László Ferenc (régész)

László Ferenc (Sepsiszentgyörgy, 1873. június 28. – Kolozsvár, 1925. szeptember 16.) magyar régész, néprajzkutató, meteorológus. László Dezső egyházi író, László Endre jogász, László Ferenc jogász, László Kálmán mikológus, László Zoltán újságíró apja. László Attila régész nagyapja.

Ez a szócikk a régészről szól. Hasonló címmel lásd még: László Ferenc (egyértelműsítő lap).

László Ferenc
Született	1873. június 28. Sepsiszentgyörgy
Elhunyt	1925. szeptember 16. (52 évesen) Kolozsvár
Állampolgársága	román magyar
Gyermekei	László Dezső László Endre László Ferenc László Kálmán László Zoltán
Foglalkozása	régész, néprajzkutató, meteorológus
Iskolái	Kolozsvári Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetem (–1896)
Sablon Wikidata Segítség

Életútja

A kolozsvári Református Kollégiumban érettségizett (1892), a Ferenc József Tudományegyetemen természetrajz-földrajz szakos tanári diplomát és doktorátust szerzett (1896). Tanársegéd az egyetemen, majd szülővárosában a Székely Mikó Kollégium tanára (1897–1925). Meteorológiai állomást szervezett (1898); a Székely Nemzeti Múzeum múzeum őre (1920-23). Az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME) tagja.

Nemzetközi hírnévre tett szert 28 négyezer éves újabb kőkorszakbeli őstelep feltárásával Háromszék megyében; különösen erősdi és oltszemi ásatásainak voltak köszönhetőek a mükénéi kultúrát megelőző időszak festett edényeinek, kanalainak, idólumainak, csontszerszámainak és ékszereinek a Székely Nemzeti Múzeumba került leletei (ezek egy része menekítés közben a II. világháború alatt elpusztult). Az ásatásokat a Cambridge-i Egyetem Régészeti és Etnológiai Múzeuma is támogatta. Megvetette a Székely Nemzeti Múzeum néprajzi részlegének alapjait is, bevonva diákjait az anyaggyűjtésbe.

Jelentései, szaktanulmányai és ismeretterjesztő írásai szétszórtan jelentek meg a korabeli Székely Nemzet, Székely Nép, Székely Újság, Csíki Lapok, Vasárnap hasábjain, iskolai értesítőkben, naptárakban, a budapesti Archaeológiai Értesítő, Időjárás hasábjain. Születésének századik évfordulója után került sor Táj és tudomány c. alatt válogatott írásainak gyűjteményes kiadására unokája, a szintén régész László Attila gondozásában és előszavával (1978). A kötetből kiemelendő tanulmányok: A kézdivásárhelyi ágyú-lelet. Igazi Gábor Áron-ágyú; A Székely Nemzeti Múzeum galambbúgos kapui; Az erősdi edények típusai. Ugyanitt Debreczy Sándor a pedagógusról, Kovács Sándor a botanikusról és meteorológusról, Gazda Klára a néprajzos-muzeológusról értekezik.

Főbb művei

•  Háromszék vármegyei praemykenaei jellegű telepek; Stief Ny., Kolozsvár, 1911
•  Négyezeréves kultúra emlékei Háromszék vármegyében; Jókai Ny., Sepsiszentgyörgy, 1911
•  Táj és tudomány. Válogatott írások; szerk., előszó László Attila; Kriterion, Bukarest, 1978