augusztus 15-én halt meg padovai házában. Kérésére Maseràban temették el, ahol sírkövén születése és halála dátuma alatt csak egyetlen héber nyelvű felirat szerepel: „Egy igaz ember a népek között” (Népek Igaza). A Bátorság Arany Medálja kitüntetést már csak özvegye vehette át, 1992-ben.

Visszaemlékezései magyarul

• A „szélhámos”. Egy olasz embermentő és társai a vészkorszak idején. Giorgio Perlasca emlékiratai. Dokumentumok és írások; szerk. Bangó Jenő, Biernaczky Szilárd; Mundus Novus, Budapest, 2012 (Mundus – új irodalom)

Emlékezete

• Nevét viseli a Giorgio Perlasca Kereskedelmi, Vendéglátóipari Szakközépiskola és Szakiskola Budapest X. kerületében, a Maglódi út 8. sz. alatt.