Kate és Leopold
2001-es amerikai romantikus film, rendezte James Mangold From Wikipedia, the free encyclopedia
Remove ads
A Kate és Leopold (eredeti címe: Kate and Leopold) 2001-ben bemutatott amerikai romantikus vígjáték James Mangold rendezésében. A forgatókönyvet Mangold és Steven Rogers készítették. A produkció főbb szerepeiben Liev Schreiber, Hugh Jackman és Meg Ryan. 2001. december 11-én mutatták be az Egyesült Államokban.[1] Magyarországon 2002. május 2-től volt megtekinthető a mozikban.[1] A filmet egy Oscar- és két Golden Globe-díjra jelölték, amelyből a legjobb betétdal kategóriában nyert a Sting által előadott Until... című dallal.[1]
.svg){kind=link}
Remove ads
Cselekmény
Leopold Albany árva és elszegényedett harmadik hercege, aki nagybátyjánál él New Yorkban. Leopold ügyes tervező, aki jelenleg a Brooklyn hídon dolgozik, észrevesz egy szokatlan férfit, aki a tervrajzait fényképezi. Mikor üldözőbe veszi, véletlenül beleesik egy időportálba, és a férfi lakásán köt ki. A férfi, akit Stuartnak hívnak, elárulja neki, hogy csak egy hét múlva nyílik meg a kapu újra. Mikor Stuart beleesik egy üres liftaknába, Leopold magára marad.
A férfi megismerkedik Stuart voltbarátnőjével, Kate-tel, aki a földszinten lakik. Kate lenyűgözi Leopoldot a karrierista törekvéseivel, míg a nőt a férfi romantikussága veszi le a lábáról. A férfi eleganciája miatt sokan azt hiszik, hogy színész, Kate-nek pedig sikerül egy meghallgatást intéznie egy margarinreklámhoz. Leopold udvarolni kezd Kate-nek, elviszi a lányt vacsorázni és hegedűművészt hív. Mikor megtalálják nagybátyja házát a modern időkben, Leopold elhozza gyerekkori kincseit és édesanyja gyűrűjét, amellyel meg akarja kérni Kate kezét. A kapcsolatuk azonban feszélyezetté válik, mikor Leopold kisétál a margarinreklám forgatásáról, és Kate-tel összevesznek. Stuart visszatér Leopoldhoz, és visszaküldi a saját idejébe, azonban rábukkannak egy fényképre. A fotón megtalálják Kate-et az 1876-os bálon Leopold mellett. A nő rájön, hogy a jövője valószínűleg a múltban van, ezért követi Leopoldot, aki végül megkéri a kezét. A bálon kiderül, hogy Kate Stuart dédnagyanyja.
Remove ads
Szereplők
Remove ads
Fogadtatás
Kritikai visszhang
A filmet vegyesen értékelték a kritikusok. A Rotten Tomatoeson 52%-os minősítést ért el 134 értékelés alapján, az összefoglaló szerint: „Bár Jackman elbűvölő, a Kate és Leopold unalmas és kiszámítható, az időutazás forgatókönyve pedig nélkülözi a belső logikát.”[3] Peter Bradshaw a Guardiantől azt írta: „Micsoda ostoba, kötélhosszú ostobaság James Mangold rendezőtől és társ-forgatókönyvírótól, aki az Észvesztő és a Cop Land című filmeket adta nekünk.”[3] Desson Thomson a Washington Posttól azt írta: „A sokadik romantikus vígjátékszerepét játszó, felejthető mainstream forgatókönyvben szereplő Ryan úgy tűnik, elvesztette minden vonzerejét.”[3] Jay Carr a Boston Globe-tól ellenben bűbájosnak találta a filmet.[3]
A Metacritic 44 pontot adott a 100-ból 27 vélemény alapján.[4] Roger Ebert azt írta: „Meg Ryan úgy csinálja ezt a fajta dolgot, ahogy csak lehet, és A szerelem hullámhosszán és A szerelem hálójában után itt egy újabb zseniális cselekmény, amely azzal kecsegtet, hogy az igaz szerelem kudarcot vall, miközben arra kacsintgat, hogy természetesen győzni fog.”[4] Lael Loewenstein a Varietytől azt írta: „Egy időutazós romantikus vígjáték, amelynek legjobb elemei - Meg Ryan és Hugh Jackman - legyőzik a zavaró cselekményszálakat, a laza szálakat és a különféle mesterkéltségeket, és így egy többnyire bájos és szórakoztató történetet alkotnak.”[4] Michael Wilmington a Chicago Tribune-től azt írta: „Egy nyomasztóan aranyos manhattani időutazós romantikus vígjáték, amely eltévedt az időben, a térben és a klisékben.”[4]
Bevétel adatai
A Box Office Mojo szerint 76 millió dolláros bevételt ért el, a költségvetésről nincs adat.[5]
Fontosabb díjak és jelölések
Jegyzetek
Források
További információk
Wikiwand - on
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Remove ads