Nakamura Hikaru (sakkozó)
amerikai sakknagymester From Wikipedia, the free encyclopedia
Remove ads
Nakamura Hikaru (japánul: 中村光) (Hirakata, Oszaka prefektúra, 1987. december 9. –) Japánban született amerikai sakkozó, nagymester, világbajnokjelölt (2016), az Amerikai Egyesült Államok ötszörös bajnoka, csapatban sakkolimpiai arany-, ezüst- és kétszeres bronzérmes, valamint világbajnoki ezüstérmes, sakkszakíró.
A FIDE 2017. áprilisi világranglistáján 2793 Élő-ponttal a klasszikus időbeosztású versenyzésben a 6. helyen állt. Eddigi legmagasabb pontszáma 2816 volt 2015. októberben, amellyel Magnus Carlsen mögött a 2. helyen állt, és egyben ez az eddigi legjobb világranglista-helyezése is.[1] Ezzel a pontszámával 2017. áprilisban egyike annak a tíz sakkozónak, aki átlépte a 2800-as ponthatárt. A rapid- és a villámsakk világranglista 2014. májusi bevezetésekor ő állt mindkét ranglista élén.[2] A rapidsakk világranglistát 2015. szeptemberben is ő vezette 2850 ponttal.[3] A villámsakk világranglistán 2015. novemberben 2884 ponttal az első helyen állt.
Remove ads
Élete és sakkpályafutása
Korai évei
Apja, Nakamura Suicsi japán, anyja, Carolyn Weeramantry amerikai.[4] Kétéves korában költöztek az Egyesült Államokba.[5] Ötéves korában nagybátyjától, New York korábbi bajnokától, a FIDE-mester és sakkszerző Sunil Weeramantrytól tanult meg sakkozni.[6]
10 éves korában az Amerikai Egyesült Államok valaha élt legfiatalabb sakkmestere lett. (Ezt a rekordját 2008-ban Nicholas Nip megdöntötte, aki 9 éves és 11 hónapos korában nyerte el az amerikai sakkmesteri címet.) 1999-ben elnyerte a Laura Aspis-díjat, amelyet évente a legjobb 13 év alatti versenyzőnek adományozzák Amerikában. 2001-ben az USA junior sakkbajnoka, és ugyanebben az évben lett nemzetközi mester. 2003-ban, 15 éves és 79 napos korában szerezte meg a nemzetközi nagymester címet, amivel megdöntötte Bobby Fischer rekordját, és az Amerikai Egyesült Államok valaha élt legfiatalabb nagymestere lett. (Később ketten – 2010-ben Ray Robson, 2014-ben Samuel Sevian – is megelőzték ebben a sorban.) 2004-ben New York állam bajnoka lett.[7]
Út a világ élvonalába
Először a 2004-es FIDE-sakkvilágbajnokságra kvalifikálta magát, ahol a negyedik körig jutott, és a későbbi döntős, 3. kiemelt Michael Adamstől szenvedett vereséget.[8]
A 2004. november–decemberben rendezett 2005-ös bajnokságon 17 évesen lett először az Amerikai Egyesült Államok bajnoka,[9] ezt a címet 2009-ben,[10] 2012-ben[11] (egy ponttal Gata Kamsky előtt, és a legszebb játszmáért kitűzött 2. díjat is ő kapta a Ray Robson ellen elért győzelméért[12]) és 2015-ben is megszerezte.[13]
2005-ben kvalifikálta magát a Hanti-Manszijszkban rendezett sakkvilágkupára, de az első körben vereséget szenvedett az indiai Suriya Gangulytól, és nem jutott tovább.[14] 2007. januárban a 2. helyen végzett Gibraltárban a GibTelecom Masters versenyen.[15] A következő évben ugyanezen a versenyen már megosztott első helyezést ért el, és a rájátszásban megszerezte az első helyet.[16] 2007. októberben megnyerte a barcelonai nagymesterversenyt,[17] valamint a korzikai rapidsakkversenyt.[18]
2008-ban megnyerte a Finet Chess960 Opent Mainzban,[19] majd novemberben a Cap d’Agde-ban rendezett rapidversenyt, ahol az elődöntőben Anatolij Karpovot, a döntőben Vaszil Ivancsukot győzte le.[20]
2009-ben első helyet szerzett a Donostia-San Sebastian Chess Festivalon, megelőzve három exvilágbajnokot, Ruszlan Ponomarjovot, Anatolij Karpovot, Rusztam Kaszimdzsanovot, a 2009-es ifjúsági világbajnok francia Maxime Vachier-Lagrave-ot, Peter Szvidlert és másokat.[21]
A 2010-es Mihail Tal-emlékversenyen, amely 2757-es Élő-pont átlagával akkor a sakktörténet harmadik legerősebb versenye volt, a negyedik helyen végzett.[22]
A világ 10 legjobb versenyzője között
2011. januárban került a világranglista 10. helyére 2751 ponttal. Ebben az évben az exvilágbajnok Garri Kaszparov volt az edzője.[23] Januárban egyedüli elsőséget szerzett Wijk aan Zee-ben a hagyományos Tata Steel versenyen.[24] Ezzel az eredménnyel kvalifikálta magát a Grand Slam Masters szeptemberi döntőjébe, amelyen Magnus Carlsen és Vaszil Ivancsuk mögött a 3. helyen végzett.[25] Az év következő Grand Slam versenyén a 2760 átlag-Élő-pontszámú, XXI. kategóriás romániai Bazna King’s versenyen ugyancsak a 3. helyet szerezte meg Magnus Carlsen és Szergej Karjakin mögött.[26]
2012-ben Reggio Emiliában Anish Giri mögött Alekszandr Morozevics és Fabiano Caruana társaságában holtversenyben a 2. helyen végzett.[27] A bieli sakkfesztiválon Anish Girivel holtversenyes 3. helyet ért el Magnus Carlsen és Vang Hao mögött.[28] Októberben 2855-ös teljesítményértékkel megnyerte a Hoogoven sakkversenyt Hollandiában.[29] Decemberben 3. helyezést ért el a London Chess Classic versenyen Magnus Carlsen és Vlagyimir Kramnyik mögött.[30]
2013-ban a FIDE Grand Prix versenyen Zugban Veszelin Topalov mögött a 2. helyen végzett.[31] A Norway Chess szupertornán is osztott 2. helyezést ért el holtversneyben Magnus Carlsennel Szergej Karjakin mögött.[32] Carlsen mögött a második helyen végzett a Sinquefield kupán Saint Louisban.[33] A párizsi FIDE Grand Prix-n Étienne Bacrottal holtversenyben a 3. helyet szerezte meg, az élen holtversenyben végző Fabiano Caruana és Borisz Gelfand mögött.[34] Az évet a London Chess Classic rapidversenyének megnyerésével zárta, ahol a döntőben Borisz Gelfand ellen győzött 1,5–0,5 arányban.[35]
2014-ben a világranglista 3. helyére került Magnus Carlsen és Levon Aronján mögött.[36] 2015. januárban megnyerte a Gibraltar Chess Festivalt,[37] februárban a Zurich Chess Challenge-et, amelyen a döntőben sötéttel győzött armageddonjátszmában Visuvanádan Ánand ellen.[38] 2015. júniusban Élő-pontszáma 2802, amellyel átlépte a 2800-as határt.[39] Júliusban érte el eddigi legmagasabb, 2814-es pontszámát.[40] A négy versenyből álló 2014–15-ös FIDE Grand Prix-n összességében Fabiano Caruana mögött a második helyet szerezte meg, így kvalifikációt szerzett a 2016-os sakkvilágbajnokság világbajnokjelöltek versenyére.[41] Júniusban Veszelin Topalov mögött holtversenyben Visuvanádan Ánanddal 2900-as teljesítményértéket elérve a 2–3. helyen végzett a 2015-ös Grand Chess Tour versenysorozat első versenyén.[42] A 2015-ös sakkvilágkupán a negyeddöntőig jutott, ahol vereséget szenvedett az ukrán Pavel Eljanovtól.
A világbajnokjelöltek versenyén 2016. márciusban Moszkvában a 4–7., végeredményben a hetedik helyen végzett.[43]
Eredményei csapatban
2006–2018 között hét alkalommal szerepelt az Amerikai Egyesült Államok válogatottjában a sakkolimpián, amelyek közül a csapat 2016-ban aranyérmet, a 2018-as sakkolimpián ezüstérmet, két alkalommal (2006-ban és 2008-ban) bronzérmet szerzett.[44]
2010-ben és 2013-ban tagja volt az Amerikai Egyesült Államok válogatottjának a sakkcsapat világbajnokságon. Mindkét alkalommal az első táblán szerepelt, és 2010-ben ezüstérmet szereztek, 2013-ban a 4. helyen végzett a csapat. Egyéni eredménye 2010-ben tábláján a legjobb volt a mezőnyben, 2013-ban a második legjobb eredményt érte el.[45]
Remove ads
Versenyeredményei
Sakkvilágkupák
Az ellenfeleknél zárójelben a kiemelés és az Élő-pontszám.
Grand Prix eredményei
Az egyes versenyeknél a szerzett Grand Prix-pontok lettek feltüntetve.
Világbajnokjelöltek versenye
Jelentősebb nemzetközi versenyei
Remove ads
Jegyzetek
Források
További információk
Wikiwand - on
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Remove ads