From Wikipedia, the free encyclopedia
A meteorit olyan, a világűrből származó természetes objektum, ami egy nagyobb égitestbe (pl. Földbe, Holdba, Marsba stb.) való becsapódáskor nem semmisül meg a légkörben, hanem eljut a felszínig. (Amíg az űrben mozog, meteoroidnak nevezzük, a légkörbe való belépés után meteornak, majd a becsapódás után kapja meg az ásványokra jellemző -it végződést.) Amikor belép a légkörbe, a légellenállás okozta súrlódás hatására felforrósodik és fényt bocsát ki, tűzgolyót létrehozva, melyet meteornak vagy hullócsillagnak hívunk. Bolidának a Földnek ütköző földönkívüli testet, vagy olyan tűzgolyó-jellegű meteort nevezünk, amely kiemelkedő fényjelenséggel jár, függetlenül attól, hogy végül eléri-e a felszínt. A nagyobb meteoritok becsapódási krátert is létrehozhatnak.
Általánosabban a meteorit egy olyan objektum bármely égitest felszínén, amely az űr más részéből érkezett. Találtak már meteoritot a Holdon és a Marson is.
A meteoritokat mindig a megtalálás helyéről nevezik el, általában egy közeli városról vagy földrajzi jellegzetességről. Ha egy helyen több meteoritot is találnak, a nevet egy szám vagy betű követheti (például Allan Hills 84001 vagy Dimmitt (b).)
A meteoritokat hagyományosan három bővebb kategóriába sorolják: a kőmeteoritok szikladarabok, melyek főleg szilikát ásványokból állnak; a vasmeteoritok főképp vas-nikkel alapúak; míg a kő-vas meteoritok számottevő mértékben tartalmazzák mindkét anyagtípust. A modern osztályozási módszerek a meteoritokat a struktúrájuk, kémiai és izotópösszetételük és ásványtani szempontok szerint csoportosítják.
Valószínűleg léteznek üstökösökből származó jégmeteoritok is, de mivel ezek a becsapódás után azonnal vagy még a légkörben elolvadnak, ilyet a Földön nem ismerhetünk.
A földön kívülről származó kőzetdarabok csoportosítása:
Meghatározható, hogy a meteoritok kőzetanyaga mikor keletkezett (magmás eredet esetén) (radioaktív kormeghatározással; ignious age), mikor csapódott ki az anyaégitestből (radioaktív kormeghatározással; shock age), mennyi időt töltött a világűrben (kozmikus sugárzásból; cosmic ray exposure age) és hogy mennyi időt tölthetett a Földön (terrestrial age). Ebből összeállítható az egyes meteoritok „élettörténete”.
A legtöbb meteoroid a Föld légkörébe érve széthullik. Bár becslések szerint évente 500 darab eléri a felszínt, melyek mérete jellemzően egy üveggolyó és egy kosárlabda nagysága közé esik, ezek közül alig 5-6 példányt találnak meg és válik ismertté a tudósok számára. Kevés olyan meteorit van, amely elég nagy ahhoz, hogy becsapódási krátert hozzon létre. Ehelyett szabadesésben érkeznek a felszínre és legfeljebb egy kis lyukat ütnek. Ezen felül a lezuhanó meteoritok már okoztak kárt vagyontárgyakban, állatállományban, sőt emberben is.
Nagyon nagy meteoritok a kozmikus sebességük jelentős hányadának megtartásával csapódhatnak a földbe, ezzel nagy méretű becsapódási krátereket létrehozva. A kráter típusa függ a mérettől, az összetételtől, a széthullás mértékétől és a becsapódás szögétől. Az ilyen ütközések ereje széles körű pusztítást képes előidézni. A leggyakoribb nagy sebességű becsapódásokat a Földön a vasmeteoritok okozzák, mert ezek tudnak a legnagyobb eséllyel széthullás nélkül áthatolni a légkörön.
Mintegy 30-szor annyi meteoritot találnak, mint amennyi hullások megfigyelésével és az az utáni begyűjtéssel jut el a tudományos gyűjteményekbe. Ennek több oka van. Néhány meteoritot könnyebb megtalálni, míg másokat nehezebb. Néhányat az erózió gyorsan felismerhetetlenné tesz. A vasmeteoritokat azonban sokkal könnyebb felismerni, mint a többit, mert fémvas nem fordul elő másként a természetben, mint meteoritként. Amikor hullás történik és egy egész meteorit-gyűjteményre való kőzetmintát gyűjtenek be, akkor sokkal könnyebb az eseményhez kapcsolódó hasonló kőzetdarabokat összegyűjteni, mint később a magányosan megtaláltakat.
A következő statisztika 2012. június 9-én készült és az angol nyelvű Wikipédiáról származik.
Anyaga | Darabszáma | % |
---|---|---|
Vasmeteorit | 49 | 4,4% |
Kő-vas meteorit | 11 | 1,0% |
Kő-meteorit | 1042 | 94,6% |
Összesen | 1102 | 100% |
Csoport | Darabszám | % |
---|---|---|
Vasmeteoritok | ||
IAB complex | 10 | 1,0% |
IC | 0 | 0,0% |
IIAB | 6 | 0,6% |
IIC | 0 | 0,0% |
IID | 3 | 0,3% |
IIE | 2 | 0,2% |
IIF | 1 | 0,1% |
IIG | 0 | 0,0% |
IIIAB | 11 | 1,1% |
IIIE | 0 | 0,0% |
IIIF | 0 | 0,0% |
IVA | 4 | 0,4% |
IVB | 0 | 0,0% |
Ungrouped | 4 | 0,4% |
Kő-vas meteoritok | ||
Mezoszideritek | 7 | 0,7% |
Pallasitok | 4 | 0,4% |
Csoport | Darabszám | % |
---|---|---|
Akondritok | ||
Acapulcoit | 1 | 0,1% |
Lodranit | 1 | 0,1% |
Angrit | 1 | 0,1% |
Aubrit | 9 | 0,9% |
Diogenit | 11 | 1,2% |
Eukrit | 34 | 3,4% |
Howardit | 16 | 1,6% |
Brachinit | 0 | 0,0% |
Ureilit | 6 | 0,6% |
Winonait | 1 | 0,1% |
Rendhagyó | 2 | 0,2% |
Holdi | 0 | 0,0% |
Marsi | 5 | 0,5% |
Csoport | Darabszám | % | Összesen |
---|---|---|---|
Kondritok | |||
CB | 1 | 0,1% | Szenes kondritok: 4,4% |
CH | 0 | 0,0% | |
CI | 5 | 0,5% | |
CK | 2 | 0,2% | |
CM | 15 | 1,5% | |
CO | 6 | 0,6% | |
CR | 2 | 0,2% | |
CV | 7 | 0,7% | |
C nem osztályozott | 6 | 0,6% | |
EH | 8 | 0,8% | Ensztatit: 1,6% |
EL | 8 | 0,8% | |
H | 339 | 33,8% | Rendes kondritok: 80,0% |
H/L | 1 | 0,1% | |
L | 371 | 37,0% | |
L/LL | 9 | 0,9% | |
LL | 82 | 8,2% | |
R | 1 | 0,1% | Egyéb: 0,2% |
K | 1 | 0,1% |
Ország | Darabszám |
---|---|
Afganisztán | 1 |
Algéria | 7 |
Angola | 3 |
Argentína | 24 |
Örményország | 2 |
Ausztrália | 16 |
Ausztria | 4 |
Azerbajdzsán | 2 |
Banglades | 8 |
Belorusszia | 3 |
Belgium | 3 |
Bosznia-Hercegovina | 1 |
Brazília | 22 |
Bulgária | 6 |
Burkina Faso | 8 |
Burma | 3 |
Kambodzsa | 2 |
Kamerun | 3 |
Kanada | 16 |
Közép-Afrikai Közt. | 1 |
Csád | 1 |
Chile | 1 |
Kína | 58 |
Kolumbia | 1 |
Kongo - Dem. Közt. | 5 |
Costa Rica | 1 |
Horvátország | 4 |
Ország | Darabszám |
---|---|
Cseh Közt. | 15 |
Dánia | 4 |
Ecuador | 1 |
Egyiptom | 2 |
Észtország | 3 |
Etiópia | 5 |
Finnország | 5 |
Franciaország | 63 |
Németország | 32 |
Ghána | 1 |
Görögország | 1 |
Magyarország | 6 |
India | 127 |
Indonézia | 16 |
Irán | 2 |
Irak | 2 |
Írország | 6 |
Olaszország | 31 |
Japán | 42 |
Jordánia | 1 |
Kazahsztán | 6 |
Kenya | 4 |
Lettország | 4 |
Libanon | 1 |
Lesotho | 1 |
Líbia | 1 |
Litvánia | 4 |
Madagaszkár | 1 |
Ország | Darabszám |
---|---|
Malawi | 5 |
Mali | 2 |
Mauritánia | 3 |
Mauritius | 1 |
Mexikó | 19 |
Mongólia | 4 |
Marokkó | 6 |
Namíbia | 2 |
Hollandia | 4 |
Új Kaledónia | 1 |
Új Zéland | 1 |
Niger | 9 |
Nigéria | 14 |
Norvégia | 9 |
Pakisztán | 15 |
Pápua Új-Guinea | 2 |
Paraguay | 1 |
Peru | 1 |
Fülöp-szigetek | 4 |
Lengyelország | 11 |
Portugália | 6 |
Románia | 7 |
Oroszország | 47 |
Ruanda | 1 |
Szaúd Arábia | 4 |
Szerbia | 4 |
Szlovákia | 3 |
Ország | Darabszám |
---|---|
Szlovénia | 2 |
Szomália | 2 |
Dél-Afrika | 21 |
Dél-Korea | 3 |
Dél-Szudán | 3 |
Spanyolország | 23 |
Srí Lanka | 1 |
Szudán | 7 |
Szváziföld | 1 |
Svédország | 9 |
Svájc | 4 |
Szíria | 1 |
Tanzánia | 8 |
Thaiföld | 3 |
Tunézia | 5 |
Törökország | 12 |
Türkmenisztán | 2 |
Uganda | 5 |
Ukrajna | 32 |
Egyesült Királyság | 18 |
Egyesült Államok | 146 |
Üzbegisztán | 2 |
Venezuela | 2 |
Vietnam | 3 |
Nyugat-Szahara | 3 |
Jemen | 2 |
Zambia | 1 |
Zimbabwe | 2 |
Összesen: 1103 meteorit
Időszak | Európa | Ázsia | Észak- Amerika | Afrika | Dél- Amerika | Óceánia | Összesen |
---|---|---|---|---|---|---|---|
1400 előtt | 1 | 1 | 2 | ||||
15. század | 4 | 4 | |||||
16. század | 2 | 2 | |||||
17. század | 9 | 3 | 12 | ||||
18. század | 25 | 3 | 28 | ||||
1800–1820 | 31 | 7 | 3 | 1 | 42 | ||
1821–1840 | 26 | 11 | 9 | 1 | 1 | 48 | |
1841–1860 | 42 | 15 | 12 | 1 | 70 | ||
1861–1880 | 47 | 36 | 14 | 6 | 4 | 1 | 108 |
1881–1900 | 36 | 27 | 20 | 7 | 2 | 92 | |
1901–1920 | 27 | 55 | 21 | 10 | 4 | 2 | 119 |
1921–1940 | 38 | 55 | 32 | 17 | 14 | 5 | 161 |
1941–1960 | 27 | 27 | 18 | 31 | 12 | 3 | 118 |
1961–1980 | 19 | 42 | 22 | 29 | 8 | 3 | 123 |
1981–2000 | 12 | 49 | 19 | 24 | 4 | 2 | 110 |
2001- | 11 | 15 | 12 | 16 | 7 | 2 | 63 |
Összesen | 357 | 346 | 121 | 144 | 53 | 20 | 1102 |
Az egyik legelfogadottabb elmélet szerint a dinoszauruszokat is elpusztító krétakori tömeges kihalás oka egy nagy meteoritbecsapódás volt. Arról is folyt tudományos vita, hogy más nagyobb kihalások, így a perm–triász kihalási esemény és a triász–jura kihalási esemény szintén egy nagy becsapódás következményei lehettek-e, bár a bizonyítékok ezekben az esetekben kevésbé meggyőzőek.
Bennszülött törzsek gyakran úgy tekintettek a vasmeteoritokra, mint könnyen hozzáférhető, bár korlátozott mennyiségű fémforrásra. Inuitok (eszkimók) például a Cape York-meteorit darabjaiból szerszámokhoz való vágóéleket és dárdahegyeket készítettek. Feltehetően az ókori Mezopotámiában is készítettek eszközöket az „égi fémből”.
Az oroszországi Novij Urej városban 1886-ban lehullott ureilit meteoritot az azt megtaláló parasztok darabokban megették, talán illata vagy kenyérhez hasonló alakja miatt. (?)[1]
Az első ismert modern kori eset, amikor egy meteorit eltalált egy embert, 1954. november 30-án történt az alabamai Sylacaugában. Ott egy 4 kg tömegű kondrit átütötte a tetőt és a nappaliban ráesett Ann Hogdesre, aki komoly zúzódásokat szenvedett. Azóta többen állították, hogy meteoritok találták el őket, de az állítólagos meteoritok sosem kerültek elő.
1969-ben japán kutatók az Antarktiszon egy alacsonyan szálló helikopterről fekete kőzetdarabokat vettek észre a fehér talajon. Leszálltak és a laboratóriumba szállítva megvizsgálták a begyűjtött 9 meteoritot. Mindegyik különböző volt. Ekkor jöttek rá arra, hogy valamilyen folyamat fölhalmozza a jeges kontinensre hulló meteoritokat. Programot indítottak az antarktiszi meteoritok begyűjtésére és 2008-ig mintegy 17 000 darab meteorit került a tokiói Nemzeti Sarkkutató Intézetbe (National Institute of Polar Research - NIPR).
Az Antarktiszt borító jégmező lassú mozgásban van a part felé és nagyságrendileg néhány centiméter per év sebességgel mozdul el. A ráhullott meteoritok beágyazódnak a frissen hullott hóba és együtt mozdulnak el a jégmezővel. Amikor azonban parti hegység útját állja e mozgásnak, a feltorlódó (centiméteres magasságú) jégtöbblet fokozatosan jobban elpárolog, ezért a kőzetdarabok ezeken a helyeken a felszínre bukkannak. Nem csak ott, ahol parti hegység van, hanem ott is, ahol a hóréteg alatt a talajszint jelentősen megemelkedik. Ezt a mechanizmust Yanai Keizo japán kutató ismerte föl.
Magyarországi kutatók is rendszeresen kölcsönzik a földkerekség egyik legnagyobb gyűjteményének kőzetmintáit tudományos vizsgálataikhoz. A fél évre kölcsön kapott kis gyűjteményben 30 meteorit vékonycsiszolata található. A mintakészletben van két holdi és egy marsi meteoritminta is.
A tokiói Nemzeti Sarkkutató Intézet évente rendez egy konferenciát az új vizsgálatok áttekintésére. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem kutatói már 1994 óta részt vesznek ezeken a konferenciákon és beszámolnak a hazai meteoritkutatásokról.
Először az apollóniai Diogenész vetette fel, hogy a meteoritok a világűrből érkeznek, ám elmélete kétezer éves feledésbe merült. Ma róla nevezték el a vestai eredetű diogeniteket.
A meteoritika tudományának megalapozása Ernst Chladni nevéhez fűződik, aki a 18. század végén könyvben foglalta össze az addig hullott és talált meteoritokat és kimutatta azok kozmikus eredetét.
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.