Orbán Balázs (író)

Báró lengyelfalvi Orbán Balázs (Lengyelfalva, 1829. február 3. – Budapest, 1890. április 19.) magyar író, néprajzi gyűjtő, fotográfus, országgyűlési képviselő, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja (1887).^[1]

Ez a szócikk az íróról, néprajzi gyűjtőről szól. Hasonló címmel lásd még: Orbán Balázs (egyértelműsítő lap).

Orbán Balázs
Fényképe az 1860-as évekből
Született	1829. február 3. Lengyelfalva
Elhunyt	1890. április 19. (61 évesen) Budapest
Állampolgársága	magyar
Nemzetisége	székely
Foglalkozása	író, néprajzi gyűjtő
Tisztsége	magyarországi parlamenti képviselő (1871. szeptember 20. – 1875. május 24.) magyarországi parlamenti képviselő (1875. augusztus 30. – 1878. június 29.) magyarországi parlamenti képviselő (1878. október 19. – 1881. június 1.) magyarországi parlamenti képviselő (1881. december 6. – 1884. május 19.) magyarországi parlamenti képviselő (1884. szeptember 27. – 1887. május 25.) magyarországi parlamenti képviselő (1887. szeptember 28. – 1890. április 19.)
Iskolái	Székelyudvarhelyi Református Kollégium (–1846)
A Wikiforrásban további forrásszövegek találhatók Orbán Balázs témában.
A Wikimédia Commons tartalmaz Orbán Balázs témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

Életútja

Székelyudvarhely mellett, Lengyelfalván született, régi udvarhelyszéki székely családban. Apja, lengyelfalvi báró Orbán János (1779–1871),^[2] országgyűlési képviselő, aki a francia háborúk alatt katonatiszt volt, anyja, Knechtel Eugénia (1810–1883).^[3] Orbán Balázs emlékiratai szerint félig felvidéki magyar, félig isztambuli olasz (vagy görög) családból származott. Orbán Balázs dédapja, lengyelfalvi Orbán Elek, 1744. november 13-án nyert bárói címet Mária Terézia magyar királynőtől.^[4]

Iskoláit Székelyudvarhelyen végezte, előbb a katolikus, majd – mivel ott ógörögöt, matematikát és történelmet is tanulhatott – a református gimnáziumban, de már 1846 tavaszán elhagyta szülőföldjét. Családjával Konstantinápolyba utazott, a velencei származású – valószínűleg a muzulmánok által megmérgezett – nagyanyja, Foresti Mária örökségének átvételére. Hosszas pereskedés után is csak töredékét kapta meg a mesés vagyonnak, így kitanulta az órásmesterséget.^[5] Felhasználva a megmaradt lehetőséget, beutazta a Közel-Keletet. Eljutott Egyiptomba, ahol megmászta a piramisokat, a Szentföldön bejárta a bibliai helyeket, számos erdélyi magyar és román „beduinnal” találkozott, akik a besorozás elől szöktek meg, bejárta Kis-Ázsiát, tanulmányozta az antik görög kultúra emlékeit, csodálattal írt a görög nép szabadságharcáról. Keleti élményeit később hat kötetben jelentette meg Utazás Keleten címmel. Az itt látottak hatására erősen antiklerikális nézeteket tett magáévá, melyeknek több művében is hangot adott.

A Vasárnapi Ujság, 1890/17. számában

Egy nyugati lapból, Athénban szerzett tudomást a magyar forradalomról. A török fővárosból egy szabadcsapattal indult haza, azonban Vidinben értesült a szabadságharc bukásáról. Ezután a magyar emigránsokat segítette szállással és munkahellyel. További élete meghatározó élménye volt, hogy Kossuth környezetébe került. Nem térhetett haza, a császári hatóságok ellenségnek tartották. Londonba utazott, ahol Petőfi barátjával, Teleki Sándorral barátkozott össze. Nagy hatással volt rá a Jersey, majd Guernsey szigetén emigrációban élő Victor Hugo, akinek az volt a véleménye róla, hogy „kétszáz Orbán Balázzsal meg tudnám dönteni III. Napóleon császárságát”.^[6]

Csak 1859-ben térhetett haza. Az abszolutizmus éveit, az enyhülés időszakát arra használta fel, hogy bejárja a Székelyföldet. Eljutott minden településre, várromhoz, természeti ritkasághoz. Szorgalmasan jegyzetelt, fényképezett. Munkája eredményeként 1868–1873 között hat kötetben kiadta fő művét, A Székelyföld leírása történelmi, régészeti, természetrajzi s népismereti szempontból címen.

1872-től élete végéig tagja volt a magyar Országgyűlésnek, 1848-as, függetlenségi programmal az ellenzékhez tartozott. Parlamenti beszédeit is hat kötetben adta ki. Közben az általa kiépített Szejkefürdőn dolgozott: történelmi tanulmányokat írt, sok újságcikket közölt az ellenzéki lapokban.

Késői elismerésként, csak 1888-ban lett az Akadémia levelező tagja. Utód nélkül halt meg.

Társasági tagság

• Kemény Zsigmond Társaság

Emlékezete

Bővebben: Orbán Balázs emlékezete

Orbán Balázs síremléke

Egyetlen örökösének a magyar, közelebbről a székely népét teszi, de hagyatéka fölött hosszas per keletkezett. Temetésén határozták el, hogy szobrot érdemelnek neki, de erre is egy bő évszázadig, 1995-ig kellett várni. Végrendelete szerint Szejkefürdőn temették el. Sírja elé székelykapu-sort állítottak, amelyből az utolsó kapu az övé volt.

Székelykeresztúron és Székelyudvarhelyen iskola, utóbbiban egy fotósklub is viseli nevét. Hargita, Kovászna és Maros Megye Tanácsa 2011-ben létrehozta az Orbán Balázs-díjat, amelyet olyan személyiségeknek ítélnek oda, akik elévülhetetlen érdemeket szereztek az egységes Székelyföld-kép kialakításában, a térség sajátos hagyományaira alapozott modernizációjában.^[7]

Orbán Balázs-barlang a neve a Vargyas-szoros Természetvédelmi Terület egyik barlangjának.^[8]

Származása

Orbán Balázs családfája^[9]

br. Orbán Balázs (Lengyelfalva, 1829. febr. 3– Budapest, 1890. ápr. 19.) író, néprajzi gyűjtő	Apja: br. lengyelfalvi Orbán János (Kassamindszent, 1779– Lengyelfalva, 1871. aug. 24.) huszárezredes	Apai nagyapja: br. Orbán Pál (1751–1829) őrnagy	Apai nagyapai dédapja: br. Orbán Elek (Lengyelfalva, 1703– Harasztos, 1753) főkirálybiró
			Apai nagyapai dédanyja: bencenci Olasz Krisztina
		Apai nagyanyja: gr. cserneki és tarkői Dessewffy Klára	Apai nagyanyai dédapja: gr. Dessewffy István alispán
			Apai nagyanyai dédanyja: gecsei Olasz Júlia
	Anyja: Knechtel Eugénia (Konstantinápoly, 1810– Szejkefürdő, 1883. dec. 12.)	Anyai nagyapja: Knechtel János bányaszakértő	Anyai nagyapai dédapja: n.a.
			Anyai nagyapai dédanyja: n.a.
		Anyai nagyanyja: Foresti Mária	Anyai nagyanyai dédapja: n.a.
			Anyai nagyanyai dédanyja: n.a.

Művei

• Utazás keleten. Kolozsvár, 1861, Hat kötet (Ism. Szépirodalmi Figyelő 31. sz.).
• A Székelyföld leírása történelmi, régészeti, természetrajzi s népismei szempontból. Pest, 1868-73. Hat kötet (33 önálló s 276 szövegképpel. Ismert. Vasárnapi Ujság 1868. 20. sz. Századok 1869, 1871, 1873, Archaeologiai Értesítő, 1869, A Hon 1868. 290., 295., 296., 300. sz., 1870. 57. sz.).
• Marosvásárhely szab. kir. város leírása. Pest, 1870 (Különnyomat a Székelyföld IV. kötetéből 3 önálló és 10 szövegképpel)
• Toroczkó és völgyének ismertetése, régészeti, természetrajzi és népismei szempontból. Pest, 1871 (Különnyomat a Székelyföld V. kötetéből, 5 önálló és 9 szövegképpel)
• Brassó szab. kir. város leírása történelmi, régészeti és természetrajzi szempontból. Pest, 1873 (Különnyomat a Székelyföld VI. kötetéből 3 önálló és 16 szövegképpel)
• A bárczasági tíz magyar falu leírása, történelmi és régészeti szempontból. Pest, 1873 (Különnyomat a Székelyföld VI. kötetéből 3 önálló és 14 szövegképpel).
• Orbán Balázs országgyűlési beszédei 1871-től 1884-ig. Pest, 1875-84. Öt füzet. (Különnyomat az Országgyűlési Naplóból)
• Kelet tündérvilága vagy Szaif Züliázán szultán. Arab rege. Ali-bey után ford. Kolozsvár, év n. Két rész egy kötetben (Díszkiadásban is 4 kőnyom. képpel)
• Magyar népköltési gyűjtemény. Új folyam III. A Kisfaludy-társaság megbízásából szerkesztik és kiadják. Kriza János, Orbán Balázs, Benedek Elek és Sebesi Jób székelyföldi gyűjtése. Kolozsvár, 1882
• A székelyek származásáról és intézményeiről. Kolozsvár, 1888 (Értekezések a történ. tud. köréből. XIII. 9.)
• Törökországról s különösen a nőkről; vál. Steinert Ágota, jegyz. Fodor Pál; Terebess, Budapest, 1999
• Sztambultól Szejkéig; vál., sajtó alá rend., előszó, jegyz., bibliogr. Balázs Ádám; 3. bőv. kiad.; Kriterion, Kolozsvár, 2009
• Válogatott írások és beszédek; vál., szerk., jegyz. Lövétei Lázár László; Székelyföld Alapítvány, Csíkszereda, 2018 (Székely könyvtár)