Hans Modrow

Hans Modrow (Jasenitz, 1928. január 27. – Berlin, 2023. február 11.) német politikus és közgazdász, az NDK utolsó kommunista miniszterelnöke.

Hans Modrow
Németország Európai parlament képviselője A Bundestag tagja A Volkskammer tagja
Német Demokratikus Köztársaság miniszterelnöke
Hivatali idő 1989. november 13. – 1990. április 12.
Helyettes	Christa Luft Peter Moreth Lothar de Maizière
Elnök	Egon Krenz Manfred Gerlach Sabine Bergmann-Pohl (ideiglenes)
Előd	Willi Stoph
Utód	Lothar de Maizière
Katonai pályafutása
Csatái	második világháború
Született	1928. január 27.[1][2][3][4][5] Jasenitz, Németország
Elhunyt	2023. február 10. (95 évesen)[6][7] Berlin
Sírhely	Dorotheenstadti temető
Párt	Német Szocialista Egységpárt (1949–1989) Baloldali Párt (2007–2023) PDS (1989–2007)
Foglalkozás	politikus közgazdász
Iskolái	Humboldt Egyetem
Halál oka	agyi érkatasztrófa
Díjak	Karl Marx-rend Hazafias Arany Érdemrend A munka zászlaja Fritz Heckert Medal Barátságért érdemrend
A Wikimédia Commons tartalmaz Hans Modrow témájú médiaállományokat.

Politikai pályafutása

Modrow a Német Szocialista Egységpárt (NSZEP) tagjaként 1954-ben a párt berlini kerületi vezetőségébe került. 1961 szeptemberében Berlin Köpenick kerületének elsőtitkára lett. 1967 és 1989 között a NSZEP Központi Bizottságának (KB) tagja volt. 1967 és 1973 között a KB agitprop osztályát vezette. 1973 és 1989 között Drezda város pártbizottságának első titkári tisztét töltötte be. 1978-ban Karl Marx-renddel tüntették ki.

1989. október 3-án 1320 tiltakozó drezdait tartóztattatott le. Titkos terveket dolgoztatott ki a drezdai rendőri vezetés számára a kibontakozóban lévő polgári tiltakozási mozgalom kezelésére.

1989. november 8-án beválasztották a NSZEP Politikai Bizottságába. November 13-án Willi Stoph utódjaként, egy ellenszavazattal megválasztották a Minisztertanács elnökének. 1990. április 12-ig volt hivatalban. Utódja a keletnémet kereszténydemokrata párthoz (Ost-CDU) tartozó Lothar de Maizière lett, aki az újraegyesítési tárgyalásokat lefolytatta az NSZK kormányával.

1990 februárjában Modrow az időközben PDS-re átkeresztelt párt tiszteletbeli elnöke lett.

1999-ben az Európai Parlament tagjává választották.^[8] 2004-ben nem indult újra a képviselőségért.

Publikációi

• Wie eine Jugendkontrollbrigade arbeiten soll! Berlin, 1952
• Welche Aufgaben hat die FDJ beim Kampf für den Sieg des Sozialismus in der DDR? Berlin, 1959
• (szerzői kollektíva vezetőjeként): Die DDR und Japan. Berlin, 1983
• Für ein neues Deutschland, besser als DDR und BRD. Berlin, 1990
• Wolfgang Meyerrel: Aufbruch und Ende. Berlin, 1991
• Hans-Dieter Schütt-tel: Ich wollte ein neues Deutschland. Berlin, 1998
• Die Perestroika – wie ich sie sehe. Persönliche Erinnerungen und Analysen eines Jahrzehntes, das die Welt veränderte. Berlin, 1998
• Manfred Sohnnal: Vor dem großen Sprung? Überblick über die Politik der Japanischen Kommunistischen Partei. Schkeuditz, 2000
• Von Schwerin bis Strasbourg. Erinnerungen an ein halbes Jahrhundert Parlamentsarbeit. Berlin, 2001
• Zur Hypothek des kommunistischen Erbes. Überlegungen zur historischen Niederlage des Kommunismus. Konferenzbeiträge. Berlin, 2003
• In historischer Mission. Als deutscher Politiker unterwegs. Berlin, 2007
• Gabriele Oertellel: Hans Modrow – sagen, was ist. Berlin, 2010
• Volker Hermsdorf/Hans Modrow: "Amboss oder Hammer. Gespräche über Kuba", Berlin und Böklund, 2015 ISBN 978-3-95514-020-5