Illusztráció

Az illusztráció nyomtatott szöveg szemléltetését, kiegészítését szolgáló kép, rajz, fénykép, ábra. A mai jelentésében a 19. század közepe óta használják.

Jessie Willcox Smith illusztrációja

Misztótfalusi Kis Miklós amszterdami kiadású magyar nyelvű Bibliája, 1685

Zichy Mihály illusztrációja Madách Az ember tragédiája c. művéhez, 1887 (Athén-i szín)

Az illusztráció szerepe

A művészi illusztráció az egyszerű szemléltetésen túllépve, új művészi élmény hozzáadásával a szöveg megértéséhez, átéléséhez segíti az olvasót. A középkori kódexek illusztrációit illuminációnak hívják. Elterjedése a könyvnyomtatással vált széles körűvé. Technikáját kezdetben a fametszetben, később a rézmetszetben és litográfiában lelhetjük fel. Rendkívüli nagy szerepe van a szöveghez illeszkedő illusztrációknak akár egy könyvben, akár egy folyóiratban, továbbá a betűtípus megválasztásának, tudta és élt is ezzel Misztótfalusi Kis Miklós, Kner Imre, Lengyel Lajos stb. Ez már a könyvművészet nagy témakörét érinti, melyre nézve napjaink tömegtermelése negatív hatást gyakorol. A 20. században nagy népszerűségnek örvendett a képregény, ezek esetében az illusztráción volt a hangsúly, szöveg csak a képek alá került, mintegy kommentálta azokat.

A magyarországi könyv- és lapillusztrálás több évszázados hagyományainak megőrzése és továbbépítése céljából 1994-ben megalakult a Magyar Könyvillusztrátorok Társasága. E társaság művészettörténész tagjai foglalkoznak a magyar könyvillusztráció történetével.^[1]

Jeles magyarországi illusztrátorok (válogatás)

• Bálványos Huba
• Bartha László
• Fazekas Attila
• F. Györffy Anna
• Haiman György
• Jankovics Marcell
• Kass János
• Kókay Szabolcs
• Lengyel Lajos
• Lukáts Kató
• Misztótfalusi Kis Miklós
• Réber László
• Reich Károly
• Richter Ilona
• Szántó Tibor
• Szecskó Tamás
• Würtz Ádám
• Zichy Mihály