Kárpátaljai magyarok
From Wikipedia, the free encyclopedia
Remove ads
A kárpátaljai magyarok egyike azon kényszerkisebbségeknek, amelyek az első világháborút lezáró versailles-i békerendszer következtében alakultak ki. Sorsuk immár több mint nyolc évtizede a Csehszlovák (ma cseh és szlovák), volt szovjet, illetve az ukrán államhoz köti őket, rokoni kapcsolataik, kulturális-nyelvi kötődésük és etnikai identitásuk azonban továbbra is erős szálakkal fűzi őket Magyarországhoz.
Remove ads
Történelem
Trianontól a második világháború kezdetéig
A kárpátaljai magyar kisebbség története az első Csehszlovák Köztársaság 1918. október 28-ai megalakulásával vette kezdetét. A korabeli nagyhatalmi viszonyoknak és a csehszlovák politika érdekérvényesítő szerepének köszönhetően a csehszlovák-magyar államhatárt nem etnikai, hanem stratégiai, gazdasági és közlekedési szempontok alapján húzták meg. Az 1920. június 4-én aláírt trianoni békeszerződés értelmében meghúzták az új határokat. Ezzel 185 ezer Kárpátalján élő magyar anyanyelvűt csatoltak a frissen kikiáltott csehszlovák államhoz. Ebben az évben Kárpátalja a választásokból kimaradt, mert a máramarosi területen tartozkodott a román hadsereg.
Az 1918-tól 1938-ig létező ún. első Csehszlovák Köztársaság a térség egyik legfejlettebb gazdaságával és parlamentáris demokráciájával rendelkezett, de a csehszlovák nemzetállami törekvések következtében a magyarok mégsem tudták sajátjuknak érezni azt az országot, amelyben éltek. A demokratikusnak mondott csehszlovák politika részéről számos sérelem érte a két világháború között a magyarokat: magyarok tízezreit utasították ki az országból, emlékműveiket lerombolták, nyelvüket másodrangú nyelvvé silányították, iskolái egy részét bezárták. Különösen sérelmes volt a csehszlovák földreform, amely során a magyar vidéken felparcellázott nagybirtokokat nem a helyi szegényparasztság, hanem az odatelepített szlovák és cseh telepesek kapták meg. Ez a gazdasági veszteség kihatott a magyarok politikai érdekérvényesítő szerepére és kulturális lehetőségeire is.
1938-1945 között
A nemzeti kisebbségek problémájának megoldását 20 éven át halogató csehszlovák állam 1938/39-ben a belső problémái és a náci Németország agressziójának következtében szétesett. Miután 1938. szeptember 29-én a müncheni egyezmény Németországnak ítélte Csehország németek által lakott térségeit, a magyar kormányzat is szorgalmazni kezdte az etnikai elvű revíziót. A nagyhatalmi döntés értelmében erről a két érdekelt országnak kellett megállapodnia, így 1938. október 9-e és 13-a között Komáromban tárgyalások kezdődtek Magyarország és Csehszlovákia között egy esetleges határmódosításról. Noha a tárgyalások végül eredmény nélkül zárultak, a két fél néhány nagyobb város hovatartozásának kivételével meg tudott egyezni az új államhatár vonalában. A végső döntést azonban a német és olasz külügyminiszter alkotta nemzetközi döntőbíróság mondta ki. A november 2-án a bécsi Belvedere palotában lezajlott döntés alapján Magyarország 11 927 négyzetkilométernyi területet kapott vissza valamivel több mint 1 millió lakossal. A visszatért lakosságnak 84%-a volt magyar, a maradék szlovák vagy rutén. Kárpátaljának olyan dél-nyugati városai kerültek vissza, mint Beregszász, Munkács és Ungvár.
Az első bécsi döntés és Kárpátalja megszállása következtében az 1918-ban Csehszlovákiához került magyar nemzetrész döntő többsége pár évre ismét Magyarország polgárává vált. A visszacsatolást a lakosság mindenütt kitörő örömmel fogadta, és a bevonuló honvédeket díszkapuk, ünnepségek, virágeső köszöntötték. A visszatérést követő öröm mellett azonban gyorsan jelentkeztek a gondok is. A visszacsatolt területeket elözönlő anyaországi hivatalnokok és a Csehszlovákiához képest elmaradottabb gazdasági és szociális viszonyok sok keserűséget okoztak a „visszatért magyaroknak.”. Az igazi gondokat azonban a magyarok feje fölé gyülekező háborús fellegek jelentették, amelyek a megpróbáltatások újabb sorát hozták a felvidéki magyarok számára. A Don-kanyari katasztrófa közös sorsa volt a felvidéki és anyaországi magyaroknak. Ezen kívül a holokauszt borzalmai egyaránt érintették a felvidéki és az anyaországi zsidókat.
A szovjet közigazgatás időszaka
A szovjetek 1944. október 25-én bevonultak Husztra és Nagyszőlősre, október 26-án Munkácsra, majd október 28-án Beregszászra és Ungvárra is.[1] 1944. november 13-án tartották meg Munkácson a munkácsi, az ungvári, a huszti, a nagyszőlősi, a szolyvai, a técsői és az ilosvai járás kommunista alapszervezeteinek képviselői azt az értekezletet, ahol bizottságot választottak, amelynek elsődleges feladata az volt, hogy megszervezze a Kárpátontúli Ukrajna Kommunista Pártjának alakuló kongresszusát. Épp aznap, amikor kihirdették a Kárpátalját megszállt 4. ukrán front katonai tanácsa által kiadott 0036. számú szigorúan titkos parancsot a kárpátaljai magyar és német nemzetiségű hadköteles férfiak letartóztatására és elhurcolására.[2] November 14-én, a 0036. számú szigorúan titkos parancs alapján Kárpátalja községeiben megkezdték a hadköteles korú német és magyar férfiak összegyűjtését.[3] Kárpátaljaként ismert területről, továbbá a trianoni országterület részét képező vásárosnaményi és fehérgyarmati járás területéről úgynevezett háromnapi jóvátételi munkára behívtak több mint tízezer civil magyar és német férfilakost. A parancsra jelentkező férfiakat háromnapi jóvátételi munka helyett a szolyvai gyűjtőtáborba[4] kísérték gyalog, majd onnan a Gulag koncentrációs táboraiba kerültek. Sokan közülük hazatértek, de többségük nem érte meg az öregkort. A szovjet rendszerben ezeket a férfiakat háborús bűnösként tartották számon, helyzetükről nem beszélhettek. Az áldozatok emlékére építették fel az egykori szolyvai gyűjtőtábor tömegsírjának közelében a Szolyvai Emlékparkot.
Fodó Sándor kezdeményezésére 1989. február 26-án alapították meg Ungváron a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetséget (KMKSZ). Melynek célja az ottani magyarság kultúrájának, nemzeti hagyományainak, anyanyelvének megőrzése és ápolása, művelődésének és oktatásának elősegítése és a fentiekhez kapcsolódó érdekvédelem.
Ukrajna részeként
Az 1991. december 1-jén megtartott referendum eredménye alapján Ukrajna kikiáltotta függetlenségét, miáltal Kárpátalja a független ukrán állam közigazgatási egységévé vált.
2017 óta a magyar-ukrán kapcsolatok gyorsan megromlottak az ukrán oktatási törvény miatt.[5] Mert a 2017-es oktatási törvény az ukránt tette az általános iskola kötelező tannyelvévé az állami iskolákban az ötödik osztálytól.[6][7] Az aktust aggodalommal fogadták külföldön.[8] A helyzet azóta is problémás, hiszen a magyar kisebbség jogai miatt Magyarország továbbra is blokkolja Ukrajna uniós és NATO-hoz való csatlakozásának kísérleteit.[9]
Remove ads
Demográfia
A 2001-es népszámlálás során 151 533 személy vallotta magát magyarnak, ami Kárpátalja népességének 12,1%-át teszi ki. A magyart, mint anyanyelvként vallok száma kicsikét alacsonyabb, 149 431 fő. Melynek következtében levonható, hogy a magyarok 95,4%-a beszéli anyanyelveként a magyart.[10] A magyarok egy nagy tömbben, Kárpátalja alföldi, sík vidéki részén, illetve a Tisza, Latorca, Borzsa folyó felső folyásának vidékén él szórványban. Ennek tükrében az asszimiláció a szláv környezetbe csekély volt, bár az utóbbi időben megnövekedett. Tekintve, hogy a 20. század során nem emelkedett olyan dinamikusan a számuk, mint a területen élő többi nemzetiségnek.
A harármenti járásokban a legnagyobb az arányuk, példának fel is hozva: a Beregszászi járásnak a 76,2%-át túlnyomó részben, az Ungvári járásnak a 33,4%-át, a Nagyszőlősi járásnak a 26,2%-át és a Munkácsi járásnak a 12,7%-át teszik ki a magyarok. Jelentősebb számú magyar még a Rahói (3,2%) és a Técsői járásban (2,9%) él, a többi járásban azonban elhanyagolható a magyarok számaránya.[11]
A magyarok által lakott települések száma 114, melyekből 78 magyar többségű.[12]
2024-ben Kovály Katalin helyi geográfus 80-90 ezer fő közöttire becsülte a Kárpátalján élő magyar népességet.[13]
Remove ads
Közigazgatás
Legtöbb magyar lakossal rendelkező települések
Érdekképviselet
Kárpátalján élő magyarság érdekvédelmét több szervezet is ellátja.
1989-ben alakult a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ), amely a kárpátaljai magyarok legfontosabb érdekvédelmi szervezete. A szervezet célkitűzései között szerepel a kárpátaljai magyarság önazonosságának, nemzeti kultúrájának és anyanyelvének megőrzése. A szövetség a rendszerváltás idején elérte a régi magyar településnevek és az utcanevek visszaállításában, valamint az 1944-ben elhurcolt kárpátaljai magyarok rehabilitációjában.
Politikai szinten a KMKSZ – Ukrajnai Magyar Párt külön frakciót alkot a Kárpátaljai Megyei Tanácsban és a magyarlakta települések jelentős részében a párt adja az önkormányzati vezetőket.
Az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetséget (UMDSZ) 1991-ben hozta létre a KMKSZ, a Lvovi Magyar Kulturális Szövetség és a Kijevi Magyar Kulturális Egyesület. 1995-ben a KMKSZ és az UMDSZ viszonya személyi ellentétek miatt megromlott,[14] majd 1997-ben a KMKSZ felfüggesztette tagságát az UMDSZ-ben. A két szervezet viszonya azóta is konfliktusos. 1994–1998 között Tóth Mihály, 2002–2006 között Gajdos István elnök volt Kijevben parlamenti képviselő.[15] Gajdos a Régiók Pártja jelöltjeként 2012-ben ismét mandátumot szerzett.
Az UMDSZ 2005-ben hozta létre az Ukrajnai Magyar Demokrata Pártot (UMDP).
További érdekvédelmi és szakmai szervezetek: Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség (KMPSZ), Magyar Értelmiségiek Kárpátaljai Közössége (MÉKK), Beregvidéki Magyar Kulturális Szövetség (BMKSZ), Ungvidéki Magyarok Szervezete (UMSZ), Kárpátaljai Magyar Cserkészszövetség (KMCSSZ).
Remove ads
Oktatás
Az elmúlt évtizedekben az alábbiak szerint alakult a magyarul tanuló általános és középiskolások száma.
Az alábbi táblázat mutatja a nagyobb magyarok által is lakott városok oktatási statisztikáját.[16]
Az alábbi táblázat mutatja a nagyobb magyarok által is lakott kistérségek oktatási statisztikáját.[16]
Egyéb magyar iskolával rendelkező települések oktatási statisztikája.
Az Ukrán Állami Statisztikai Szolgálat adatai szerint a 2023/24-es tanévben Kárpátalján 163 651 diák részesült általános középfokú oktatásban, közülük 146 563 (89,56 %) ukrán tannyelvű osztályban, 14 623 (8,94 %) magyar tannyelvű osztályban, 2347 (1,43 %) román tannyelvű osztályban és 118 (0,07 %) szlovák tannyelvű osztályban. A városi oktatási intézményekben 71 315 középfokú oktatásban részesülő személy közül 65 021-en (91,17 %) ukrán nyelven, 5 806-an (8,14 %) magyarul, 370-en (0,52 %) románul, 118-an (0,17 %) szlovákul tanultak. A vidéki oktatási intézményekben 92 336 középfokú oktatásban részesülő személy közül 81 542 (88,31 %) ukrán, 8 817 (9,55 %) magyar, 1 977 (2,14 %) román nyelven tanult.[17]
Remove ads
Kultúra
Kárpátalján számos középkori emlék található, bár megőrzésükkel korántsem lehetünk elégedettek.
Magyar emlékek, látnivalók
Neves személyek
- Munkácsy Mihály - festőművész
- Erdélyi Béla - festőművész
- Ungvári Lajos - Kossuth díjas szobrászművész
- Dr. Dupka György - író
- Kovács Sándor - Magyar Örökség-díjas író
- Pál István „Szalonna” Liszt Ferenc-díjas népzenész
Jegyzetek
További információk
Wikiwand - on
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Remove ads