Kerékpármegosztó rendszer

Jellemzői

Általános jellemzők

A közbringarendszerek kialakítását jellemzően nagyvárosok közlekedésének javítására kezdeményezik (például Budapesten), de van példa az elsősorban turisztikai célú létesítésre is (például Hévízen).

A célja általában a környezetkímélő közlekedési módok iránti kereslet növelése, ami a városi tér élhetőbbé válásához vezethet, illetve alternatívaként szolgálhatnak a motorizált közlekedési eszközökre. A közbringarendszerek lehetőséget adnak a kerékpárral nem rendelkezőknek is, hogy kipróbálhassák ezt a közlekedési módot, akár más módokkal, például tömegközlekedéssel kombinálva.

Műszaki megvalósítás

Dokkolóállomások

A kerékpárok a rendszer lefedettségi területén belül gyűjtőállomásokon várakoznak, bérlésükre is itt van lehetőség. Egyes közbringarendszerek esetén a gyűjtőállomásokat olyan terminállal látják el, ahol összetettebb műveletek, például jegy- és bérletvásárlás is lehetséges.

Kerékpárok

A közbringarendszerek jellemző eleme, hogy a kölcsönözhető kerékpárok megjelenése és műszaki megvalósítása egyedi. Ennek a célja a lopás és a vandalizmus megelőzése.

Informatikai háttér

A kölcsönzés menetét felügyelő informatikai rendszer megvalósítása az összetettségét tekintve igen sokféle lehet. Egyes közbringarendszerek járművei fedélzeti számítógéppel vannak ellátva, illetve a kerékpárok általában GPS nyomkövetést lehetővé tevő eszközökkel is fel vannak szerelve. A gyűjtőállomásokon gyakran olyan terminálokat helyeznek el, melyek lehetővé teszik a kölcsönzést, jegyvásárlást stb. A rendszerek továbbá olyan összetett elemekkel is rendelkezhetnek, mint vészleadási funkciók, mobiltelefonos kölcsönzés, illetve az állomások foglaltságának ellenőrzésére és más feladatokra készített okostelefon-alkalmazás stb.^[1]

Kölcsönzési módok

A kölcsönzés az adott hálózat rendeltetésétől függően sokféle lehet. A városi közbringarendszerek jellemzően olyan rendszert üzemeltetnek, ahol egy hozzáférési díj és egy használati díj fizetendő. A hozzáférési díj néhány napra érvényes jegyek illetve hosszú távra kiváltott bérletek formájában fizethető. Egyes esetekben a tömegközlekedési bérlettel rendelkezők kedvezményt kapnak, ugyanis a közbringarendszerek a tömegközlekedés kiegészítői. Más városokban előfordul, hogy a közbringarendszer ingyenes, csak regisztrációhoz kötött. Ilyen volt a Koppenhágai.^[2]

Más rendszerek, például a vállalatokhoz, egyetemekhez tartozók bérlése ettől eltérhet. Az ilyen rendszerek felhasználói körét jellemzően a cég dolgozóira illetve az intézmény hallgatóira szűkítik. A szállásadókhoz, hotelekhez tartozó kerékpármegosztó rendszerek kölcsönzése a turisztikai célú kerékpárkölcsönzés menetéhez hasonló.

Remove ads

Története

Az első kerékpármegosztó rendszer 1965-ben jött létre,^[3] de széles körű elterjedése a 2000-es években Európában volt jellemző. Ez részben az informatikai és technológiai fejlődés eredménye, de az ilyen rendszerek elterjedésében nagy szerepe van az élhetőbb lakókörnyezet és így a fenntartható fejlődéssel összhangban álló és környezetkímélőbb közlekedési módok iránti igénynek is. 2014-re a világ 50 országának 712 városában működtek már közbringarendszerek.^[4]^[5]

Később Európán kívül is sok városban alakítottak ki közbringarendszert. Sőt, 2011-re a világ két legnagyobb ilyen hálózatát a kínai Vuhan és Hangcsou városokban üzemeltetik, rendre 90000 illetve 60000 kölcsönözhető kerékpárral. Kínán kívül a világ legnagyobb kerékpármegosztó rendszere a Párizsban működő Vélib' 14500 kerékpárral.^[6] A legtöbb közbringarendszert üzemeltető országok ugyanebben az évben Spanyolország (132), Olaszország (104), és Kína (79),^[7]^[8] az egy lakosra eső kerékpárok számában pedig a párizsi Vélib' (97 lakos/kerékpár) és a lyoni Vélo'v (121 lakos/kerékpár) világelső.^[9]