Mihail Csiaureli

Mihail Csiaureli (grúzul: მიხეილ ჭიაურელი; Tbiliszi, 1894. január 25. – Tbiliszi, 1974. október 31.) szovjet-grúz filmrendező, forgatókönyvíró, színész, ötszörös állami díjas, a Szovjetunió népművésze.

Mihail Csiaureli
Született	1894. január 25. Tbiliszi
Elhunyt	1974. október 31. (80 évesen) Tbiliszi
Állampolgársága	orosz szovjet
Házastársa	Veriko Andzsaparidze (1914–1974)
Gyermekei	Szofiko Csiaureli Otar Chiaureli
Foglalkozása	filmrendező, forgatókönyvíró, színész
Tisztsége	a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának tagja
Iskolái	Tbilisi State Academy of Arts (–1912)
Kitüntetései	Lista emlékérem az 1941–1945-ös Nagy Honvédő Háborúban való bátor részvételért Kaukázus Védelméért emlékérem Moszkva Védelméért emlékérem Lenin-rend (1935) A Munka Vörös Zászló Érdemrendje (1939) State Stalin Prize, 1st degree (1941) Honored Artist of the Georgian SSR (1941) A grúz SZSZR népművésze (1943) State Stalin Prize, 1st degree (1943) Vörös Csillag-rend (1944) State Stalin Prize, 1st degree (1946) State Stalin Prize, 1st degree (1947) a Szovjetunió népművésze (1948) State Stalin Prize, 1st degree (1950) Lenin-rend (1950) Grand Officer of the Order of the White Lion (1950. november 10., 381)[1]
Sírhelye	Didube Pantheon Mtacminda Pantheon
IMDb PORT.hu
A Wikimédia Commons tartalmaz Mihail Csiaureli témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

Életpályája

Szülővárosában szobrászatot és festészetet tanult. 1920-1921 között rész vett a tbiliszi Forradalmi Szatírikus Színház megszervezésében. 1921-ben került színházhoz. 1922–1924 között Németországban élt és dolgozott mint szobrász, és így is folytatta pályáját miután 1924-ben visszatért Tbilisziben. Pályája során volt díszlettervező, színész és filmrendező is. Kezdetben filmszínészként is szerepelt. 1926–1928 között színész és rendező volt a Krasznij Proletkult Színházban Tbilisziben. 1928–1941 között a Grúz Zenés Vígszínház művészeti vezetője volt. 1928–1974 között 25 filmet rendezett. Az 1940-es évek végén, az 1950-es évek kezdetén nagy, romantikusan csillogó tablókat alkotott. Több ízben volt a Legfelsőbb Szovjet tagja. Az 1950-es évek közepén, amikor a szovjet alkotók új útra tértek, visszaköltözött Grúziába, és a tbiliszi stúdióban előbb dokumentum-, majd játékfilmeket forgatott.

Munkássága

A grúz filmművészet egyik legkiemelkedőbb, de igen ellentmondásos alakja volt. Rendezői pályája elején főként történelmi tárgyú munkái méltán teremtették meg jó hírét. Felfogását líraiság és a témához mindig illő emelkedett ábrázolásmód jellemezte. A történelmi személyiség szerepét egyoldalúan eltúlozta, ezzel természetesen a tényeket is elferdítette. Emelkedettsége ekkor már retorikus pátosszá vált, és műveiből mesterkélt, a népi eposzok hangvételét utánozni kívánó naivitás áradt. Ez a fajta monumentalitás 1945–1954 között az egész szovjet filmművészetre rányomta bélyegét, ami Csiaureli szerepének is következménye. Nagy hatású, magával ragadó, munkásmozgalmi tematikájú eposza, A nagy tűzfény(wd) (1938) Magyarországon is sikert aratott.

Magánélete

1914-ben házasságot kötött Veriko Andzsaparidze (1897-1987) orosz színésznővel. Leánya, Szofiko Csiaureli (1937–2008) szovjet-grúz színésznő, a Grúz SZSZK érdemes művésze. Fia, Otar Csiaureli (1917–1966) filmrendező.

Filmjei

Filmrendezőként

• Saba (1929)
• Az utolsó álarcosbál (Ukanaskneli maskaradi) (1934) (forgatókönyvíró is)
• Arsena (1937) (forgatókönyvíró is)
• Vihar Grúziában I.-II. (1942–1943)
• Az eskü (1946) (forgatókönyvíró is)
• Berlin eleste I.-II. (1949–1950) (forgatókönyvíró is)
• Feledhetetlen 1919 (Nezabyvaemyy 1919 god) (1951) (forgatókönyvíró is)

Forgatókönyvíróként

• Khabarda (1931)

Színészként

• Arsena Jorjiashvili (1921)
• A szuramszkajai erőd (Suramis tsikhe) (1922)
• Natela (1926)
• Khanuma (1926)

Díjai

• Sztálin-díj (1941,^[2] 1943, 1946-1947, 1950)

Magyarul

• Pjotr Andrejevics Pavlenko–Mihail Csiaureli: Berlin eleste. Filmregény; ford. Szekeres József; Új Magyar Könyvkiadó, Bp., 1950