Giovanni Ceva

Giovanni Benedetto Ceva (Milánó, 1647. szeptember 1. – Mantova 1734. május 13.) itáliai matematikus, a róla elnevezett tétel felfedezője.

Giovanni Ceva
Született	Giovanni Benedetto Ceva[1] 1647. december[2][3][4] Milánó[5][2]
Elhunyt	1734. május (86 évesen)[2][3][4] Mantova[5][2]
Foglalkozása	matematikus
Iskolái	Pisai Egyetem (1670–)
Sírhelye	Santa Teresa Church[6]
A Wikimédia Commons tartalmaz Giovanni Ceva témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

Élete

Ceva apja, Carlo Francesco Ceva (1610–1690) vagyonos ember volt: ingatlankereskedelemmel foglalkozott, valamint adóügyi hivatalnok volt, aki 1639-ben vette feleségül Paola Columbót. A házasságból nyolc gyermek született: Laura Maria Francesca Elisabetta (1640), Clara Giustina Bonaventura (1642), Iginio Nicolò (1644), Francesco (1645), Giovanni Benedetto (1647), Tommaso (1648), Teresa Francesca (1650) és Cristoforo Vittore (1652).

Ceva a Collegio di Brera nevű jezsuita iskolában tanult Milánóban. Különösen a természettudományok és a matematika, ezeken belül is a geometria és a hidraulika érdekelte.

Az iskola elvégzése után apja példáját követve üzleti karriert kezdett, és különböző városi adminisztratív állásokat töltött be Milánóban, Genovában és Mantovában.

Matematikai munkája

Ceva tétele

Ceva 1670-ben a Pisai Egyetemre ment, ahol két évig matematikát tanult. Ezután egész életében foglalkozott a matematikával. Egy ideig a körnégyszögesítésen dolgozott (a 17. században még nem volt ismert, hogy ez a probléma megoldhatatlan), majd amikor itt sikertelen volt, egyéb síkgeometriai problémák felé fordult. Újra felfedezte a Menelaosz-tételt, valamint felfedezte a később róla elnevezett Ceva-tételt, amely szerint az ${\displaystyle ABC}$ háromszögben az ${\displaystyle AD}$, ${\displaystyle BE}$ és ${\displaystyle CF}$ egyenesek akkor és csak akkor metszik egymást egy pontban (${\displaystyle O}$), ha

${\displaystyle {\frac {AF}{FB}}\cdot {\frac {BD}{DC}}\cdot {\frac {CE}{EA}}=1}$.

Eredményeit 1678-ban a De lineis rectis se invicem secantibus statica constructio című könyvben jelentette meg. 1682-ben jelent meg geometriai és fizikai témájú könyve, az Opuscula mathematica de potentiis obliquis, de pendulis, de vasis et de fluminibus.

1686-ban a matematika professzora lett a Mantovai Egyetemen.

• 
  Ragioni [...] contra l'introduzione del Reno nel Pò, 1716
• 
  Replica [...] in difesa delle sue dimostrazioni, e ragioni per la quali non debbasi introdurre Reno in Po, 1717