Kozmopolitizmus

A kozmopolitizmus a görög kozmosz (mindenség) + polisz (város) szavak egyesítéséből keletkezett kifejezés, jelentése „világpolgári szemlélet”. A kozmopolita a világ problémáit a nemzet problémái elé helyezi, azaz az emberiség érdekei felülmúlják egy osztály, ország, nemzet érdekeit. A sovinizmussal ellentétben a világ minden emberét egyformának, egyenlőnek tekinti.

Ez a szócikk a filozófiai szemléletről szól. Hasonló címmel lásd még: Kozmopolita (egyértelműsítő lap).

A kozmopolitizmus első ismert képviselője Szinópéi Diogenész, ógörög filozófus volt.

A kozmopolitizmus modern értelmezésében az emberi nem egysége érdekében le kell mondani a hazafias érzésekről, a nemzeti kultúráról és hagyományokról.^[1]

A nemzeti érzés és mozgalmak 19. századi fellendülése, a nemzetállamok kialakulása nyomán a kozmopolitizmus általában negatív, pejoratív értelmet kapott, mint ami tagadja az önálló nemzeti létet, lemond a nemzeti szuverenitásról.^[2] A nacionalizmus hívei előszeretettel azonosítják az internacionalizmus, a nemzetközi együttműködés fogalmával.

A kozmopolitizmus hívei arányának változása Magyarországon

	1995	2003	2013	2023
konzisztens nacionalisták	33,2%	29,8%	20,8%	18,8%
mérsékelt nacionalisták	34,1%	18,5%	18,1%	6,0%
meghasonlott nacionalisták	8,5%	17,8	22,3%	17,2%
mérsékelt kozmopoliták	14,3%	21,9%	24,2%	31,0%
konzisztens, inkluzív kozmopoliták	10,0%	12,0%	14,5%	33,0%

Csepeli György és Örkény Antal 2024-ben megjelent tanulmánya szerint a kozmopolitizmus az 1995 utáni évtizedben fokozatosan teret nyert Magyarországon. A 2010-től erősen jelentkező kormányzati propaganda ellenére csökkent a következetes, vérségi-etnikai alapú nemzeti eszme híveinek aránya, és nőtt a kozmopolita gondolkodásúaké. ^[3]

A nemzetközi projekt keretében végzett kutatás 1000 fős minta személyes megkérdezésén alapult, de idővel egyre többen nem vállalkoztak az interjúra, és ilyenkor a csere nem biztos, hogy egyenértékű az előzővel. Továbbá nem vizsgálták a válaszolók anyanyelvét, ami fontos vizsgálati szempont lenne. A kutatásban megjelenő egyértelmű tendenciák ennek ellenére érdekesek.^[3]