Jean Béraud

Jean Béraud (Szentpétervár, 1849. január 12.^[1] – Párizs, 1935. október 4.) francia festő, a francia akadémikus festészet neves alakja.

Jean Béraud
Jean Béraud (1901)
Született	1849. január 12.[1] Szentpétervár, Oroszország
Elhunyt	1935. október 4.(86 évesen) Párizs, Franciaország
Állampolgársága	francia[2]
Nemzetisége	francia
Szülei	Geneviève Eugénie Jacquin Jean Béraud
Foglalkozása	festőművész
Tisztsége	elnökhelyettes (Société nationale des beaux-arts)
Iskolái	Lycée Condorcet École nationale supérieure des Beaux-Arts
Kitüntetései	a francia Becsületrend tisztje (1894. április 3.)[3]
Sírhelye	Montmartre-i temető
Jean Béraud aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Jean Béraud témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

Élete

Apja, Jean Béraud, szobrász volt, fia születésének idején éppen a szentpétervári Szent Izsák székesegyházon dolgozott. Anyja, Geneviève Eugénie Jacquin; férje halálát követően a családjával Párizsba költözött.

A Condorcet Gimnázium elvégzése után, Párizs 1870-es német megszállásáig, jogásznak készült; ezt követően azonban Léon Bonnat festőművész növendéke lett. Első kiállítása 1872-ben volt, sikert azonban csak 1876-ban ért el, Hazatérés a temetésről című festményével. Az 1889-es párizsi világkiállításon együtt állított ki a Francia Akvarellisták Szövetségével.

Számos illusztrációt készített. Gyakran választott bibliai témát, saját korszakába átültetve. Az olyan festményei, mint például Mária Magdolna a farizeusok házában, kiállításukat követően éles vitákat provokáltak. A 19. század végén párizsi életképeket kezdett festeni. Közel 200 képen örökítette meg a párizsi utcákat, a polgárok és kisiparosok mozgalmas életét, a bisztrók és kávézók hangulatát. A zsánerfestőt kortársai "giccses" gúnynévvel illették, és – bár odatartozott – nem sorolták az impresszionisták közé. Leghíresebb festménysorozatának címe: La Belle Époque (A szép korszak). Franciaországban ezt a 19. és 20. század fordulójára értik – megfelel a nálunk boldog békeidőkként emlegetett időszaknak.

1887-ben a Becsületrend lovagja, majd 1894-ben tisztje lett.

Egyike volt Marcel Proust segédeinek, amikor ő Meudon-ban Jean Lorrain íróval párbajozott.

Sohasem nősült meg, gyermekei nem voltak. Anyja mellé temették el a Montparnasse-i temetőben.

Képgaléria

• 
  A körúton átkelő fiatal hölgy
• 
  A polgár kiruccanása
• 
  Boulevard Saint-Denis
• 
  Boulevard des Capucines
• 
  A Pont des Arts erős szélben
• 
  A bisztróban
• 
  A zálogház
• 
  Vétkezés után

Bibliográfia

• Patrick Offenstadt, The Belle Epoque: A Dream of Times Gone by Jean Béraud, Taschen – Wildenstein Institute, Paris, 1999.