I. Szobeszláv cseh fejedelem

I. Szobeszláv (csehül: Soběslav I.), (1087 körül – 1140. február 14.^[1][2]) cseh fejedelem 1125-től.

I. Szobeszláv
Csehország fejedelme
Uralkodási ideje
1125 – 1140. február 14.
Elődje	I. Ulászló fejedelem
Utódja	II. Ulászló fejedelem
Életrajzi adatok
Uralkodóház	Přemysl-ház
Született	1187 körül Prága
Elhunyt	1140. február 14. Chvojen vára[1]
Nyughelye	Szent Péter és Pál bazilika (Vyšehrad)
Édesapja	II. Vratiszláv
Édesanyja	Lengyelországi Świętosława
Testvére(i)	II. Břetislav cseh fejedelem II. Bořivoj cseh fejedelem I. Ulászló cseh fejedelem Boleslav Přemysl Judit lengyel fejedelemné Judita Grojčská Vratislav
Házastársa	Adelhaid
Gyermekei	Wenceslaus II Oldřich of Olomouc Maria of Bohemia Soběslav II, Duke of Bohemia Vladislaus of Olomouc
A Wikimédia Commons tartalmaz I. Szobeszláv témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

Élete

II. Vratiszláv és Svatava fiaként született.^[1] A cseh örökösödési rend nem sok esélyt adott Szobeszláv számára, hogy trónra kerüljön.^[1] II. Břetiszláv halála után II. Borivojt támogatta.^[1] Számkivetésében külhoni udvarokat látogatott, hadjáratokban vett részt, különösen III. Boleszláv lengyel fejedelem ügyeibe ártotta bele magát, amikor a cseh fejedelem annak ellenlábasát, Zbignievet pártolta.^[1] I. Ulászló fejedelemtől elnyerte Brünn és Znaim hercegségét (1115–1123).^[1] Később ismét számkivetés lett a sorsa (1124), ekkor a szász herceg, a későbbi II. Lothár fogadta udvarába.^[1] A bárók végül a legidősebb Přemysl-ház legidősebb hercege, a jog szerinti örökös II. (Fekete) Ottó ellenében hívták meg a trónra.^[1] Ezután az előzetes megállapodást megszegve elvette Ottótól Brünnt,^[1] és azt Vratiszlávnak (Brünni Konrád unokájának) adta.^[1]

Ottó III. Lothár német-római császárhoz fordult segítségért,^[1] magára haragítva a hazafias gondolkodású előkelőket.^[1] 1126-ban az Érchegység (csehül: Krušné hory) lábánál fekvő Chlumec erődítménye mellett^[3] vívott csatában Szobeszláv győzött. Ottó holtan maradt a csatatéren,^[1] Lothár pedig fogságba esett.^[4] Szabadulása érdekében elismerte Csehország függetlenségét és azt, hogy a hűbérbirtokok adományozása a bárók szavazásán múlik.^[1] Szobeszláv támogatta Lothárt a Staufenek ellen, hatalmas építkezésekbe kezdett a prágai várban és más erősségekben,^[1] 1130-ban pedig elfojtotta az ellene szőtt összeesküvést.^[1] 1135-ben rendelte el az az időben a cseh uralkodók (Vyšehrad után) második rezidenciájának számító prágai vár teljes újjáépítését; ekkor építették egyebek közt a régi királyi palota ma „román szintnek” nevezett termeit is.

Uralma alatt kiterjesztette Csehország határait és megalapozta az ország nemzetközi tekintélyét, amiért hagyományosan őt tekintik a cseh nemzet alapító atyjának. Vyšehradban temették el.

Családfája

az 1126-os Chlumce-i csata (Adolf Liebscher (1857–1919) festménye)

I. Bretiszláv * 1002 † 1055. I. 10.

Schweinfurti Judit * 1003 † 1058. VIII. 2.

I. Kázmér * 1016. VII. 25. † 1058. XI. 28.

Kijevi Dobronega * 1016 † 1087

II. Vratiszláv * 1032/1033 † 1092. I. 14.

Piast Szvatava * 1046/8 † 1126. IX. 1.

				I. Szobeszláv * 1087 k. † 1140. II. 14.		Árpád-házi Adelheid * 1107 † 1140. IX. 15. OO   1123
Ulászló * ??? † 1165 után		Mária * 1124/1125   † 1172 után		II. Szobeszláv * 1128 † 1180. I. 29.		Ulrik * 1134 † 1177 után		II. Vencel * 1137 † 1192 után