Nyikolaj Alekszejevics Osztrovszkij

Nyikolaj Alekszejevics Osztrovszkij (oroszul: Николай Алексеевич Островский; Vilija, Ukrajna, 1904. szeptember 29. – Moszkva, Szovjetunió, 1936. december 22.) szovjet szocialista realista író.

Nyikolaj Alekszejevics Osztrovszkij
Nyikolaj Osztrovszkij (1935)
Élete
Született	1904. szeptember 29.  Orosz Birodalom, Vilija
Elhunyt	1936. december 22. (32 évesen)  Szovjetunió, Moszkva
Sírhely	Novogyevicsi temető
Nemzetiség	orosz
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok)	regény
Irodalmi irányzat	szocialista realista
Fontosabb művei	Az acélt megedzik
Kitüntetései	Lenin-rend (1935) Lenin Komsomol Prize
Irodalmi díjai	Lenin-rend (1935)
A Wikimédia Commons tartalmaz Nyikolaj Alekszejevics Osztrovszkij témájú médiaállományokat.

Élete

Nyikolaj Alekszejevics Osztrovszkij 1904. szeptember 29-én Vilijában, egy kis ukrán faluban született. Munkáscsaládban született, a megélhetéséért már kisgyermekkorától dolgoznia kellett. Az alapfokú iskoláit kivételes képességeinek köszönhetően már 9 évesen (1913-ban) befejezte. A családja ezután Sepetovkába költözött. Osztrovszkij két évig párhuzamosan tanult és dolgozott is egyszerre (1915–1917). Konyhai kisegítő, kazánfűtő, műszerésztanonc majd villanyszerelő is volt.

Az első világháború alatt a német megszállás idején részt vett az ellenállásban (1918–1919), 1919-ben belépett a Komszomolba, csatlakozott a sepetovkai Forradalmi Bizottmányhoz. Önkéntesként harcolt a fehérek ellen a Vörös Hadsereg 1. lovashadseregében is, 1920-ban súlyosan megsebesült. Részleges felépülése után elektrotechnikusi képesítést szerzett.

1921-től villanyszerelőként dolgozott Kijevben, itt Komszomol-titkárként is tevékenykedett. Mivel reumában és tífuszban szenvedett, ezért az Azovi-tengerhez küldték kezelésre. A munkavégzésre alkalmatlannak nyilvánították, de ő továbbra is dolgozni akart. 1923-ban komisszár a Vörös Hadsereg egyik kiképző zászlóaljánál és Komszomol-titkár Nyugat-Ukrajnában. 1924-ben belépett a kommunista pártba.

1926-ban ismét szanatóriumban kezelték a Krím-félszigeten. 1926 decemberére súlyos betegsége gyakorlatilag ágyhoz kötötte. 1927-től 1929-ig Osztrovszkij levelező tagozaton a moszkvai Szverdlov Egyetemen tanult. 1929 augusztusban elveszítette a látását. A mozdulatlanságra és a vakságra ítélt ember 1930-ban kezdett el dolgozni első regényén: Az acélt megedzik címűn. Cikkeket írt napilapok és folyóiratok számára, gyakran szerepelt rádióműsorokban.

1932 áprilisában tagja lett a Proletár Írók Szövetsége moszkvai tagozatának, és 1934 júniusában belépett a Szovjet Írók Szövetségébe. 1935. október 1-jén elnyerte a Lenin-rendet.

Sok szenvedés után (bénultság, vakság, a tífusz szövődményei) 1936. december 22-én halt meg 32 éves korában.

Művei

• Az acélt megedzik (Как закалялась сталь) (1930–1934)
• A vihar szülöttei (Рождённые бурей) (1936)
• Az élet lángja. Levelek, beszédek, cikkek; ford. S. Nyírő József; Ifjúsági, Bp., 1955

Magyarul

• Nikoláj Osztrovszkijː A vihar szülötte; ford. Pénzes Géza; Cserépfalvi, Bp., 1945
• Nikoláj Osztrovszkijː Az acélt megedzik; ford. Amalia Joszifovna Steiner, Pénzes Géza; Cserépfalvi, Bp., 1946
• Nikolaj Osztrovszkijː Hogyan edzették meg az acélt; Ragyanszka Skola, Kijev, 1948 (Iskolai könyvtár)
• Nikolaj Ostrovskijː Az acélt megedzik. 1. r.; Bratsztvo-Jedinsztvo, Noviszád, 1949
• N. Ostrovskijː Az acélt megedzik; ford. Radó György, Kerek Ernő; Szikra, Bp., 1950
• A vihar szülötte; ford. Kerek Ernő; Új Magyar Könyvkiadó, Bp., 1951
• Az élet lángja. Levelek, beszédek, cikkek; ford. Nyírő József; Ifjúsági Kiadó, Bp., 1955
• Így edződött az acél; Ifjúsági, Bukarest, 1959

Az acélt megedzik (filmek)

• 1942: Az acélt megedzik (Как закалялась сталь) 1937–38 telén – Nyikolaj Osztrovszkij: Az acélt megedzik című regényéből Babel forgatókönyvet írt. A kijelölt rendező Dovzsenko lett volna, de a film nem készült el, a regényt 1942-ben mégis megfilmesítették. 1941-ben a német támadás elől a filmgyárat elköltöztették, ezért a film Ashabadban készült el.^[1]
• 1956: Pavel Korcsagin (Павел Корчагин)
• 1973: Az acélt megedzik (Как закалялась сталь) A Magyar Televízió 1975-ben hat folytatásban mutatta be a művet, amelyet a szovjet televízió készített.^[2]