I. dinasztia

Az I. dinasztia az ókori egyiptomiak számára a történetiség kezdetét jelentette, hagyományosan innen számították az egyesített ország létrejöttét. Ma már tudjuk, hogy korábban is lehettek olyan uralkodók, akik a folyamvölgy nagyobb részét ellenőrzésük alatt tartották (0. dinasztia) és az egység az I. dinasztia kezdete után sem szilárdult meg (egészen a III. dinasztia koráig), a dinasztiák számozása mégis változatlan maradt.

I. dinasztia
Az I. dinasztia leszármazási táblázata
Ország	Ókori Egyiptom
Nemzetiség	egyiptomi
Alapítva	i. e. 3100 k.
Alapító	Narmer
Kihalt	i. e. 2890
Utolsó tag	II. Ka
A Wikimédia Commons tartalmaz I. dinasztia témájú médiaállományokat.

Az ősi Egyiptom

A Narmer-paletta

Temetkezés vesszőfonatos koporsóban az I. dinasztia idejéből (British Museum)

Réz- és kovakő eszközök, agyagedények az I. dinasztia idejéből (British Museum)

Az első két dinasztia uralkodásának ideje, a Kr. e. kb. 3000–2600 közötti időszak „archaikus” korként ismeretes, amely megelőzte az óbirodalom korát. Már ebben a nagyon korai szakaszban is tetten érhetők az ősi egyiptomi civilizáció később állandósult jellegzetességei. A király istenszerű lény, bár „Nagy Ház” jelentésű, „fáraó” megnevezése csak később, az újbirodalomban terjedt el. A kor nagy népeivel a babilóniakkal, hettitákkal, de a nyugati és keleti népekkel is gyakran harcoltak. A hadifoglyokat megcsonkították, amint az Narmer király festékes lemezén (Narmer-paletta) egyértelműen látható. A király hivatalnokaival és jelvényvivőivel körülvéve, lefejezett ellenségeinek holttestét vizsgálja. Ugyanezen a lemezen a királyt úgy ábrázolták, hogy az ellenség felé sújt dorongjával. Gyakran levágták a foglyok végtagjait és a fülüket, és ezeket átadták a királynak diadaluk jelképeként.

Vallás

Az egyiptomi vallás bonyolult volt, és elsősorban a halál utáni létre összpontosított. Az örömteli túlvilági léthez meg akarták őrizni a testet, ezért változatos mumifikálási eljárásokat dolgoztak ki az uralkodók testének konzerválására. A nagy hatalmú papi és hivatalnokréteg is megjelent a korabeli társadalomban.

Az ország tagoltsága

Már a Kr. e. IV. évezred végétől fejlett társadalmi szervezetű és kiemelkedő esztétikai értékeket létrehozó civilizáció bontakozott ki a Nílus mentén, két jól elkülöníthető területi egységben. Az az északi terület – a Nílus-delta – a Nílus torkolatvidékén létrejött Alsó-Egyiptom. Ennek fővárosa Buto volt, a déli Felső-Egyiptomé pedig Nehen (későbbi nevén Hierakónpolisz). Az első dinasztia (2955–2780) tagjait thinitáknak, az általuk meghatározott időszakot thiniszi vagy archaikus kornak nevezzük.

A Nílus szerepe

Az írásbeliség kezdetei is erre az időre tehetők, maga az egyiptomi írott történelem kialakulása egybeesik az egységes állam létrejöttével. A száraz, csapadékszegény klíma miatt az áradás – amikor a Nílus kilépvén medréből termékeny iszapréteggel árasztja el a földeket, ami miatt Hérodotosz a „Nílus ajándékának” nevezi Egyiptomot – jelentette az egyiptomi ember számára az életet, s ezzel együtt a gazdálkodás lehetőségét. Az intenzív öntözéses földművelés és az alluviális (áradmányos, hordalékos) talaj adottságai tették szükségessé és elkerülhetetlenné a munka megszervezését, a központi irányítást, a két országrész lakóinak területi összefogását, a csatornahálózat rendszeres és tervszerű karbantartását.

Államrend

A dualista államrend jut kifejezésre a paletták (a predinasztikus kor tárgyi dokumentumai) művészi ábrázolásain az ország két felének megjelenítésével. Az állam élén álló fáraó személye egyesítette a politikai és vallási hatalmat, mint az állam egységének szimbóluma, testet öltött istenség volt. Hatalmának alapja az erőszakszervezet és a hozzá kapcsolódó hivatali apparátus. A sajátosan ókori keleti államformát despotizmusnak nevezzük.

Temetkezésük

A thiniszi vagy archaikus korban, az I. (2955–2780) és II. dinasztia (2780–2635) idején készültek azok a gigantikus méreteket öltött építészeti alkotások, melynek első megjelenési formái a masztabák (felfelé lépcsőzetesen keskenyedő téglalap alakú kő- vagy téglaépítmények, sírhelyek), illetve a piramisok. A fáraók ekkoriban egyszerre két helyre temetkeztek: Abüdoszba (Abydosz), ahol kenotáfiumot, jelképes síremléket emeltek nekik, valamint Memphiszben, ahol örök nyugalomra helyezték a testet.

Uralkodók

Egyiptológusok vitatják, hogy ki volt az I. dinasztia alapítója.^[1] A történelmi hagyomány ezt Meni (görögül Ménész) nevéhez köti, aki eszerint egyesítette Egyiptomot és megalapította Memphiszt, az új fővárost. A hagyomány úgy tartja, hogy Meni vízilóvadászat közben halt meg. Meniról azonban alig maradt fenn feljegyzés, főként a XIX. dinasztiából származó torinói és abüdoszi királylistákról ismert. A modern egyiptológia ezért úgy gondolja, hogy Meni egy másik uralkodó neve lehetett, régészek többsége szerint vagy Narmer, vagy Hór-Aha. Ezen feltételezések alapján Narmer vagy Hór-Aha volt Egyiptom egyesítője és így az I. dinasztia alapítója.^[2][1]

Ménész (Aha-Meni) fiát Tetinek vagy Dzsernek hívták. Teti kezdte meg a memphiszi palota építését. Dzset emelte a Kó-komei piramisokat a mostani Szakkara mellett. Az I. dinasztia utolsó évei alatt borzasztó döghalál vagy belső zűrzavar pusztította a birodalmat, mint erről az egykorú sírokban talált égésnyomok tanúskodnak. Ennek következtében felbomlott minden törvényes rend, nagy bűntetteket követtek el, lázadások törtek ki, melyek gyorsan megbuktatták az első dinasztiát.

Király	Manethónnál[3]	Uralkodás ideje szénizotópos kormeghatározás alapján, i. e.[4]	Uralkodás ideje von Beckerath szerint[5]
Narmer avagy Meni	Ménész(?)	~3250	3050–3007
Hór-Aha avagy Meni	Ménész(?)	3218–3035	3007–2975
Dzser	Kenkenész	3130–3021	2975–2927
Dzset	Uenephész	2921–2867	2927–2914
Meritneith	–	2970–2910	2914–2893
Den	Uszaphaisz	2945–2904	2914–2867
Anedzsib	Miebaisz	2921–2886	2867–2861
Szemerkhet	Szemempszész	2921–2867	2861–2853
II. Ka	Bienekhész	2916–2842	2853–2828