Hermann Alexander Diels

Hermann Alexander Diels (Wiesbaden, 1848. május 18. – Berlin, 1922. június 4.) német klasszika-filológus és filozófiatörténész.

Hermann Alexander Diels
Életrajzi adatok
Született	1848. május 18. Biebrich (Wiesbaden)
Elhunyt	1922. június 4. (74 évesen) Dahlem (Berlin)
Sírhely	Dahlemi temető
Ismeretes mint	technikatörténész klasszika-filológus egyetemi oktató filozófiatörténész középiskolai tanár ókortudós történész
Nemzetiség	Németország
Gyermekek	Ludwig Diels Otto Diels Paul Diels
Iskolái	Bonni Egyetem Humboldt Egyetem
Iskolái
Felsőoktatási intézmény	Rajnai Friedrich-Wilhelms-Egyetem, Bonn
Pályafutása
Szakterület	klasszika-filológia (latin és görög)
Kutatási terület	preszókratikusok és szofisták fennmaradt töredékinek rendszerbefoglalása.
Tudományos fokozat	professor ordinarius (1886)
Munkahelyek
Szakmai kitüntetések
A művészetek és a tudományok érdemrendje honorary doctor of the University of Aberdeen a St Andrews Egyetem díszdoktora a Cambridge-i Egyetem díszdoktora honorary doctor of the University of Athens a Humboldt Egyetem díszdoktora a Freiburgi Albert Ludwig Egyetem díszdoktora
A Wikimédia Commons tartalmaz Hermann Alexander Diels témájú médiaállományokat.

Életrajz

1848. május 18. született Wiesbaden Biebrich nevű kerületében. Apja Ludwig Diels (1820. augusztus 8. – 1872. június 2.) tanító és állomásfőnök volt; anyja Emma Rossel (1817. augusztus 18. – 1885. október 29.). Diels kora gyermekkorában a természettudományok iránt mutatott érdeklődést, majd gimnáziumi évei alatt inkább a humán tárgyak fele fordult. Felsőfokú tanulmányait a bonni Rajnai Friedrich-Wilhelms-Egyetemen és a berlini Humboldt Egyetemen végezte. Később Hamburgban s Berlinben gimnáziumi tanár volt, majd 1882-től Humboldt Egyetemen tanára lett.^[1] 1886-ban a klasszika-filológia professzorává lépett elő.

Családja

1873. július 17-én feleségül vette Berta Dübellt (1847 – 1919). Három fiúgyermekük született:

• Ludwig Diels – botanikus; (1874 –1945)
• Otto Diels – Nobel-díjas (1950) kémikus; (1876. január 23. – 1954. március 7.)
• Paul Diels – szlavisztikus ; (1882 – 1963)

Munkássága

Dielst elsősorban a preszókratikus filozófusok töredékeinek szöveggyűjteményéről ismerjük. Az először 1901-ben megjelent mű, eredeti címén: Die Fragmente der Vorsokratiker (magyarul: a Preszókratikusok töredékei) napjainkban is alapvető műnek számít a korai görög filozófiát tanulmányozók számára. A nyolcvanhárom kötetből álló kötetben „A” jelzet alatt közli a gondolkodók életéről, tanításáról szóló antik parafrázisokat, ismertetéseiket, a „B” jelzet alatt a gondolkodók saját szavait őrző, úgynevezett eredeti töredékeket, a „C” jelzet alatt pedig a bizonyított utánzatokat, hamisításokat. Minden filozófust külön fejezetben tárgyal, valamint minden töredék saját számot kapott.

Díjak, kitüntetések

• 1881: Királyi Porosz Tudományos Akadémia rendes tagja
• 1891: Az Athéni Tudományos Akadémia tagja
• 1899: Académie des inscriptions et belles-lettres társaság levelező tagja
• 1899: Göttingeni Tudományos Akadémia levelező tagja
• 1902: Koppenhágai Tudományos Akadémia tagja
• 1908: Az Olasz Tudományos Akadémia (Accademia dei Lincei) rendes tagja
• 1909: Philadelphiai Akadémia rendes tagja
• 1910: A berlini Humboldt Egyetem teológia karának tiszteletbeli doktora
• 1910: A Tudományok és Művészetek Nagy Arany Medálja díj
• 1912: Oslói Tudományos Akadémia tagja
• 1912: A Freiburg im Breisgaui Egyetem tiszteletbeli doktora
• 1913: A tudományok és a művészetek Pour le Mérite kitüntetése
• 1917: Az Osztrák Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagja

Főbb művei

• Doxographi Graeci (Berlin, 1879, második kiadás: de Gruyter, 1929)
• Simplicii In Aristotelis Physicorum libros quattuor priores commentaria (2 vol. Berlin, 1882-1895, második kiadás: de Gruyter, 1962)
• Poetarum Philosophorum Fragmenta (Berlin, 1901, második kiadás Hildesheim: Weidmann 2000).
• Die Fragmente der Vorsokratiker, (Berlin, 1903, 6-ik átdolgozott kiadás Walther Kranz (Berlin: Weidmann, 1952)
• Kleine Schriften zur Geschichte der antiken Philosophie szerkesztette: Walter Burkert, Hildesheim: Georf Olms 1969